Szükség van arra, hogy „újrateremtsük a kultúrát” + Képek + Videó

A dzsessz és a népzene ötvözéséből született a Tárkány Művek első nagylemeze, mely az Arcomba az arcod vésted címet kapta. Az együttes frontemberét, Tárkány-Kovács Bálintot eme első hallásra furcsa elegy létrejöttéről faggattuk, de szó esett többek között a népzene nemzetmegtartó erejéről és a magát világméretűvé kinövő táncházmozgalomról is. A pénteken megjelenő albumot a formáció egy koncertsorozattal indítja útjára.

Tekintse meg az együttes hírTV-s fellépését!

– Adott a kérdés: hogyan jött a népzene és a dzsessz összekötése?
– Kétféle módon is választ lehet adni erre a kérdésre. Először is a dzsessz és a népzene házasítását a műfajok improvizációs jellege indokolja, hiszen a dzsessz is spontán, naiv művészetből nőtte ki magát. Az Egyesült Államokban kialakult művészeti stílus frissességét később képzett, kottát író-olvasó zenészek is felfedezték, így az amatőröket fölváltották a profik. Később a komolyzene is egyre nagyobb érdeklődést mutatott iránta, elég csak Sztravinszkij, Debussy, Milhaud zenéjére gondolnunk.

A dzsessz ezen hatások természetes kiegyenlítésére pedig elkezdte felhasználni más műfajok elemeit, magába olvasztva a kortárs és komolyzenei eredményeket. Ez egy évszázados evolúció volt, amely a naiv, afroamerikai folklórból egy sokkal komplexebb, kortárs, improvizatív komolyzenévé nőtte ki magát, és elterjedt mindenfelé a világon. A Tárkány Művekkel mi is szeretnénk egy hasonló úton végigmenni, de a magyar népzenei anyagból kiindulva.

A másik válaszlehetőségnél az „énből” indulunk ki. A magyar zenész, aki ki akar fejezni valamit, eszközöket keres, és vizsgálódásai során „belebotlik” a magyar népzenébe, az európai és a magyar komolyzenei hagyományokba (Liszt, Bartók, Ligeti) és a nemzetközi improvizatív zenébe, azaz a dzsesszbe és annak magyar hagyományába. A dzsessz hazánkban is erős gyökeret eresztett, és a népzene-dzsessz házasítás sem új keletű, elég csak Szabados György, Dresch Mihály és Borbély Mihály munkásságára gondolnunk. Nem véletlen, hogy a Zeneakadémián is három tanszék van: klasszikus, dzsessz és népzenei. Tehát gyakorlatilag adott, hogy milyen forrásokból meríthet, aki hazánkban kezd zenélni.


– Sok helyen elhangzott már, hogy a magyar népzenének határokon átívelő, nemzetmegtartó ereje van. Nem sérül-e ez a hatás azáltal, hogy hozzányúltok?
– A magyar népzene határai nem egyértelműek sem térben, sem időben. Egy népzenegyűjtő ha csak egyetlen településen is gyűjtött, már akkor rálátást kaphatott az ezeréves magyar zenei, népzenei múltra. Ennek a történeti rétegződésnek a korai felfedezése lelkesítette föl Bartókot és Kodályt, amikor a korábban népzenének hitt, javarészt népies műdalokból álló anyag mögött fölfedezték a honfoglalást megelőző időkig visszanyúló pentaton zenei réteget. De a középkori, a reneszánsz zene, a Rákóczi-kor zenéje egyaránt ilyen történeti réteget alkot a népzenénken belül. Földrajzilag is hasonló a helyzet, hiszen ezer évig a Kárpát-medencében a magyar kultúra meghatározó szerepet játszott. Zeneileg ez a hatás hatványozottan igaz: a magyar tradíciók felfedezhetők a történelmi Magyarország határain túl is.

A nemzetmegtartó erejével kapcsolatban pedig elég csak az igazi hungaricumnak számító táncházmozgalomra gondolnunk, amely nemcsak országszerte és a határon túl, hanem a diaszpórákban is, tehát gyakorlatilag minden nagyvárosban Dél-Amerikától Japánig jelen van. A táncházmódszert felterjesztettük az UNESCO-hoz is, hogy terjesszék mint a szellemi kulturális örökség megőrzésének példaértékű módszerét.

Mindemellett a huszadik század társadalmi átalakulásai megszüntették azt az életmódot, amelyben a hagyományos népi kultúra élt. Emiatt a népi kultúra mára már csak nyomokban maradt fenn „természetes” formájában. Éppen ezért felelősen kell a zenei kultúrát bemutatni, az ember megpróbál értéket menteni – a Bivaly, a Rekontra és a Tündök zenekarok, melyekben szintén cimbalmozom, autentikus magyar zenét játszanak –, de emellett arra is szükség van, hogy magunkban újrateremtsük a kultúrát, és ezáltal magunkhoz alakítsuk, a jelenlegi életmódunkhoz. Ez a két látásmód gyakran szembekerül egymással, pedig mindkettőnek szüksége van egymásra. Olyan ez, mint a vetőmag, el kell vetni, hogy újra szárba szökhessen és teremjen, nem lehet egy páncélszekrénybe zárni, hanem élni kell hagyni. Igaz, vetés közben vannak szemek, melyek szikla közé esnek és elszáradnak, vagy felcsipegetik a madarak – reméljük, a közönség szerint a Tárkány Művek nem ilyen.


– Néhány szóban a Tárkány Művek frissen elkészült CD-jéről: kiknek ajánlanád?
– Természetesen a dzsessz és a népzene szerelmeseinek, emellett azoknak is, akik szeretik az életvidám dallamokat, az akusztikus hangszereket és az édes női hangot, vagy „csak” a szerelem valamelyik stádiumában vannak. De azoknak az intellektuálisabb beállítottságú zenekedvelőknek is, akik mélyebb zenei gondolatokra vágynak.

Akit kíváncsivá tettünk, az látogasson el az Arcomba az arcod vésted című albumunkat bemutató koncertsorozatunkra! Ennek első állomása május 8-án lesz az A38 hajón, ezután még egy budapesti fellépésnek teszünk eleget június 24-én a Gödör Klubban. A kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválra utazunk új anyagunkkal július 25-én, ezután augusztusban a Kobuci-kertben lépünk fel, majd méltó zárásként a magyar dal napjának világzenei színpadán húzzuk a talpalávalót szeptember 12-én. És tessék keresni az albumunkat a jobb lemezboltokban, valamint a Hangvető bolthálózatában!