Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok és közvélemény-kutatási adatok is azt bizonyítják, hogy ez a helyzet negatív irányba változott, így az Európában általánosan tapasztalható negatív folyamatok Magyarországon is jelentkeznek.
Ezek az irányok már régóta érzékelhetőek, a változtatás igénye évtizedek óta tapasztalható a magyar oktatáspolitikában. Azonban a reformerek – ritka kivételtől eltekintve – nem elemezték, hogy korábban miért volt vitathatatlanul sikeres és versenyképes a magyar oktatás és hogy e tényezők megőrzése és megerősítése újra sikeressé teheti-e azt.
A legtöbb oktatási szakember véleménye szerint a magyar köznevelés legnagyobb erőssége az a pedagógiai hagyomány, ami az évszázadok során alakult ki. A hagyományos szerkezet, iskolahálózat, törvények, tartalom, módszertani kultúra, pedagógusképzés az évszázadok alatt beágyazódott a társadalmi gyakorlatba és közgondolkodásba. A radikális reformok hívei szerint a megváltozott körülmények miatt ezek a hagyományok már nem alkalmazhatóak, és valami teljesen újjal kell helyettesíteni. Mások viszont azt állítják, hogy az új körülmények kedvezőtlen folyamatai ássák alá a hagyományos pedagógiai kultúra eredményes alkalmazását, így a sikerrel kecsegtető fejlesztés útja a hagyományos – már bizonyítottan sikeres – oktatási formák megerősítése lehet.
A nevelés és oktatás alappillére a pedagógus. Ha ez így van, akkor a minőség szempontjából alapvető fontosságú társadalmi és anyagi megbecsültségük, munkakörülményeik. Ma már egyértelmű, hogy nem lehet egy egész ország oktatását arra alapozni, hogy a tanárok minden körülmény ellenére, pusztán küldetéstudatból megőrzik az oktatás színvonalát. A tanárképzés elméleti és gyakorlati háttere évszázados tudományos munka és a nemzetközi tapasztalatok elemzése során alakult ki, ezek alkalmazása mégsem evidencia, jelenleg a felsőoktatásban a legnagyobb bizonytalanság a tanárképzés területén tapasztalható.
A másik pillér az iskola. A két világháború közötti Magyarország egyik legnagyobb, máig ható fejlesztése volt, hogy csaknem háromezer alsó fokú iskolát építettek szerte az országban. Ma inkább iskolákat zárnak be, pedig gazdasági szempontból nem rosszabb a helyzet, mint egy rendkívül sok áldozatot követelő, vesztes háború után lévő országban lehetett.
Erősségünk (volt) a magyar óvodapedagógia, gyógypedagógia, művészetpedagógia. Az óvodák, mivel kevésbé voltak az oktatáspolitika homlokterében, az elmúlt évtizedekben zavartalanabbul dolgozhattak, és az óvónők kialakíthattak egy olyan eredményes pedagógiát, amely máig világszínvonalú, de az anyagi gondok ezeket az eredményeket is aláásták. A magyar gyógypedagógia nehézségeit jól jellemzi a világhírű Pető Intézet kálváriája. A magyar művészetoktatás, különös tekintettel a zenepedagógiára, szintén nagy elismertségnek örvendett. A jelenlegi kormány azonban jelentősen csökkentette a művészeti iskolák támogatását, így ezek a rendkívül népszerű képzési formák is veszélybe kerültek.
Az európai szintű oktatáspolitika a versenyképességet, a versenyképesség megőrzését helyezte az első helyre. Magyarország versenyképessége az Európai Unió országaival, illetve a világ többi országával szemben azon múlik, hogy meg tudja, illetve meg akarja-e őrizni az eddig sikeres oktatási formákat, struktúrákat és ebből a már bizonyítottan sikeres tradícióból kiindulva meg tud-e újulni.
origo.hu
Ismét beszorult egy gyerek az 56-os emlékműbe Zuglóban – videón a mentés
