„Befejeződik minden, / ami befejezhetetlen”... 37. születésnap helyett temetés. Zsíros Ágnes színművészt a múlt héten búcsúztatták hozzátartozói, színművészetének tisztelői. Annak idején, a Major-osztályban maguknál tehetségesebbnek tartották őt társai, hiszen már a Színművészeti Főiskola alatt a Jirí Menzel rendezte Szarvas-királyban volt Smeraldina, és Bálint Andrással kettesben idézték fel „Szép Ernőt és a lányokat”. Később már diplomás színészként Molnár Ferenc Az Ibolya főszereplőjeként keltett rajongást ugyancsak a Radnóti közönségében, és mint a Katona József Színház vendégművésze, a teátrum egyik legtündöklőbb időszakában közreműködött a Csirkefej című Spiró-darabban. A Vígszínház – ahol nemcsak Édes Kislány volt Kornis Mihály Körmagyarjában, hanem olyan tragikus nőalak is, mint Sütő Álom-kommandójának főszereplője, a megalázott, túszként kezelt erdélyi magyar közösséget jelképezve a Kondu-kátor végső elaljasodása idején! Utóbb a veszprémi és a tatabányai színház művészeként már kevesebbet láthattuk őt.Tragikus balesete megakadályozta, hogy valóra váltsa előadóestjének tervét, amelyhez keretet barátainak gyakran elmondott, kedves verse szolgáltatott volna: a fent idézett T. S. Eliot Hamvazószerdája. S mivel annak zárókapcsa e pár sor: „...lelke a folyónak, lelke az óceánnak, / ne légyen tőlem elrekesztve orcád / S kiáltásom jusson el tehozzád”, hihetjük, hogy emlékeinken túl is örökké fog élni.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
