Mibe kerül Medgyessy kirándulása?

„Miként Schröder az adófizetők pénzén tett egyre újabb vállalásaival kívánja kiengesztelni Washingtont, úgy a budapesti kormány is ezt az utat követi. S mint a sikertől sugárzó Gál J. Zoltán bejelentette nem is eredménytelenül, hiszen november 6-án végre Medgyessy Péter hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazhat. Az öröm érthető, hiszen a szocialista párt szimpatizánsai a médiában Medgyessy miniszterelnök-jelöltsége óta folyamatosan hangsúlyozták állítólagos kiváló nemzetközi kapcsolatait.”

Joseph Fischer külügyminiszter a múlt szerdán Washingtonba utazott, hogy a kancellár utasításának megfelelően a november végi prágai NATO csúcstalálkozóig, Berlin legalább a külvilág számára eladható javulást tudjon felmutatni a német-amerikai viszonyban. A vörös-zöld koalíció hajszálnyi győzelmét a kampányban gátlástalanul kihasznált Amerika-ellenességnek, valamint az iraki kérdésben elfoglalt különutas álláspontjának köszönhette.

A kétoldalú kapcsolatok kampánycélú kiaknázása egyértelmű nem tetszést váltott ki az Atlanti-óceán túlsó partján. A megromlott kapcsolatok világos jele, hogy Fischert a washingtoni adminisztrációból csak kollégája, Colin Powell külügyminiszter fogadta. A miniszteri látogatásokat korábban kísérő megbeszélések Condoleazza Rice nemzetbiztonsági tanácsadóval, Paul Wolfowitz védelmiminiszter–helyettessel most elmaradnak. Bár előző napon a külügyi kormányprogram vitájában Fischer cáfolta, hogy Canossát járna Washingtonban, s hangsúlyozta Berlin továbbra is nemet mond az Irak elleni háborúra, de jótékony homályban hagyta, valójában miként kívánja a szövetségi kormány Bagdadot az ENSZ határozatok betartására szorítani.

A fogadkozások ellenére Berlin az urnák lezárását követően azonnal megkezdte Washington kiengesztelését. Németország ígéretet tett, hogy Hollandiával közösen átveszi a mintegy 5000 fős afganisztáni békeerők, az ISAF parancsnokságát. Úgy hírlik Berlin az Irak elleni akciót követően kész lenne békefenntartó egységeket küldeni a közel-keleti országba. Szakértők szerint azonban ez a tervezhetetlen hosszúságú stabilizálási és újjáépítési folyamat köthet le, erőket és emészthet fel jelentős forrásokat. Ráadásul számolni kell mind Afganisztánban, mind Irakban a partizánháború lehetőségével. Hiszen az 1979-es szovjet beavatkozás is a Vörös Hadsereg gyors sikereivel kezdődött, s az afgánok fegyveres ellenállása akkor is csak első nyugodt esztendő után kezdődött.

A vörös-zöld koalíció kormányprogramjának keddi vitájában irányította a figyelmet Wolfgang Schäuble, a CDU külpolitikai ügyekben illetékes frakcióvezető helyettese, a Schröder csapat engesztelési törekvéseinek másik irányára. A kereszténydemokrata politikus úgy fogalmazott, hogy Schröders és Fischer Törökország EU tagságának támogatásával kívánják törleszteni Washingtonnal szembeni adósságukat. Az Egyesült Államok hosszabb ideje azért lobbizik európai szövetségeseinél, hogy Ankara EU felvételével járuljanak hozzá fontos szövetségesének politikai és gazdasági stabilizálásához. Abban azonban a szakértők többsége egyetért, hogy Törökország felvétele szétfeszítené az Unió kereteit, s végleg megkérdőjelezné a tagállamok közötti szolidaritás elvét.

Miként Schröder az adófizetők pénzén tett egyre újabb vállalásaival kívánja kiengesztelni Washingtont, úgy a budapesti kormány is ezt az utat követi. S mint a sikertől sugárzó Gál J. Zoltán bejelentette nem is eredménytelenül, hiszen november 6-án végre Medgyessy Péter hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazhat. Az öröm érthető, hiszen a szocialista párt szimpatizánsai a médiában Medgyessy miniszterelnök-jelöltsége óta folyamatosan hangsúlyozták állítólagos kiváló nemzetközi kapcsolatait. Nos, ezekből – elég ha az EU csatlakozási tárgyalások „eredményeire” gondolunk – eddig nem sokat láttunk.

Érdemes azonban végiggondolni mibe került eddig, s mibe kerülhet még Magyarországnak e meghívás. Hiszen az országgyűlési választásokat megelőző boldogtalan emlékű kampányban az akkor minden kiadást lélegeztetőgépben mérő független sajtó sokallta Orbán Viktor bostoni útjának 32 millió forintos költségét.

Május végi hatalomra kerülése óta az MSZP-SZDSZ minden alkalmat megragad, hogy jópontokat szerezzen Washingtonnál. Juhász Ferenc például rendkívüli lendülettel vásárol „nélkülözhetetlen” amerikai extrákat a Gripenekhez, a legutóbbi hírek szerint már mintegy 30 százalékkal, közel 30 milliárd forinttal sikerült a harcirepülőgépek árát megnövelni. Szintén következetlen az kormányzat álláspontja az Egyesült Államok katonai akcióinak magyar támogatása kérdésében, hiszen a külügy és a honvédelmi minisztérium többször is hangsúlyozta természetesnek tekinti a hazánk részvételt az iraki békefenntartásban.

A lakosság felkészítése mindenesetre már megkezdődött. E lépés a költségeken túl – gondoljunk csak a kazincbarcikai kórház fűtéscsöveire – nyilvánvalóan inkább szimbolikus jelentőséggel bírna. Az első pillanatban nehezen átláthatóak a magyar érdekek az Eufrátesz és a Tigris partján. Mintha a szocialisták ellenzékben kevéssé lettek volna ennyire elkötelezett hívei a jó transzatlanti kapcsolatoknak. Elegendő a NATO-csapatmozgásokat megkönnyítő alkotmánymódosítási javaslat 1998. decemberi megtorpedózására utalni. Esetleg hasznos emlékezetünkbe idézni azon javaslatukat, mely megtiltotta volna az amerikai repülőgépeknek, hogy Jugoszlávia elleni légiháborúban felhasználják Magyarország légterét.

Az írások időzítése arra utal, hogy a washingtoni lapok Magyarországról szóló kritikus cikkei mögött nyomásgyakorlási kísérlet húzódhat meg. Minden esetre a közvélemény felkészítése már megkezdődött, amikor Juhász Ferenc azt – a komolyan nem vehető – felvetést cáfolta, hogy a Magyar Honvédség harcoló egységeket küldjön Irakba. Nem szükséges különösebb jóstehetség annak feltételezéséhez, hogy ezúttal el fognak maradni a felesleges kiadásokat számonkérő írások. Hiszen azok most „jó célt” szolgálnak. Ellensúlyozzák a James Bond legjobb magyar tanítványának múltjából fakadó fenntartásokat, és rajtuk keresztül megvásárolható néhány olyannyira óhajtott külföldi elismerés.