Nyakunkon a böjt, éjfélkor vége a dalnak

Itt a farsang farka, húshagyókedd van, a hamvazószerdával pedig ismét elkezdődik a keresztény kultúrkörben a nagyböjt. A megtisztulás, önmagunkba nézés előtt még egyszer utoljára jókat ehetünk és ihatunk, majd amikor elüti az éjfélt a toronyóra, a hagyomány szerint le kell tenni a kanalat, villát és a poharat.

A húshagyókedd közismert francia neve Mardi Gras (kövér kedd), időpontja a húsvéttól függ. A középkori Európában ezen a napon ért csúcspontjára a farsangi mulatozás, vidámság. A városokban, de a falvakban is még egy jót ettek és ittak az emberek a 40 napos húsvéti böjt előtt. A hagyomány szerint amikor elütötte az éjfélt a toronyóra, kiitták a poharakat, véget vetettek a zenének és mindenki hazaindult.

A húshagyókedd sokat használt ábrázolási formája a szomorú és a vidám bohóc együttes szerepeltetése, amely művészettörténeti korokon át jellemző a mai napig. A szomorú bohóc jelenléte a böjt kezdetére, az elmúlásra utal, míg vidám társa az élet örömeit jeleníti meg. A húshagyókedd, a farsang furcsa figuráinak ábrázolása különösen a németalföldi festészet aranykorára jellemző. A képekből sokat megtudhatunk a 15. és 16. század emberének öltözködéséről, étkezéséről, mulatozási szokásairól.

Napjainkban a tömegeket megmozgató riói mellett a leghíresebb a francia hagyományokon alapuló New Orleans-i karnevál, amelyet Mardi Gras-felvonulásnak neveznek. Húshagyó keddre esik a jelmezeiről, különösen a „dominókról” híres velencei karnevál utolsó napja is. Számos forrás és hagyomány bizonyítja, hogy az európai országokhoz hasonlósan a történelmi Magyarországon is megülték eme jeles napot. A hosszúra nyúlt farsangnak és a télbúcsúztatóknak a modern kor vetett véget, mert már kevesen engedhették meg maguknak, hogy a hétvége után hétfőn és kedden se dolgozzanak.