A felsőoktatási tandíj emelését javasolja Bokros Lajos

A tandíj emelését, a felsőoktatásban dolgozó tanárok közalkalmazotti státuszának megszüntetését, a hallgatói létszám csökkentését, egyetemek, főiskolák bezárását indítványozza Bokros Lajos, valamint a kormány által az intézményekre oktorjált gazdasági tanácsok.

Sajátos módon orvosolná a magyar felsőoktatás bajait Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, az ELTE gazdasági tanácsának elnöke valamint vezető hazai egyetemek (a Budapesti Műszaki, a Corvinus, az ELTE, a Semmelweis, valamint a debreceni, a pécsi és a szegedi intézmények) gazdasági tanácsai. A hetilapokban is publikált vitairat aláírói szerint is válságban van a magyar felsőoktatás. A friss diplomások körében a munkanélküliség a kétszerese a hazai átlagnak, miközben sokan dolgoznak olyan állásban, amely nem felel meg formális képzettségüknek. Felsőoktatási intézményeink hálózata túlméretezett és szétaprózott. Minőség tekintetében a világtól való lemaradásunk egyértelmű – írják –, hiszen egyetlen hazai egyetem vagy főiskola sem szerepel a világ kétszáz legjobb intézménye közt.

A szerzők azonban ezen úgy változtatnának, hogy megszüntetnék a fejkvóta alapú finanszírozást az egyetemek és főiskolák esetében. Sőt, mindenféle normatív finanszírozást eltörölnének (jelenleg minden államilag finanszírozott hallgató után támogatást, úgynevezett fejpénzt kapnak az intézmények). A tandíjat ezzel párhuzamosan megemelnék a költségtérítés szintjére. Mindezt úgy, hogy elismerik: a problémák egyik oka éppen a tandíj, hiszen azokat a helyeket, ahol nem kell ezt fizetni, zömmel a jómódú szülők gyermekei foglalják el. (Az államilag finanszírozott helyeken az új tandíjat a következő tanév első évesei kezdik majd el fizetni.)

Intézményeket emelnének ki

Az állami tulajdonú felsőoktatási intézményeknél a költségvetést az infrastruktúra (tanterem, laboratórium, könyvtár, diákszálló, étterem) létrehozása és fenntartása terhelné a dokumentum szerzői szerint. Az így megszerzett állami pénz nem lenne elég még az oktatásra sem, nem szólva a kutatási tevékenységről. Ez utóbbi fedezete részben lehet költségvetési pénz, de ahhoz más csatornákon, elsősorban pályázatok útján lehet hozzájutni. A színvonalas oktatáshoz – az oktatók megfizetéséhez – ugyanakkor elengedhetetlen a tandíjbevétel, a kutatótevékenységet pedig – az állami költségvetési források mellett – főleg vállalati és nemzetközi pályázatok elnyerésével kellene biztosítani – írják a vitairatban.

Be kellene zárni mindazokat a felsőoktatási intézményeket, amelyeknek sem a fizikai, sem pedig a humán infrastruktúrája (az oktatók és az általuk nyújtott szolgáltatások színvonala) nem éri el a minimálisan kívánatos szintet. A vitairat szerint ki kell jelölni azokat a súlyponti iskolákat, amelyek világosan megfogalmazott többletkövetelmények teljesítése esetén kiemelt állami finanszírozást kapnak. És elengedhetetlen, hogy az oktatók bérét az egyetemek, főiskolák zömében a tandíjból fedezzék – vélik a szerzők.

Ennek fejében azt ígérik, hogy végre megvalósul a régi, sokat hangoztatott ígéret, miszerint a hallgatók a pénzükért minőséget követelhetnek. Ezért – hasonlóan a neves amerikai magánegyetemekhez – célszerű, hogy a diákok minden tanár minden tanfolyamát név nélkül, írásban értékeljék még a vizsga előtt, amit aztán összesítve minden oktató megkap a vizsga után. Ennek az értékelésnek döntő súlya lehetne a tanárok javadalmazásánál és előremenetelénél vagy éppen elbocsátásuknál. Ez csak akkor lehetséges, ha az oktatók közalkalmazotti jogállása megszűnik. Az egyetem szakmai vezetője, a rektor viszont szabad kezet kap a tanárok kiválasztásában és javadalmazásában.

Magánegyetemeket szorgalmaznak

Bokros (aki a Horn-kormány idején bevezettette a tandíjat) és a gazdasági tanácsok szerint egyértelműen tarthatatlanná vált az egyetemi autonómia korlátlan értelmezése is, amely az intézmények önállóságát olyan szélessé tette, hogy abba az állami erőforrásokkal való – szinte felelősség és korlátozás nélküli – gazdálkodás önállósága is belefér. Ez a helyzet nemcsak az állami tulajdonban lévő, hanem az egyházi és alapítványi intézmények esetében is. A vitairat javasolja: térjünk át inkább az angolszász magánegyetemek által követett gyakorlatra, ahol az egyetemi önkormányzat (szenátus) a tanszabadság letéteményese, de a gazdálkodást érintő stratégiai döntéseket a tulajdonos(ok) képviselőiből álló fenntartók tanácsa hozza. Az angolszász magánegyetemeken viszont a felső középosztály, illetve az arisztokrácia gyermekei tanulnak zömmel.

Ismert: a kormány – Magyar Bálint minisztersége idején – már kísérletet tett az egyetemi autonómia korlátozására, többek között a vitairat mögött álló gazdasági tanácsokat erőszakolta rá az intézményekre. A testületek azonban az eredeti tervekhez képest csak jóval szűkebb hatásköröket kaphattak, mert az első, róluk szóló törvényt az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette, éppen az egyetemi autonómia csorbítása miatt. A volt oktatási miniszter, Magyar az Államreform bizottság tagjaként két hete egy olyan javaslatot tett közzé, amely lehetővé tenné az egyetemek privatizációját.

Minisztérium: fontos vitaanyag a dokumentum

Nem tükrözi az oktatási tárca és a felsőoktatás döntő többségének álláspontját az a vitaanyag, amelyet Bokros Lajos az ELTE gazdasági tanácsának elnöke szerkesztett – közölte szaktárca államtitkára pénteken. Arató Gergely kifejtette: a dokumentumra fontos vitaanyagként tekintenek, de a tárca és a kormány ahhoz a közösen kialakított reformtervezethez tartja magát, amelyről a Felsőoktatási Kerekasztal ülésein a felek megegyeztek és amely bírja a rektorok, az oktatók, a szakszervezet és a hallgatók támogatását is. Arató hangsúlyozta: az állam nem kíván kivonulni a hallgatók után járó normatív finanszírozásból.

(nol.hu, MNO, MTI)