A repülő erődnek is nevezett B–17 bombázót 1934-ben fejlesztette ki a Boeing cég az Amerikai Légierő számára. A repülőgépből több mint 12 ezer darabot készítettek. A bombázó becenevét a 11 db (G altípusnál már 13 db) 12,7 milliméteres M2 Browning géppuskák által alkotott védelmi rendszer miatt kapta, aminek össztüzén keresztül az ellenséges vadászok nehezen tudtak átjutni. A második világháborúban minden fronton alkalmazták. Az amerikaiak a briteknek átadtak néhány darabot belőle. A leghíresebb B–17-es a Memphis Belle volt. A háború után voltak olyan példányok, melyeket kereskedelmi célokra átalakítottak.
A leletek megtalálásának körülményei igen érdekesek. Mint Magó Károly zászlóstól, a szolnoki intézet munkatársától a megyei hírportál megtudta, 2010 elején Felsőszentivánon kezdett adatgyűjtésbe a településhez kapcsolódó repülőeseményről a Bajai Roncskutató Csoport, amelytől a múzeum megkapta a leleteket. Egykori szemtanúk segítségével sikerült a gép kényszerleszállásának helyszínét megtalálni, és a repülőgép több alkatrészét a falu lakóitól, házaktól begyűjteni vagy dokumentálni. Előkerült a gép fedélzeti órája, egyik oxigéntartálya, a külső lemezborítás darabjai és a főfutó egyik felnije. Ez utóbbi darabot Csibri Ferenc egykori helyi lakos a kényszerleszállás helyszínéről még kamaszként vitte haza.
Később a felnin lévő gumirészt elhasználták, magát a fémfelnit pedig átalakították: lábakat és fogantyúkat erősítettek rá, két átellenes oldalát kivágták, és üstházként, úgynevezett kotlaként használták a disznóvágásokon. Ilyen formájában találtak rá ifjabb Csibri Ferenc pajtájában.
S hogy miért is kellett kényszerleszállást végrehajtania a repülőgépnek? Nos, a 15. amerikai légi hadsereg bombázókötelékei 1945. február 20-án nagy erőkkel támadták Bécs környéki célpontjaikat, pontosabban a schwechati olajfinomítót. Az erős légvédelmi tűzben többedmagával megsérült ez a bizonyos B-17G repülőgép, amely több légvédelmi találatot is kapott. A támadás után kivált az alakzatból, és a Balatont használva tájékozódási pontként, kelet felé fordult. A Dunától keletre lévő terület ekkor már tartósan szovjet kézben volt, így biztonságos kényszerleszálló terepként jelölték meg a sérült gépek számára. E terület felé igyekezett a gép pilótája. Nemcsak a gép, hanem a személyzet több tagja is megsérült a légvédelmi tűzben.
A motorok egymás után álltak le, végül csak egy maradt használható, ezzel közelített a gép a Dunához. A személyzet tagjai megkezdték a gép elhagyását. Csak a pilóta és a másodpilóta maradt a gépen. Csávoly és Felsőszentiván között a gépet hasra téve kényszerleszálltak. A személyzet ejtőernyővel kiugrott tagjai közül egy még németek által ellenőrzött területen ért földet, és ott fogságba esett. A többiek – ha sérülten is – szerencsésen földet értek. A sérülteket Pécsre és Kaposvárra szállították kórházi kezelésre. A személyzet egy tagja máig tisztázatlan körülmények között belehalt sérüléseibe. A szovjet hatóságok a személyzetet először Szabadkára, majd Zomborba szállították. Onnan 1945 márciusában tértek vissza olaszországi bázisukra.
(szoljon.hu)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!