Hivatalosan csak szerdán hozzák Brüsszelben nyilvánosságra az EU Bizottság hivatalos véleményét tükröző országjelentést. Ami ebből a dokumentumból eddig kiszivárgott, az is lehetővé teszi néhány következtetés levonását. Amint az várható volt, a 2004-es csatlakozásra tíz ország kapott meghívást: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia. A többiektől lemaradt Bulgária és Románia számára az országjelentés 2007-et nevezi meg belépésük lehetséges legkorábbi dátumaként.
Külön esetnek számít Törökország, mely ugyan több mint három évtizede kérte felvételét, mégis csak Helsinkiben vált hivatalos tagjelöltté. Az azóta eltelt alig három esztendőben azonban súlyos érvek merültek fel Ankara EU tagságával szemben. Törökország felvétele kulturális, gazdasági, demográfiai és szociális következményeivel szétfeszítené az Uniót. Ezért Brüsszel a támogatási pénzek duplájára emelésével – így az mintegy 800 millió euró lenne évente – kívánja Ankarával elfogadtatni, hogy az ország EU-felvétele ismét lekerül a napirendről.
A támogatások ilyen mértékű emelése komoly feszültségekhez vezethet, hiszen ez alapján Törökország a tíz tagjelölt számára 2004-re tervezett 1,1 milliárdos nettó támogatás háromnegyedét kapná. Csak összehasonlításul, amíg a 10 milliós Magyarország 2004-ben 25 millió euró nettó támogatásban részesülne, ami fejenként 2,5 eurót jelentene, addig Törökország lakosaira 12 euró jutna.
Az európai hatalmak Washington Irak politikája kapcsán felmerülő szkepszisének egyik oka, hogy amennyiben valóban megtörténne a Bagdad elleni akció, akkor Ankara, mint frontország és felvonulási bázis, még fontosabbá válna. Még nehezebb és drágább lenne a török csatlakozási igényeknek ellenállni. Ezért többen elképzelhetőnek tartják, hogy a koppenhágai csúcson a tizenötök kénytelenek lesznek egy konkrét időpontot megnevezni, amikor véglegesen döntenek a török csatlakozásról. Már a Helsinkiben elfogadott döntésben is komoly szerepet játszott a washingtoni nyomás, hogy az európai szövetségesek a tagsági ajánlaton keresztül stabilizálják Törökországot.
A brüsszeli bizottság a tízes csoport kiválasztásával láthatóan rugalmasan kezelte a felvételi kritériumokat, hiszen rendszeresen figyelmeztették a tagjelölteket a szomszédsági kapcsolatok rendezése a tagság előfeltétele. Lásd például azt a kemény diplomáciai nyomást, melynek Magyarország volt kitéve a Pozsonnyal és Bukaresttel megkötendő alapszerződések kérdésében. Ezen a kritériumon segítette át a megosztott Ciprust Athén azon fenyegetése, amennyiben a görög cipiróták nem lesznek ott a bővítés első körében, Görögország az egész folyamatot blokkolni fogja. (Mind a tizenöt tagország parlamentjének ratifikálnia kell a tagjelöltekkel kötött csatlakozási dokumentumot.) Az egyetlen engedményként a ciprusi görögöknek el kell fogadniuk egy olyan záradékot, miszerint további tárgyalások és ratifikáció nélkül is felvehető lesz sziget török fele.
Most megbosszulta magát, hogy az Unió nem volt következetés a maga által felállított alapelvek számon kérésében, miszerint a tagjelölt országokat csak és kizárólag a nyújtott teljesítmény alapján fog megítélni. E tekintetben kezdettől fogva, a legfontosabb piacot jelentő Varsó – a tíz tagjelölt 76 millió lakosának fele lengyel állampolgár – kivételezett helyzetben volt. Németország kezdettől fogva nyilvánvalóvá tette, Lengyelország nélkül nincs EU bővítés. Ez a biztos pozíció, azonban érthető módon, kevéssé ösztönözte a lengyel kormányokat, hogy az ország gazdasági integrációja útjában lévő akadályokat – mezőgazdaság, elavult vas és acélipar, stb. – gyorsan felszámolják. Részben a tízes csoporton belüli eltérő felkészültség elmaszatolására szolgál a jelentés azon megallapítása, miszerint gazdaságilag még igazán egyetlen tagjelölt sem tekinthető felkészültnek.
A nyugat-európai országok számára az elmúlt években egyértelművé vált, hogy a közép- és kelet-európai országok befolyásolásának leghatékonyabb eszköze az uniós tagsági ajánlat. Ezt a befolyási eszközt nem kívánják a meghívás pillanatában kiadni a kezükből. Ezért a decemberre tervezett koppenhágai csúcstalálkozón több olyan mechanizmust is el kívánnak fogadni, amelyek célja a tagjelöltek reform lendületének fenntartása. Így várhatóan 2003-ban is készül majd országjelentés a jelöltek által megtett útról.
Az eredeti munkahipotézis szerint csak egy megreformált unió képes az új tagok felvételére, hiszen a taglétszám jelentős megnövelése véglegesen abszurddá teszi a az EU-n belül most működő szubvenciós rendszereket és a bonyolult, kevéssé hatékony döntési mechanizmusokat. Brüsszel lépéskényszere legkésőbb az 1993-as koppenhágai csúcstalálkozó óta – amikor kinyilvánították, hogy az EU kész új tagok felvételére – világos volt. Az eltelt közel tíz esztendő azt bizonyította, hogy a szervezeten belül több ország elsődleges célja – így Franciaország, vagy Nagy-Britannia esetében – a megszerzett pozíciók megőrzésére. S az sem növeli az uniós polgárokban a bővítés iránti lelkesedést, hogy az ottani politikai elitek a kényszerű megszoírtásokat gyakran az új tagok felvételével indokolták. S a retorikájukban gyakran hallani a bővítés kockázatairól, de alig esik szó arról a hatalmas gazdasági előnyről, melyre a jelöltek piacainak megszerzésével az Unió tett szert.
Miután abban a szakemberek maradéktalanul egyetértenek, hogy a mostani bővítés lesz az Unió történetének legnagyobb és legkockázatosabb vállalkozása, ezért a tagjelöltek „szoros megfigyelését” Brüsszel 2004 után is fenn kívánja tartani. Ennek elsődleges feladata az lesz, hogy időben jelezze ha a taggá válás következtében drámai változások állnának be az adott ország gazdasági életében. S ha ez megtörténne, akkor a csatlakozási megállapodáshoz tervezett záradék lehetőséget adna arra, hogy a brüsszeli bizottság, vagy az érintett állam azonnal beavatkozhasson és akár egyes közösségi alapelveket ideiglenesen felfüggesszen. Ezt a rendszert már az előző bővítések során is alkalmazták, például az osztrák gadaságot egy esztendeig tartották szigorú megfigyelés alatt.
Tekintettel a feladat nagyságára – s legyünk őszinték: Brüsszel és a tagországok bizalmatlanságára – a tíz tagjelölteknek átnyújtandó javaslatban a gazdasági kérdéseken túl az igazságügyi, a belügyi fejezetekban valamint a vámokra is kiterjedne a folyamatos ellenőrzés. A korábbi bővítésekhez képest további szigorítást jelentene, hogy az egyéves időtartammal szemben két évre terjedne ki a szorosabb megfigyelés, s ez a felek valamelyikének kérésére további egy évre meghosszabbítható lenne.
karácsony
Bajnokaink kivánnak boldog karácsonyt olvasóinknak
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!