Kinek használnának az előrehozott parlamenti választások?

Nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy valószínűsítsük: ebben - az egyébként már elkezdődött - kampányban az MSZP lesz a nagyon haladó és európai erő, mely „hősiesen” felveszi a küzdelmet a gonosz euró-szkeptikus Fidesszel és beviszi az országot az Ájropunióba.

Nyugat-Európában két esetben szokás a kormányzó pártok vezetői részéről az előrehozott választások kérdését felvetni. Egyrészt akkor, ha a koalíción belül egy vagy több kardinális kérdésben megtörik az összhang, s ezzel a radikális lépéssel kívánja az egyik párt elejét venni, hogy partnere újabb és újabb követelésekkel lehetetlenítse el a kormányzati munkát. Ez történt szeptember elején Ausztriában és szerdán Hollandiában, ahol a kormányt alkotó pártok képtelenek voltak az EU keleti bővítésének feltételeiben egyezségre jutni.

A koalíciós partner zsarolásától való megszabadulás vágya lehet az egyik motívuma annak, hogy szerdán Kovács László felvetette az előrehozott választások kérdését. Hiszen közismert, hogy a parlamenti küszöbön éppen hogy átcsusszant SZDSZ egyre újabb követeléseket támaszt a szocialistákkal szemben.

Most például az SZDSZ anyagi és politikai túlélése szempontjából sorsdöntő főpolgármesteri szék megszerzése érdekében kellene a választók tömegeit hozó szocialista jelöltnek visszalépnie. A közvéleménykutatások szerint az MSZP jól járna az előrehozott választásokkal, hiszen koalíciós partnere minden valószínűség szerint nem érné el az öt százalékot. Így az MSZP győzelme esetén sok, most a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként alámerült, jobb időkre váró pártkatona juthatna bársonyszékhez.

A kormány által szándékolt előrehozott választások másik meghatározó oka, ha a hatalmon levők úgy vélik, most a legkedvezőbbek a győzelmi esélyeik ciklusból hátralévő teljes időszakban. Kovács kijelentésénél is ez lehetett a másik szempont, hiszen a balliberális koalíció rendezett pénzügyi és gazdasági körülményeket örökölt elődjétől. Némi pénzügy zsonglőrködéssel a május vége óta tartó osztogatási politika még folytatható lenne néhány hónapig. Ugyanakkor már megjelentek a kormány egén az első igen sötét viharfelhők.

Az Európai Unióval folytatott tárgyalások világossá tették, Brüsszel nincs abban a helyzetben, hogy bőségszaruként eurómilliárdokat költsön a tagjelöltekre. A bizottság szeptemberi javaslata alapján például Magyarország 2004-ben mindössze 25 millió eurós (mintegy 6,13 milliárd forintos) nettó támogatásban részesülhet. (Jól jellemzi a Medgyessy-kormány nyilatkozatainak értékét, hogy a miniszterelnök e javaslat ismeretében az országgyűlésben október 3-án azt állította: „Az Európai Unió már az első évben 250 milliárd forintot biztosít fejlesztésekre különböző alapjain keresztül.” A brüsszeli bizottság 2004-ben a tíz tagjelölt nettó támogatására azonban összesen egymilliárd eurót (körülbelül 245 milliárd forintot) tervez kiadni.) A bizottság 2006-ig nem is tervezi, hogy nagyságrendekkel emelje Magyarország pénzügyi támogatást.

A tervezettnél rosszabb pénzügyi feltételekkel lezajló EU-csatlakozás mellett a mind nyilvánvalóbbá váló nyugat-európai recesszió is fejtörést okoz a szocialista stratégáknak. Ennek hatásai – hiszen a magyar külkereskedelem közel háromnegyedét e térséggel bonyolítja le – máris érezhetőek, például a csökkenő ipari termelésben. Ebben az esetben már nem folytatható a száz napos sikerpropaganda, hiszen e konjunktúrális problémára csak az ismert „varázsszert”, a pénzügyi megszorítások politikáját tudnák a párt csoda doktorai felírni.

Miután a baloldali pártok elsődlegesen érzelmi kampányt folytatnak, ahol kiemelkedő szerepe van az ellenfél démonizálásának, ez alkalommal előrehozott választásokat kiváló ürüggyel lehetne a széles nyilvánosság előtt tálalni. Ráadásul most, az önkormányzati választások hajrájában az Európa-ellenesség vádja hozhatja meg azt hajszálnyi előnyt a baloldalnak, amivel megszerezheti a győzelmet.

Miután a demokráciát most már aligha kell az eljelentéktelenedett Torgyán Józseftől és Csurka Istvántól megmenteni, teljes erőbedobással lehet majd Orbán Viktorra vadászni. Ezt az ürügyet Kovács, majd a NAP TV-ben panaszkodó Medgyessy meg is nevezte, a csúnya, akadékoskodó Fideszben. Amelyik odáig merészkedett, hogy kétségeket és feltételeket fogalmazzon az Uniós bővítéssel, valamint a kormány alkotmány módosítási javaslatával kapcsolatban. Nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy valószínűsítsük: ebben – az egyébként már elkezdődött – kampányban az MSZP lesz a nagyon haladó és európai erő, mely „hősiesen” felveszi a küzdelmet a gonosz euró-szkeptikus Fidesszel és beviszi az országot az Ájropunióba.