Utolsó csaták a választások előtt

A szeptember 22-e előtti utolsó napokban csak egyben értenek egyet a neves közvélemény-kutató intézetek. Abban hogy ennyire kiélezett talán még sohasem volt a választási küzdelem Németországban.

Egyikük a 37-38%-on álló SPD-nek, másikuk a 37,5-38,3% körülire taksált CDU/CSU-nak prognosztizál negyed, vagy fél százaléknyi előnyt. A valószínű koalíciós partnerek támogatottssága nagyobb szórást mutat a Zöldek a voksok 7-8%-ra, míg az FDP 9-10%-ra számíthat.

A leendő kormány összetétele nem csak az azt megalakító pártok eredményétől, de a PDS parlamentbe kerülésétől is függ. Hiszen, ha a PDS kimarad a Bundestagból, akkor a töredék mandátumokkal együtt a szavazatokban megnyilvánuló minimális előny is elegendő lehet a győztes koalíciónak a szolid parlamenti többséghez. Jelenleg a PDS 4-4,5% körüli eredményét valószínűsítik a közvélemény-kutatók.

A posztkommunisták esélyeit jelentősen rontotta, hogy legnépszerűbb politikusuk, Gregor Gysi augusztusban lemondott a berlini gazdasági szenátori posztjáról, s bejelentette: a kampány után visszavonul az országos politikától. De a német törvények értelmében, ha egy párt a 299-ből választókörzetből háromban közvetlen mandátumot szerez, akkor az öt százalék alatti eredménnyel is bekerülhet a Szövetségi Gyűlésbe. Erre a PDS-nek az egykori NDK nagyvárosainak lakótelepein van esélye, Berlin Pankow, Köpenick és Marzahn városrészeiben, Halléban és Rostockban, ahol az ott élő proletraziált tömegek a demokratikus szocializmusban látják a jövőjüket.

A szövetségi választásokkal egy időben az észak-keleti Mecklenburg-Előpomerániában döntenek a tartományi parlament összetételéről is, ott esélye van a jelenleg kormányzó SPD–PDS- koalíciónak a hatalmon maradásra. Hiszen akik változást akartak azok már elköltöztek az ország legszegényebb és talán legreménytelenebb helyzetben lévő tartományából. A PDS Bundestagba jutása a nagykoalíciót valószínűsítené, hiszen sem az SPD–Zöld, sem a CDU/CSU–FDP páros nem rendelkezne világos kormányzásra képes többséggel.

Az FDP kizárta, hogy belépne egy vörös–zöld kormányba, s Schröder is visszautasította a PDS külső támogatást felvető ajánlatát. A jobboldal ugyanakkor szkeptikus Schröder tagadásával kapcsolatban is, hiszen mind a schwerini, mind a berlini SPD–-PDS-koalíció megalakulása előtt határozottan kizárta ezt a lehetőséget.

A választási harc célegyenesében minden párt megpróbálja az utolsó bizonytalankodót is saját oldalára állítani. A balodali pártok – a PDS csütörtökön Berlinben már megtartotta kampányzáró gyűlését – elsődlegesen az érzelmekre kívánnak hatni, továbbra is melegen tartva a béke vagy háború Irakban című áldilemmát. Az SPD, a zöldekkel és a PDS-szel egyetemben az egykori 68-as generáció anti-amerikanizmusát éleszti fel, amelynek legújabb példája az igazságügy-miniszter asszony, Hertha Däubler-Gmelin azon kijelentése, Hogy Bush az Irak elleni fenyegetéssel azt a Hitler óta bevett szokást gyakorolja, miszerint a belpolitkai problémák elől külpolitikai akcionizmusba menekül. Szaddám Husszein döntése, hogy beengedi a fegyverzetellenőröket, Schröder számára túl korán jött, hiszen e lépéssel jelentősen csökkent a közvetlen háborús kockázat, s megállt az SPD szárnyalása. Egyrészt már nem háborús fenyegetés a Perzsa-öbölben a legfontosabb hír – hanem ismét a gyenge gazdasági eredmények – másrészt a Bagdad meghátrálásához vezető célzott nyomásgyakorlásban Schröder negatív szerepet játszott. A CDU/CSU-nak sikerült az SPD pozícióját meggyengíteni azzal az érveléssel, hogy a háború megakadályozásának valódi eszköze, az Egyesült Államok által felépített, hiteles nyomásgyakorlást lehetővé tevő fenyegetés, amely Szaddám Husszeint is meghátrálásra kényszerítette.

A baloldali pártok kampányának másik eleme mindannak a borzalomnak a részletezése, ami Stoiber hatalomra kerülését követné. Amit olyan jelszavakkal írnak le mint maradi, nőellenes, nacionalista, a multikulturális társadalom ellenfele tb.

A Zöldek hozzállását a nemzet fogalmához jól illusztrálta egy Joseph Fischert köszöntő transzparens felirata: „Soha többet Németországot”. Ráadásul úgy tűnik nem eredménytelenül játszanak rá a porosz–bajor ellentétre, sikeresen táplálva észszerű érvekkel megmagyarázhatatlan ellenszenvet Stoiberrel szemben az észak és kelet németekben. Jellemző, hogy a bajor miniszterelnök szakértelmet firtató közvéleménykutatási kérdésekben egyértelműen vezet, ugyanakkor a személyes szimpátia indexe töredéke a kancellárénak.

Komoly viták zajlanak az FDP-n belül, hogy valóban helyes volt-e az a taktika, miszerint a korábbi évektől eltérően világos koalíciós ígéret nélkül indulnak neki a választási küzdelemnek. Ez ugyanis a nagy számú CDU/CSU szavazót tántoríthat el attól, hogy a második – pártlistára leadható voksát – a szabad demokratáknak adja kölcsön.

Tovább ronthatja az FDP esélyeit, hogy Jürgen W. Möllemann – felmelegítve a májusi Izrael vitáját – legújabb brosúra akciójával folytatja a magánháborúját Ariel Sharon és Michel Friedman ellen. A mintegy ötmillió példányban, minden észak-rajna-vesztfáliai háztartásba elküldött szóróanyag háborús politikát, és tankoknak menekülttáborokba küldését veti az izraeli miniszterelnök szemére. Jelezve, az antiszemitizmus vádja sem tántorítja el Möllemannt, hogy folytassa a közel-keleti békéért vívott álhatatos közdelmét. Valószínűsíthető, hogy ezzel a jól átgondolt akcóval a szabaddemokraták alelnöke megkísérli a közel 900 000-re becsült, választójoggal rendelkező észak-rajna-vesztfáliai muszlim közösség szimpátiáját elnyerni. Hiszen amikor az FDP – Möllemann javaslatára – megfogalmazta a 18%-os célkitűzését, akkor elsősorban a kiábrándult CDU szavazók támogatására alapoztak.

Nos, azóta a kereszténydemokraták felálltak a padlóról és egyelőre úgy tűnik nem kívánnak egyetlen szavazatot sem kölcsönadni. Mindenesetre Möllemann elérte, hogy miniszteri ambicióinak egyszer, s mindenkorra vége szakadjon, mert Stoiber egyértelműen közölte nem kívánja kormányában viszontlátni. / Michel Friedman a Zsidók Központi Tanácsának alelnöke a CDU-tagja./ Az FDP elnöke Guido Westerwelle pedig bejelentette, minden Möllemannal közös kampányrendezvényt lemond.

Vasárnap estére a választási eredmények arról is tájékoztatni fognak bennünket, hogy a mai tömegmédia által meghatározott korban a politikában számít-e még a tartalom, vagy elegendő pusztán a látszat.