– Varga Zoltán önkormányzati tárcavezető többször is kijelentette, hogy az önkormányzatoknál egyszerre van jelen a pazarlás és a hiány; szerinte minden költségvetésben lehet találni olyan kiadásokat, amelyeket meg lehetne spórolni. Mi a véleménye erről, mekkora tartalékaik vannak?
– Nem tartunk még ott, hogy holnapután csődbe menjünk, de kőkemény harcot folytatunk azért, hogy elkerüljük az összeomlást. Óriási bajok vannak. A 2005-ben 400 millió forintból felépített uszodánkat be kellett zárnunk azért, mert nem tudjuk fizetni. Vérző szívvel, de meg kellett tennünk, mert így egy év alatt 122 millió forintot tudunk spórolni. Mindent lefaragtunk eddig, amit lehetett, az önkormányzatnál már régen nem látom a pazarlás jeleit. Megköszönöm, ha valaki megmutatja, hogy melyek azok a kiadások, ahol spórolni lehet, és a jogszabály is megengedi. Pályázati pénzből épült a polgármesteri hivatalunk új épülete. Szívesen visszamennék a régibe, ha tehetném, mert sokkal olcsóbban fenntartható lenne, mint ez, de nem lehet. Kötvényt sem bocsáthatok ki, mert felelőtlenül nem tehetek terhet a következő ciklus polgármesterének nyakába. Vallom, hogy döntéseimmel kapcsolatban nem csak 2010-ig tartozom felelősséggel.
– Az önkormányzatok egyik legnagyobb problémája, hogy az állam egyre több kötelező feladatot ír elő, és ehhez egyre kevesebb forrást rendel. Mit tapasztalnak ebből?
– A felvidéki Fülek a testvérvárosunk, s amikor polgármesterré választásom után látogatást tettem a településen, felvetettem ezt az ügyet. Megkérdeztem a kollégámtól, hogy náluk mekkora a működési hiány. Értetlenül nézett rám, majd közölte, hogy számukra ez a fogalom ismeretlen, mert a kötelezően ellátandó feladatokat finanszírozza az állam. Hiányuk akkor van, ha fejlesztenek, vagy ha elő kell teremteniük az önerőt egy pályázathoz. Ehhez képest nálunk a kötelezően ellátandó feladatainkat 50-60 százalékban finanszírozza a központi költségvetés. Egy olyan településen, ahol sok a vállalkozó és magas az iparűzési adóbevétel, könnyebben kiegészítik a hiányt, de ahol ezt nem tehetik meg, ott az oktatás és az egészségügy színvonala óhatatlanul leromlik. Nálunk az iskolákban nincs szakkör, mert nem tudjuk finanszírozni, csak a felzárkóztatásra tudunk pénzt fordítani. Ez viszont oda vezet, hogy elveszik az a gyermek, aki tehetséges. Sérül az esélyegyenlőség, eleve hátrányból indul az, aki szegényebb településre született. Ugyanez van az orvosi ellátásban. Nem tudom berakni azt az EKG-gépet a körzeti orvosi rendelőbe, amit kellene. Nincs rá pénz!
– Az emberek a saját bőrükön érzik a megszorítások hatásait. Településvezetőként érzékeli a gondokat?
– Egyre feszültebb a helyzet. Lehet erről nem beszélni, de ha az embereknek a megélhetése forog kockán, akkor gyorsabban elfogy a türelmük. Sokkal hamarabb ugranak olyan dolgok miatt is, amit egyébként fel sem vennének. Nagyon jó dolognak tartjuk az Út a munkához programot. A gond csak az, hogy ha valaki nem dolgozik megfelelően, nekünk polgármestereknek kell kimondanunk, hogy nem tartunk igényt a munkájára. Mi zárjuk ki az illetőt az ellátásokból, mi fosztjuk meg a családját a kenyértől és a tejtől. Felteszem a kérdést, ebben a feszült helyzetben hány polgármester meri felvállalni a döntés következményeit? A szankcionálás főleg azok után nehéz, hogy az állam hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy gondoskodik róluk. Most nagyon nehéz azt mondani nekik, hogy innentől kezdve nincs segítség. Pedig mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a mai világban a mosolyon kívül semmi sincs ingyen. A legnagyobb baj azonban az, hogy a politika egymás ellen hergeli az embereket, éppen ezért tettem egy ajánlatot a testület tagjainak. Megígértem, hogy a város érdekében kilépek az MSZP-ből, ha az ellenzéki képviselők is kilépnek a Fideszből. Ha megtettük volna, akkor már csak a város érdekeire kellene tekintettel lennünk. Nagyon sajnálom, hogy a „nagypolitika” a települések életébe ilyen szinten gyűrűzik be, és akadályozza az együttműködést.
– Az MSZP tagjaként mi a véleménye a kormányváltás körülményeiről?
– Nyilvánvalóan nem volt véletlen, hogy olyan SMS-ek köröztek az országban, hogy akar-e Magyarország miniszterelnöke lenni. Rászolgáltunk a kritikára. A válság megoldásával kapcsolatban kettős érzésem volt, és van mind a mai napig. Nem tudom eldönteni, hogy mi lett volna a helyesebb, az, amit tettünk, vagy ha belevágtunk volna az új választásokba. Nagyon zavart, hogy egyik oldalon sem láttam programot. Bajnaira úgy kértek áldást, hogy nem látszott, a jelölt mit akar valójában, a jobboldal is azt mondta, ha megválasztanak minket, majd megmutatjuk a programunkat. Egy azonban biztos, ha tudnám, hogy csak a jobboldal tudja kivezetni a bajból az országot, akkor azt mondanám, csinálják ők. Az ország érdekeit kell szem előtt tartani. Ma úgy látom, ha a Bajnai-kormány őszig nem tud érzékelhető eredményt felmutatni, akkor próbálja meg valaki, aki tud.
– Mindig kendőzetlen őszinteséggel kritizálja a kormány politikáját, ha nem ért egyet a kabinet egy-egy döntésével. Nem fél pártja bosszújától?
– Nem szoktam megkérdezni, hogy pártvonalon ki mit szól ahhoz, amit csinálok, de még soha nem kaptam kritikát azért, ha szóltam. Baloldali érzelmű ember vagyok, de nem vagyok képmutató. Szembe kell nézni a gondokkal, építő jelleggel beszélni róluk, és nem meggyőződés nélkül bólogatni. Szerintem ez a kormányunk érdeke is. Elsősorban a 14 ezer 500 lakosért tartozom felelősséggel, azokért is, akik rám szavaztak és azokért is, akik nem. Emiatt, ha a kormányzat intézkedései sújtják a települést, azok az én gondjaim, nekem kell megoldani őket. Az önkormányzatnak kell valahogy a megszorítások hatásait ellensúlyozni az emberek felé, és ezt is várják el tőlünk. Ha nincs pénzük, bejönnek a hivatalba. Megkérnek, hogy csináltassam meg a fogsorukat, behozzák a számlákat, mert nem tudják kifizetni. Ilyen esetben nem tudom azt nézni, hogy a kritikám a kormányzás szempontjából jó vagy nem, nem erre hatalmaztak fel azok, akik megválasztottak. Csak azt tarthatom szem előtt, hogy ezek az intézkedések az embereken hogyan csapódnak le. A helyzet pedig egyre nehezebb lesz, mert amiket hallottunk, egyik intézkedés sem ígérkezik olyannak, hogy az emberek állva megtapsolják. Nincs olyan politikus a világon, aki a társadalom nagy részét erősen érintő megszorító intézkedések, jelen esetben a Bajnai-csomag mögé társadalmi támogatást tudna tenni.
