Az ázsiai pontyok nem várnak

Az amerikai kormány 78,5 millió dolláros (15,7 milliárd forint) tervet dolgozott ki az ázsiai pontyfélék Nagy-tavakba való bejutásának megakadályozására, mivel ezek a nem őshonos halak már a védett vizek környékén is feltűntek. A választott módszerek azonban nem tűnnek ígéretesnek a környezetvédők szerint.

Kritikájuk szerint a tervezett stratégia csak hosszú távú cselekvési tervet vázol fel arra, hogy hogyan lehetne megszüntetni a Michigan-tó és a Mississippi vízgyűjtője között több mint száz éve létesített kapcsolatot. Az ehhez szükséges több évet a pontyok biztosan nem várják ki. A kormány abba sem egyezett bele, hogy lezárják a tó partján fekvő Chicago két hajózsilipjét, amelyeken keresztül a nagyétvágyú halak könnyedén bejuthatnak a tóba. Csupán annyit ígért, hogy kevesebbszer fogják megnyitni azokat.

A tervezet ehelyett két tucat más módszert vázol fel. Többek közt elektromos akadályokkal szabnának gátat a halak terjedésének, valamint hálók és mérgek bevetésével szabadulnának meg a már átjutott betolakodóktól. Ez meglehetősen drága ahhoz képest, hogy valószínűleg nem elég hatékony a pontyok távoltartásához – vélekednek a környezetvédők. A módszerek más része pedig olyan innováció, amely még csak a tervezés stádiumában van.

A környezetvédők által dédelgetett megoldás – a tavak elszigetelése a Mississippi vízgyűjtőjétől – azonban mintegy 110 kilométernyi csatorna és folyó áthelyezését, illetve létesítését jelentené. E hatalmas vállalkozás sem teljesülhet elég gyorsan, arról nem beszélve, hogy a Chicago zsilipjein át közlekedő uszályok üzemeltetői hevesen ellenzik. A pettyes és a fehér busa – mindkettő ázsiai eredetű pontyféle – az 1970-es években került ki az USA legdélebbi államainak halastavaiból, azóta nyomul folyamatosan északra, a Nagy-tavak felé. A halak elérhetik akár az ötvenkilós testtömeget is, hosszuk meghaladhatja az egy métert. Testtömegük akár negyven százalékának megfelelő planktont képesek elfogyasztani egyetlen nap alatt, éhhalálra ítélve ezzel az őshonos növényevő halakat – velük együtt pedig ragadozóikat is.

Az invazív pontyfélék már megfertőzték a Mississippi és az Illinois folyók egyes részeit, kiszorítva számos őshonos fajt. A kutatók nem egységes abban a kérdésben, hogy vajon a busák szaporodnának-e a Nagy-tavakban, amelyek vize hűvösebb, mélyebb, és ökológiailag is eltér a folyókétól. Abban azonban egyetértenek, hogy ennek empírikus vizsgálata nem éri meg a kockázatot. Az már szinte biztos, hogy az ázsiai pontyfélék elérték a Michigan-tavat, DNS-üket ugyanis kimutatták belőle – bár halat még nem láttak. A kormány reméli, hogy elég alacsonyan tudja tartani számukat ahhoz, hogy ne szaporodjanak. Azt azonban senki sem tudja, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy visszavonhatatlanul megtelepedjenek a Nagy-tavakban.

(mti)