Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
Nem mindenki járt úgy a dán lapban megjelentetett karikatúrák utánközléséért, mint két jordán hetilap főszerkesztője, akiket három év börtönnel és az újságíró szövetségből történő kitiltással sújthatnak. Egyik büntetésben sem részesült az egyiptomi sajtó fenegyereke, Adel Hammouda, aki az Al Fagr című (A hajnalhasadás) című hetilapjában leközölte október 17-én, azaz a Ramadan kellős közepén az ominózus rajzokat – írja a konzervatív német napilap.
Az Al Fagr arról ismert, hogy fütyül a politikai korrektségre, s ezért azután Hammoudat számtalanszor feljelentették. Ő volt tavaly az első, aki megsértette azt a tabut, hogy az újságírók nem foglalkoznak az elnök családjával. Egyik írásában élesen bírálta Mubarak feleségének politikai befolyását, valamit foglalkozott az elnök egészségügyi állapotával is. Nem sokkal azt követően, hogy egy egyiptomi blogger megtalálta az Al Fagr karikatúrákat tartalmazó október 17-i számát a világhálón, a hetilap szerkesztősége eltávolította azt a honlapjukról. A magát „Egyptian Sandmonkey-nak” nevező blogger azonban már egy bemásolt változatot újra felhelyezett a világhálóra és gúnyosan aziránt érdeklődött, vajon az egyiptomiaknak mostantól az egyiptomi termékeket is bojkottálni kell.
Az Al Fagr legutóbbi számában részletesen foglalkozik a próféta képeivel. E témáról egy 16 oldalas mellékletet is készített, mely az interneten nem érhető el. Néhány nappal írta le Hammouda ama gyanúját, hogy a „Dánia elleni muszlim háború” csak ürügy arra, hogy elrejthessék vele „az iszlám diktatúrák korruptságát”.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Christoph B. Schiltz „A papírkosárba vele” című írásában mutatja be a német szakszervezetek küzdelmét a „liberalizáció mániás EU-biztosok ámokfutása” ellen.
Frank Bsirske, a német Ver.di szakszervezet – mely a szolgáltató szektorban dolgozókat képviseli – vezetője felszólította az Európa Parlament-i képviselőket, hogy utasítsák el a jelenlegi szolgáltatásokat az EU-ban szabaddá tevő brüsszeli irányelveket. Úgy írta le az irányelveket, mint a „liberalizáció mániás EU-biztosok ámokfutását”.
A szakszervezeti vezető szerint az irányelvek jelenlegi formában történő megvalósítása esetén „szociális katasztrófák sorozata fogja az európai munkavállalókat sújtani”. A származási ország elve, miszerint a külföldi szolgáltató saját országa szabályai szerint dolgozhatna, „kíméletlen versenyhez” vezetne és a legalacsonyabb béreket és a legsiralmasabb munkavédelmi és egészségvédelmi előírásokhoz vezetne.
A szakszervezetek emiatt olyan irányelveket javasolnak, melyek az egységes európai standardokon alapulnának. Ezeknek egész Európában történő egységes alkalmazása a munkavállalók védelmét szolgálná és vállalkozásokba történő többletbefektetések egyik előfeltétele.
Bsirske teljességgel hibásnak nevezte azokat az előírásokat, melyek a közhasznú, pl. szociális szolgáltatásokat szabályozzák. Ezeket a szakszervezetek szándékai szerint tökéletesen ki kellene venni a liberalizációs törekvések közül. Az EP jövő csütörtökön szavaz majd az időközben jelentősen tompított irányelvekről.
Focus (focus.msn.de)
Paul L. Pillar volt CIA-ügynök szerint George Bush az amerikai gazdaság terjeszkedésének érdekeit szolgálta az Irak elleni háborúval, a hírszerzésnek csak ürügyet kellett szolgáltatnia a támadásra.
Manipulációk, hamisítások, nyílt hazugságok: ilyennel még a Bush-kormány egyetlen egy magas rangú hivatalnoka sem vádolta meg saját főnökét. Pedig ezekkel vádolja Paul L. Pillar George W. Bush-t: az elnök és munkatársai az iraki támadás előtti időszakban szándékosan átpolitizálták a titkosszolgálatok működését, csak azért, hogy ürügyük legyen az Irak elleni támadásra.
Az iraki háború előtt gyorsan világossá vált, hogy a hivatalos titkosszolgálati elemzéseket csak arra használták fel, hogy egy már régen meghozott döntést utólag a közvélemény előtt igazoljanak, írja Pillar – aki 2000 – 2005 között az iraki CIA akciókat irányította – a tekintélyes politikai magazinban a Foreign Affairs-ban.
Bush abban az időben Szaddam Huszein tömegpusztító fegyvereinek közvetlen fenyegetésével igazolta az Irak elleni preventív csapást. Bush 2002 őszén az ENSZ előtt mondott beszédében egy atombomba gombafelhőjétől óvta a világot. De ezeket az állításokat, írja Pillar napjainkban, az amerikai titkosszolgálatok sohasem erősítették meg. Éppen ellenkezőleg: „a CIA elemzői akkor arra a következtetésre jutottak, hogy Irak még sok évre van az atomfegyvertől. Ráadásul valószínűtlennek tartották, hogy Huszein ezt a fegyvert valaha is bevetette volna az Egyesült Államok ellen.”
A valóságban, ez Pillar meggyőződése, a Bush-kormányzat egészen már célokat követett Irakban. Kezdettől fogva a célok között szerepelt a hatalomváltás és a politikai és gazdasági szabadságok gyors elterjesztése a térségben – egy olyan fordulat, melyből elsődlegesen az amerikai gazdaság profitált volna.
E célból az amerikai elnök és munkatársai az Irak elleni akciót rövid úton a terror elleni háború részévé nyilvánították, és olyan fenyegetést kreáltak belőle, melytől az amerikai nyilvánosság a leginkább félt, vonja meg Pillar a mérleget: „kihasználták az országban szeptember 11-i merénylet után uralkodó militáns hangulatot és ebből kovácsoltak tőkét.“
Ezzel szemben a Fehér Ház nem hallgatott a titkosszolgálati figyelmeztetésekre, miszerint a demokrácia iraki megvalósítása „hosszú, nehéz és viharos” lesz, panaszolja Pillar. Ehelyett az amerikai kormány azt sugallta a népnek, hogy az amerikai katonákat Bagdadban lelkesedve és virággal fogadják majd.
Pillar a CIA és Fehér Ház hangulatát „szabályosan megmérgezettként“ írja le. S aki vette magának a bátorságot, és például megpróbálta megkérdőjelezni az iraki tömegpusztító fegyverek létét, azt azzal vádolták meg, hogy aláássa az elnök politikáját. A Fehér Ház mindeddig nem reagált a vádakra.
origo.hu
Deutsch Tamás: Manfred Weber politikai védelmet biztosít az Európai Parlamentben Magyar Péternek
