A ítélet szerint Molnárnak el kellett fogadnia az ajándékokat

Minden vádpont alól felmentette a Fővárosi Bíróság Molnár Csaba rendőr alezredest és két társát. Molnárt vesztegetéssel, államtitoksértéssel és hivatali visszaéléssel vádolták. A bíróság álláspontja szerint az alezredes a Rendőri Etikai Kézikönyvnek megfelelően járt el. Az ítélet nem jogerős.

Minden vádpont alól felmentette a Fővárosi Bíróság Molnár Csabát és két társát. A vesztegetéssel, államtitoksértéssel és hivatali visszaéléssel vádolt rendőr alezredes ügyében ma délelőtt mondta ki a felmentő ítéletet az első fokon eljáró bíróság.

A rendőrtiszt ellen – aki korábban a brókerbotrány nyomozásának egyik vezetője volt – a Nemzetbiztonsági Hivatal lehallgatási jegyzőkönyvei alapján indítottak vizsgálatot. A vád szerint 2003 nyarán Molnár, mint az ORFK pénzmosás elleni osztályának vezetője, párezer forint értékű ajándékokat és süteményt fogadott el Bassam Tarche pénzváltótól, s ezért cserébe – hivatali kötelességét megszegve – jogtalan előnyhöz juttatta a pénzváltókat, és államtitokká minősített információkat adott át pénzmosásgyanús esetekre vonatkozó bejelentésekről.

Molnár az eljárás során mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat, az ügyész viszont felfüggesztett börtönt, pénzbüntetést, valamint lefokozást kért az alezredesre, vádlott-társai esetében pedig felfüggesztett börtönbüntetést és pénzbüntetést indítványozott.

Indoklásában a bíróság kimondta, hogy Molnár Csaba nem azért kapta az egyébként is csekély értékű ajándékokat, hogy cserébe jogtalan előnyt biztosítson bárkinek is. Álláspontjuk szerint az alezredes a Rendőri Etikai Kézikönyvnek megfelelően járt el, amely azt mondja ki, hogy a meghívásokat és ajándékokat el kell fogadni, – illetve viszonozni – az általuk nyerhető információk érdekében. A bírák megállapítása szerint az alezredes senkinek semmiféle jogtalan előnyt nem adott, így legfeljebb szakmai hibának tekinthető, hogy nem jelentette azonnal a kapott ajándékokat.

A bíróság egyúttal azt is indokolta, miért nem használta fel a vád által becsatolt, a másod- és harmadrendű vádlottakra vonatkozó telefonlehallgatási jegyzőkönyveket. Álláspontjuk szerint ilyen bizonyíték csak akkor vehető figyelembe, ha azok beszerzése célhoz kötötten történt, és arányban állnak a bűncselekmény súlyával. Ebben az esetben azonban a lehallgatásokat eredetileg egy másik, konkrét bűncselekmény miatt rendelték el, ráadásul a bírák úgy ítélték meg, hogy az arányosság feltételei sem álltak fenn. A másod- és harmadrendű vádlottak egyébként mindvégig megtagadták a vallomást, és fenntartották a nyomozati szakban tett vallomásukat. A felmentő ítéletek még nem jogerősek, mert az ügyész fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása iránt.

(Forrás: HavariaPress, Info Rádió)