Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Yassin Musharbash Az Irán elleni támadás halottak ezreit jelenti című írásában ismertet egy brit tanulmányt, mely a teheráni atomprogramot megtorló lehetséges támadás következményeit kívánja felvázolni. Halott katonák és civilek ezrei, állandósuló közel-keleti válság – erre a következtetésre jut a Paul Rogers vezette Oxford Research Group, amikor az Irán elleni légicsapások várható következményeit vizsgálja.
A bombák figyelmeztetés nélkül hullanak. Ezeket a Perzsa-öbölben állomásozó hordozókról felszálló harci gépek, valamint a Nagy- Britanniából startoló távolsági bombázókról dobják le. A legvalószínűbb célok: a teheráni kutatóreaktor, az iszfaháni, natanszi, araki és buseri atomlétesítmények, s minden valószínűség szerint a nukleáris kutatással kapcsolatos egyetemi intézetek is célkeresztbe kerülnének. Több ezer halott iráni katona, sok száz elpusztult civil: valószínűleg ez lenne a négy-öt napig is eltartó támadássorozat mérlege.
Rogers tanulmányában nem hagy kétséget afelől, hogy a preventív csapás várható következményeit életveszélyesnek tekinti.
A támadás célját, „hogy az iráni atomprogramot legalább öt évvel visszavesse”, a szerző kivitelezhetőnek tartja, s szerinte az Egyesült Államok és a valószínű másik támadó – Izrael – valóban képes lenne ennek a programnak „súlyos károkat okozni”. Rogers elemzésében azonban arra a következtetésre jut, hogy Iránnak számos lehetősége lenne, hogy a légicsapásokat követő hónapokban és években válaszoljon. Összességében úgy véli: egy légitámadás – mindegy, hogy első pillanatra mennyire eredményes lenne – könnyen azt jelentheti: összességében egy bizonytalan helyzetet egy még bizonytalanabbra cserélnek fel.
A brit szerző szerint Irán közvetett módon támadná az Egyesült Államok szövetségeseit: a teheráni rezsim által támogatott Hizbollah Dél-Libanonból rakétazáport zúdítana Észak-Izraelre, s az iraki felkelők is biztosak lehetnének Irán támogatásában.
Ennél is súlyosabb következmény lenne, hogy a bombatámadásokat követően a nemzeti egységbe forrt Irán immár biztosan minden energiáit az atomfegyver megszerzésére koncentrálná. „Ahelyett, hogy egy olyan Iránnal élne együtt, melynek lehetősége van az atomfegyver megszerzésére, egy amerikai támadás bizonyosan egy nukleárisan felfegyverzett Iránt jelentene a következő évtizedben – vagy további katonai összecsapásokat” – állapítja meg Rogers hűvösen. Más szóval: A tartós siker valószínűtlen; az iráni nukleáris létesítmények bombázása folyamatos feladattá válhat, ha Washington Teheránt atomhatalomként nem kívánja elfogadni.
Rogers figyelmét az elemzésében egy olyan kérdésre fordítja, melyet az eddigi elemzések elhanyagoltak, nevezetesen arra, mi történik a támadást követően. A szerző szerint az Irán elleni légicsapásokat követően természetszerűen növekszik az Amerika- ellenes hangulat – s ez középtávon az al-Kaidának kedvezne. Az Irán elleni támadás követően biztosra vehetőek az öngyilkos merényletek új hullámai. A légicsapások következtében elpusztult ezrek csak az első áldozatai lennének egy minden bizonnyal évekig elhúzódó konfliktusnak, mely egy több fronton zajló, a forró háború és hideg béke közötti állapot lenne.
Paul Rogersnek egyszer már beváltak a jóslatai. „Az Egyesült Államok elegendő hatalommal rendelkezik, hogy biztosítsa a rezsim elpusztítását, s azt megszálló csapatokkal, vagy egy kliens kormánnyal helyettesítse (...) ugyanakkor valószínű, hogy a térségben az amerikai jelenléttel szembeni ellenállás növekedni fog. Különösen valószínű, hogy az olyan szervezetek támogatottsága fog növekedni, mint az al-Kaida, ami igen csak megnehezíti a régió pacifikálását” – ez az idézet abból a jelentésből származik, amelyet Rogers 2002 novemberében vetett papírra és az Irak: Egy háború következményei címet viseli.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Bognar A kampány véghajrájának startlövése című írásában tájékoztatja olvasóit Tony Blair budapesti haknijáról és a szocialisták kampánykezdetéről. (Az írást leginkább a száraz tényleírás és a máskor jellemző szkeptikus kérdések hiánya jellemzi. K.L.)
