– Mit lehet tenni az individualista társadalmi szemlélet ellen? Hogyan lehetne visszájára fordítani ezt a folyamatot?
– Tisztán kell látnunk, hogy a házasságnak nincsen alternatívája. Úgy tudom, Európában az élettársi viszony átlagéletkora három esztendő. Igaz, hogy a házasságok ötven százaléka is felbomlik már, de nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Látszik, hogy a társadalom polarizálódik: van egy réteg, amelyik egyre komolyabban veszi a házasságon alapuló családot, és van egy másik, amelyik ezzel ellentétesen gondolkodik. Pedig a házasságnak nincs alternatívája, mivel az a család és a társadalom legbiztosabb tőkéje. Az első századok keresztényei sem vitatkoztak a hellén társadalommal, hanem függetlenítették magukat tőlük, és szem előtt tartották saját értékeiket. Odaadó szereteten alapuló házasságokat kötöttek, a férfiak hűségesek voltak feleségükhöz, a családok meg ápolták az öregjeiket, s így lett a birodalom társadalmában a kereszténység olyan tényező, amire jövőt lehetett építeni. Fel kell mutatnunk, hogy házasságon alapuló családban élni jó.
– Köztudott a magyar társadalomról és a magyar fiatalokról, hogy amikor a jövőről álmodnak, rengeteg gyereket terveznek, de amikor házasságra kerül a sor, és vállalni kell az életet, akkor a fele sem születik meg a korábban megálmodott gyermekeknek. Mit gondol, mi ennek az oka?
– Nagy felelőssége van az államnak abban, hogy kiszámítható anyagi jövőt tud-e biztosítani a családoknak, tudja-e segíteni a lakhatását a kezdő házasoknak. Nagyon fontos lenne, hogy az állam és a társadalom elismerje a gyermeket vállaló szülők társadalmi szolgálatát is. Az állam azt jutalmazza, ha az édesanya elmegy dolgozni, de azt nem, ha otthon marad. Pedig sokkal többet tesz, ha gyermekeket nevel. Nagy dicséret illeti azt a társadalmat, amely jutalmazza a családot az elkövetkező nemzedék vállalásáért. Sajnos ez a törekvés még nagyon gyerekcipőben jár a magyar társadalomban, pedig a jövőt építi az a közösség, amelyik odafigyel a gyermeket vállaló családra, és nemcsak alamizsnáskodik, hanem megbízható támogatást ad, kifejezi megbecsülését a gyermeket vállaló család felé.
– Ma már a házasságok fele válással végződik. Melyik generációra jellemző leginkább a válás?
– Öt-hat év a szakítópróba a házasságban. Nagyon sok múlik azon, hogy egy pár hogyan készül fel rá. Ha jól kommunikálnak a párkapcsolat idején, ha törekszenek megismerni egymás családi hátterét, szokásait, ha megálmodják házasságuk, leendő családi életük hétköznapjait és ünnepeit, akkor kevésbé kell félni attól, hogy néhány év után válás következik be. Nagyon kellene segítenünk fiataljainkat a házasságra való készülésben, nemcsak a jegyesoktatásokon, hanem azt jóval megelőzően is. Miután a jó minták egyre inkább elmaradnak, nagyon oda kéne figyelnünk már kisgyermekkortól kezdődően a családi életre nevelésre. Az iskolák nevelési, oktatási programjába is bele lehetne építeni.
– Tapasztalataim szerint sokan annak ellenére, hogy nem vallásosak, vagy nem gyakorolják a hitüket, mégis nemcsak az anyakönyvvezető, hanem Isten előtt is házasságot akarnak kötni. A megszokás, a hangulat, az orgonabúgás miatt?
– Mi lehet a titka a boldog házasságnak?
– Milyennek látja a fiatalokat?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!