Jeszenszky Géza: Ha Gyurcsány hazafi, akkor távoznia kell

Jeszenszky Géza: Miért van szükség az életszínvonalat súlyosan érintő intézkedésekre? A környező államok gazdasága jól áll, mi egyre jobban lemaradunk. Rossz, az esetek többségében tudatosan tett rossz lépések, elhalasztott döntések és pazarlás árát kell a társadalomnak, döntő mértékben a bérből és fizetésből (nem jól) élőknek megfizetniük. Az utcai tüntetéseket, az erkölcsi felháborodást azonban a miniszterelnök nyilvánosságra kerülő beszéde váltotta ki. Mit követel „az utca”, a politikai ellenzék, nem kevés baloldali elemző, gondolkodó? Nem Orbán Viktort a kormány élére, még nem is előrehozott választásokat, hanem egy olyan kormányt – épüljön az akár a vitatható körülmények között, félrevezetés révén megválasztott parlamenti többségre, akár a pártoktól független átmeneti „szakértő” hivatalnokokra, közbizalmat élvező polgárokra – amely vállalja, hogy a súlyos gazdasági helyzetből fájdalmas, népszerűtlen, de elkerülhetetlen intézkedésekkel megpróbálja kivezetni az országot. Volt ez az ország az elmúlt században a mainál sokkal rosszabb helyzetben is. Az első világháború után, a gazdasági világválság idején, a második világháború után, 1956 után. Az utolsó dátumot leszámítva, a korábbi válságokból jó közgazdászok, becsületes politikusok, döntő mértékben pedig a keményen dolgozó állampolgárok vezették ki a társadalmat. Még ha nem is terhelné Gyurcsány Ferencet és munkatársait akkora felelősség, mint azt igen sokan gondolják, akkor is vitathatatlan, hogy elvesztette a társadalom többségének a bizalmát. Ha olyan hazafi, amilyennek hirdeti magát, akkor az ország érdekében távoznia kell. Az elmúlt században sok példa volt arra, hogy a közbizalmat – okkal vagy csak félreértésből – elveszítő politikus önként lemond. Ezt tette 1905-ben, majd 1917-ben Tisza István, 1931-ben Bethlen István. Ezt tette – parlamenti többség birtokában – 1940-ben Chamberlain, 1957-ben Eden, 1946-ban, majd 1969-ben De Gaulle, több német kancellár, erre készül most Blair. A mai magyar miniszterelnök semmiképpen sem hasonlítható hozzájuk, de a helyzet igen. És amikor 1974-ben Nixon amerikai elnököt a hazugságon rajtakapták, a média és saját párthívei rákényszerítették hivatalának a feladására.

(Magyar Hírlap, 2006. október 9.)