Hol a helyük az állati tetemeknek

Becslések szerint ma közel nyolcszáz dögkút (dögtér, dögtemetô) működik az országban. A Környezetvédelmi Minisztérium felkérésére a tárca felügyelôségei által közelmúltban végzett állapotfelmérés egyik legfontosabb megállapítása szerint a szigeteletlen dögkutakat mielôbb fel kell számolni, s a jövôben kizárólag az uniós normáknak megfelelô ártalmatlanító technológiák telepítését javasolják.
A felkérés hátterében – a minisztérium hulladékgazdálkodási és környezettechnológiai fôosztályától kapott információink szerint – egy készülôben lévô új európai uniós normarendszer áll, amely 2003-ig még a korszerű, különbözô ártalmatlanítással kezelt hulladékok lerakóiban is csökkenteni kívánja a szerves anyagok arányát. A távlati cél az, hogy az uniós tagországokban már nem létezô, nálunk viszont nagyon is elterjedt szennyezôforrásokat, a dögkutakat és dögtereket fokozatosan kivonják a forgalomból. Helyettük a begyűjtés, égetés, komposztálás, biogáz-hasznosítás módozatait, illetve a fehérje-feldolgozók hôkezelésen alapuló eljárásait szorgalmazzák.
A köznyelvben „betonábécének” hívott hazai dögkutak körüli ellentmondások egyike, hogy ezek többségét ki sem betonozták. Elvileg önkormányzati fenntartásúak, gyakorlatilag (kevés kivétellel) senki nem törôdik velük. A fehérjefeldolgozók árainak drasztikus emelkedése miatt újabban „felértékelôdtek” az uniós csatlakozásunk küszöbén joggal „szalonképtelen” dögkutak, és jó néhány település újak létesítésével próbálkozik. Csakhogy az engedélyezés elôírásai már annyira szigorúak, hogy a kellô műszaki védelemmel ellátott dögkutak öt-tíz millió forintba is belekerülnek.
A hazai környezetvédelmi felügyelôségek megállapítása szerint évente mintegy háromszázezer tonna állati eredetű hulladék keletkezik az országban, nagy részét feldolgozzák, kisebb részét dögkutakba szórják vagy elássák. (Az elföldelés az állat-egészségügyi szabályzat szerint ötven kilón felül tilos!) A veszélyes hulladéknak minôsülô állati tetemek ártalmatlanítására tehát országosan összehangolt tervet, az új szabályozásnak megfelelô helyi rendeleteket kellene kidolgozni. Például kistérségi gyűjtôtelepek, tárolók és feldolgozók létesítésérôl, melyeknek a költségeit – a szükséges állami támogatáson kívül – az állattartó vállalkozók és önkormányzatok közösen viselnék. Az állami szerepvállalásnak része az a hulladékgazdálkodási fejlesztésre szolgáló központi keret is, amely pályázati támogatással segít felszámolni a környezetvédelmi lemaradásokat a kétezer lakosnál kisebb lélekszámú településeknél.
A dögkutak szakhatósági felügyeletét a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenôrzô állomások látják el. Pest megyében jelenleg 81 működô dögkutat tartanak számon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 83-at, pár évvel ezelôtt még jóval több volt belôlük. A megyei intézmények szakemberei szerint a csökkenés, a folyamatos bezárások mindenütt tünetszerűek az országban. Borsodban az utóbbi tíz évben nem adtak ki szakhatósági engedélyt új dögkút építésére.
Pest megyében utoljára 1995-ben, Százhalombattán építettek „hullaemésztô vermet”, hazai mércével a legmodernebbet az országban, zárt technológiával, szellôzô-berendezéssel, vízzáró talajréteggel. A szomszédságában lévô városi szeméttelepen folyamatos a kapuügyelet, mert az ország minden tájáról sokan próbálnak itt megszabadulni mindennemű szállítmányoktól. A megyei szakhatóságok kötelezô féléves szemléinek Pest megyében is lesújtóak a tapasztalatai. A legtöbb helyen csak egy tátongó nyílás látható, amelyet körbedonganak a legyek, mert a kerítést és a fedelet rendre ellopják. Ennél is rosszabb, hogy a dögkutak tartalmát helyenként kitermelik, feldolgozzák, és töltelékáruként értékesítik. (Pár évvel ezelôtt a budaörsi rendôrkapitányságon harmincfôs „kolbászgyártó bandát” csíptek fülön, melynek tagjai a csongrádi és Békés megyei dögkutakat fosztogatták.)
A hazai dögkutak helyzetét értékelô szakemberek abban is egyetértenek; amíg nem épül fel Magyarországon egy állatihulla-égetô mű (a járványveszélyek miatt ez elôbb-utóbb elkerülhetetlen), addig a fehérjefeldolgozók mellett a dögkutak is fennmaradnak mint a múltból ránk öröklôdött szükséges rossz. Az állati hullák, illetve hulladék ártalmatlanítására állami alapot kellene létrehozni, mint a nyugati országokban szokás. Ausztriában például az adóhatóság bizonyos összeget visszatérít a fehérjefeldolgozóknak, ennek ellenében kötelezô, a lakosság számára ingyenes feladatként látják el az ártalmatlanítást és feldolgozást. A korszerű fehérjefeldolgozó tökéletes körforgást valósít meg: veszélyes hulladékból olyan, újrahasznosítható készterméket állít elô, amely visszakerül a körforgásba. Néhány különleges fertôzô betegség esetén ez a visszatérítés már nálunk is működik, igazából a BSE-kór kapcsán élezôdtek ennek a folyamatnak az ellentmondásai: egyfelôl a magas hôfokon kezelt húslisztet ma se komposztálni, se elföldelni nem engedélyezik, nehogy elszenyezze a talajt, másfelôl az állati tetemeket még manapság is legálisan a dögkutakba szórhatják Magyarországon.