Pilhál György: Azonnal megismertem az istállóban – talán ő is engem, a hangomat biztosan. Tíz éven keresztül etettem, cirógattam, ültem a hátán, három csikót kaptam tőle. Szegény alig változott valamicskét, sárga, téli szőre hosszú volt, fehér hókája kiemelte még mindig büszke tekintetét. Nem maradtam sokáig, hosszan megpaskoltam, megsimogattam, aztán, mint akinek sürgős dolga van, elköszöntem tőle. Nem akartam, hogy meglássa a könnyeimet. Forró leheletét még itt érzem a tenyeremben...
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
Országos Mentőszolgálat
Na szia mentő! – most már a mentőautókon is megörökítették a négyéves kisfiú hőstettét
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!