A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
0
HUNMagyarország
09:00Sportlövészet10m légpuska
HUNMagyarország
11:00KézilabdaMagyarország-Egyiptom
HUNEszter Muhari
11:15VívásJunyao Tang-Eszter Muhari
HUNMagyarország
12:20ÚszásSzabad 4 x 100m
HUNMagyarország
12:26ÚszásSzabad 4 x 100m
HUNSzatmári András
13:20VívásBolade Apithy-Andras Szatmari
HUNSzilágyi Áron
13:45VívásFares Arfa-Aron Szilagyi
HUNGémesi Csanád
13:45VívásCsanad Gemesi-Eli Dershwitz
NyílNyíl

315gy is lehet...

1999. 11. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Reménytelenül utálom modern korunk technikai áldásait. Én azzal hízelgek magamnak, hogy konzervatív vagyok, ám ismerőseim azt állítják, hogy öregszem és begyepesedtem. Ha rajtam múlna, én még lovon közlekednék, a televíziót is szívesen nélkülözném, hadakozni semmi módon nem szeretnék, de ha már rákényszerít a szükség, akkor inkább szablyával, mintsem atomrakétával. Minden szükséges rossz közül a telefont tartom a legrosszabbnak. Információközvetítésre jó, de gondolatközlésre alkalmatlan. Telefonban nem lehet beszélgetni. Hiányzik a metakommunikáció, így nem mérhetjük fel, hogy valójában mit gondol a másik. Az elektronika szükségképpen torzítja a hangot, ezért a hangsúlyokat sem érzékeljük tisztán, abból sem következtethetünk beszélgetőtársunk valódi üzeneteire. A telefon személytelen, elidegenítő, a forrón búgó szerelmi vallomást is elgépiesíti. Nem szólva arról, hogy soha nem tudnak alkalmas időben rámtelefonálni. Ha cseng a készülék, akkor általában olvasok, a bendőmet tömöm, a zuhany alatt állok, netán legkedvesebb foglalatosságomat űzöm: a semmittevést. A csöngés mindig valami harmóniába recseg, harsan belé, olyan, mint a hirtelen belém nyilalló fájdalom, vagy a talpamba hasító görcs. A csöngéstől megriadok, és pánikba esek, kapkodni kezdek, erőt vesz rajtam valami bizonytalanság, mint amikor az ember sejti, hogy elmulasztott valamit, de nem jön rá, hogy mit. Az utóbbi fél évben van valaki, aki gyakorlatilag minden nap felhív. Általában reggel hét és tíz óra között csörög rám, négy csöngést vár, utána leteszi készülékét. Nem tudom, ki ő. A mondott időintervallumban én többnyire alszom, ha mégis az ágyon kívül tartózkodom, akkor a fürdőszobában vagyok, gyakrabban a mellékhelyiség komfortját élvezem. Mire felébredek, magamra kapok valami leplet, elszakadok a vízöblítéses vonzásából, és odaloholok a készülékhez, már letette a hívó fél. Csak még egy csöngetést kéne megvárnia, és én rendelkezésére állnék, de nem, ő következetes, és négy csöngés után leteszi a telefonját. Az a gyanúm, hogy az ismeretlen telefonáló utál engem. Azért hívogat, és azért nem várja meg jelentkezésemet, mert így akarja jelezni, hogy nem kíváncsi rám, nem érdekli a véleményem, nem akar velem kapcsolatot teremteni, szóba sem áll velem. Így is lehet...

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.