A múlt ősz óta eltelt esztendő sok szomorú újdonságot hozott a kormányzati fenyegetési, zsarolási gyakorlatban. Addig még nem fordult elő, hogy maga a kabinet használja fel a demokratikus alternatíva eltörlésére irányuló céljaihoz az állítólagos terrorveszélyt. Arra sem volt még példa, hogy országgyűlési képviselőt verjenek véresre a nyílt utcán a rendőrök, majd pedig gúnyolódjanak rajta kormánypárti csúcskáderek. Külföldi magánszemélyek, tévéstábok megverésére, illetve megfenyegetésére sem volt példa még az országban – most igen. Mint ahogy az sem volt szokásos, hogy miniszterek felnőtt fiai megzsaroljanak vállalkozókat.
Okkal tételezhető fel, hogy ezek a riasztó jelenségek hálózatot képeznek, s a rendszer lényegét alkotják, amelynek fő jellemzője a gátlástalanság. A balliberális oldal egy évvel ezelőtti lélektani előnye abból származott: ilyen mérvű hatalmi brutalitásra és totalitárius fenyegetésre csak kevesen számítottak. Mára azonban ez a helyzeti előnyük eloszlott: mindenki tudja, hogy nem haboznak a legdrasztikusabb diktatórikus eszközöket is bevetni, ha hatalmuk megtartása a tét.
Megyeri Dávid
(Részletek a Magyar Nemzet 2007. október 10-i számában)