Az MSZP a választási kampány véghajrájában miniszterelnök-jelöltjévé választotta Gyurcsány Ferencet, s egyúttal nagy csinnadrattával meghirdette az „Új Magyarország” programját. Ennek súlypontjai: az oktatás modernizálása, a technikai ismeretek, mint az információs és biotechnológia támogatása. A második pont a turizmus, a Balaton-part infrastruktúrájának javítása és az ország termálvíz készletének felhasználása. Harmadsorban az MSZP regionális gazdasági, pénzügyi és logisztikai központokat kíván az egész országban létrehozni.
Gyurcsány és a szocialisták célja: a rosszul működő államapparátust modernizálni, a szociálisan gyengék hóna alá nyúlni és a gyermekszegénységet leküzdeni. Az MSZP sokmilliárdos modernizációs programját elsődlegesen EU támogatásokból kívánja megvalósítani.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Manfred Quiring Lukasenko garantálja magának az újraválasztást című írásában a március 19-i fehéroroszországi voksolással foglalkozik. A moszkvai keltezésű írás elsődlegesen a minszki diktátor trükkjeivel, az államapparátus felhasználásával és a politikai ellenfél megfélemlítésével foglalkozik.
Alexander Lukasenko világosan intette konkurenseit, csak a fehérorosz nép fogja megválasztani az elnökét, „önállóan, minden külső nyomás nélkül. Én államfőként garantálom ezt.” Az állami szervek, a milícia, és annak különleges alakulatai, valamint a titkosszolgálatok készen állnak arra, „hogy ebben segítsenek”, így a választásokat a jogszabályi keretek között tartsák meg – nyilatkozta Lukasenko. A fehérorosz elnök kiválóan szervezett elnyomógépezetének minden eszközzel meg kell akadályoznia, hogy Belorussziában valami hasonló történjen, mint Grúziában vagy Ukrajnában, ahol a tekintélyelvű rezsimek vezetőit választási csaláson sikerült tetten érni, s ezért a felháborodott választók elzavarták őket. Ettől kezdve Lukasenko fáradhatatlanul hangsúlyozza: országában nem lesz narancsszínű forradalom.
A jelöltek pénteki regisztrációjával a kampány hivatalosan is elkezdődött. Ellenzékiként a Belorusszia Demokratikus Erőinek Kongresszusa színeiben Alexander Milinkevics, a szociáldemokrata párt – a „Gramada” – jelöltjeként Alexander Kozulin indul, míg a liberáldemokratáktól Szergej Gajdukevics képviselő száll sorompóba.
Abban, hogy nyílt és tiszta lesz a választási küzdelem, senki sem hisz. A keményen központosított elektronikus média az ellenzéki jelölteknek csak minimális megszólalási lehetőséget biztosít.
Amióta Lukasenko hatalomra jutott, azóta nem voltak becsületes választások – nyilatkozta Milinkevics legutóbbi moszkvai látogatásakor. Szerinte Lukasenkot a választási csalások és a rendelkezésére álló adminisztratív erő tartja hatalmon. Egy interjújában a fehérorosz elnököt „tehetséges populistának” nevezte, aki a választókat hazugságaival sorozatosan félrevezeti.
„Európa utolsó diktatúrájára” – ahogyan Milinkevics fogalmaz –, az élethossziglani Lukasenko-uralom árnyéka vetül. Annak ellenére, hogy az alkotmány szerint az elnök csak kétszer jelöltethetné magát, Lukasenko most harmadszor fog indulni. 2004-ben egy referendumon keresztülvitte, hogy annyiszor jelöltetheti magát, ahányszor csak akarja.
origo.hu
Veszélyes vegyület szabadult el egy magyarországi ipari parkban
