Felavatták Szabó Dezső síremlékét tegnap a Kerepesi temetőben az író, publicista halálának 60. évfordulója alkalmából. Az Andrássy Kurta János által tervezett síremlék felavatása után koszorút helyezett el a sírnál Csurka István, a MIÉP elnöke, Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke és a Szabó Dezső Emléktársaság. A sírkövet Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület volt püspöke áldotta meg.
Szabó Dezső 1879. június 10-én született Kolozsvárott. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát, közben az Eötvös-kollégium ösztöndíjasa lett. 1905 és 1906 között egy évet ösztöndíjjal Párizsban töltött, hazatérése után gimnáziumi tanárként helyezkedett el különböző városokban, egyebek között Székesfehérvárott, Nagyváradon és Székelyudvarhelyen tanított.
Legnagyob hatású regénye, Az elsodort falu 1919-ben jelent meg. Ezt követte a Csodálatos élet 1921-ben, amelyet a székely Csongor és Tündeként emlegetnek. Harmadik nagy regénye, a Segítség 1924-ben látott napvilágot, az Életeim című önéletrajzi regénye pedig töredék maradt. Prózájából kiemelkedik még a Nincs menekvés, az Ének a révben, a Karácsony Kolozsvárt, A kötél legendája és a Feltámadás Makucskán. Regényein, publicisztikáján, előadásain „nevelkedett„ a 20-as évek egyetemi ifjúsága.
Szabó Dezső 1920 és 1921 között a Virradat című lap vezércikkírója, 1921-től a Nép munkatársa volt, 1923 januárjában Auróra címmel indított lapot, amely később Élet és Irodalom címmel jelent meg. A Magyar Nemzetben 1940. március 3-tól október 1-jéig sorozatszerűen számos cikke látott napvilágot.
A nyilasok kérlelhetetlen ellenfele
Szabó már a háború előtti időktől kezdve szenvedélyes dühvel támadta a nyilas mozgalmat, amelynek eszméivel soha semmiféle közösséget nem vállalt. Lakásából 1941-ben kihajította az őt személyesen felkereső Szálasi Ferencet. A nyilasok 1942-ben többször életveszélyesen megfenyegették.
A nyilas szellemiség ellen rendszeres kirohanásokat intézett az 1934-től írt Ludas Mátyás füzetekben, melyek 1942-ig, amikor a cenzúra lehetetlenné tette azok további megjelenését, Szabó közírói munkásságának legfőbb fórumát jelentették. Szintén a nyilasok és a német szövetség elleni támadás volt a Megfojtott kakas című regénye, melyet egy művészeti folyóiratban jelentetett meg 1942-től. Ez az egyetlen nyilasellenes regény, amely a szélsőséges mozgalom működésének időszakában megjelent Magyarországon.
Az író ugyanis hevesen ellenezte a Németországgal kötött szövetséget, ám publikálási lehetőségei az egyre fokozódó cenzúra miatt 1943-tól (egy 1944-ben megjelent, elvont elmélkedéseket tartalmazó cikksorozattól eltekintve) már szinte alig voltak; ettől kezdve főleg előadásokat tartott.
A német megszállás után nyilas és volksbundista körösk ismét megfenyegetik. A német nagykövet fegyveres őrt rendelt a háza elé, hogy el ne hurcolják őt a nyilasok. Szabó személyes ellenkezése miatt az őrt később visszavonták a Rákóczi téri lakás elől. Lakásának ablakára a főváros ostroma idején lövéseket adtak le a nyilas terrorlegények.
Budapest ostroma idején néhány nappal azelőtt hal meg, hogy a házat elérnék a szovjet csapatok. Ideiglenes sírhelyet állítanak neki a Rákóczi téren. 1949-ben a hivatalos újratemetés előtt egy nappal, titokban temetik el: az új diktatúra fél az író emlékétől.
Halála után a Rákosi-diktatúra alatt műveit agyonhallgatták, s egy bátortalan, 1957-es újraértékelési kísérlet után a Kádár-rendszerben a pártállam elvtelen lakájai mindent elkövettek az életmű lehető legteljesebb agyonhallgatására, meghamisítására és félremagyarázására. A bölcsészkarok magyar szakos hallgatói számára kötelező irodalomtörténeti mű szerint Szabó alkotásait „belengi a fasiszta köd”. Az író emlékére 1990. június 10-én a Szabó Dezső Emléktársaság megvalósította végakaratát: felavatták Gellért-hegyi emlékművét, Szervátiusz Tibor alkotását. Halálmegvető bátorságú kiállása a nyilas diktatúrával szemben a mai napig nem tudatosult a magyar közgondolkodásban.
A tabulas.hu életrajzának felhasználásával
