Megyeri Dávid: Bizony nem véletlen, hogy az 1956 utáni véres, több száz kivégzéssel, sok ezer erőszakos halállal járó megtorlás idejének sajtójáról nemigen jelentettek meg válogatásokat. Túl sok lenne a párhuzamból. No meg arra is fény derülne, milyen ócska hazugság, hogy a magyar nemzet önként, dalolva alájátszott volna a vérben fogant diktatúrának. Így aztán zöld jelzést kaphat az a történelemhamisítás, hogy 1957. május elsején már ováció fogadta volna az áruló Kádárt. Azt a szovjet komisszárt, aki fordított egyet véres köpönyegén és halállal fenyegette azt, aki nem állt be a sorba. Meg olyanokat is leírhatnak opportunista történészek, hogy csak szelektíve érvényesült a terror. Hogy csak azokat fenyegette a megtorlás, akik vezérszerepet vittek a forradalomban. Így, akik meghúzták magukat, nem ugráltak túlzottan, hanem kiszolgálták a rezsimet, részesülhettek korbács helyett a zsíros kenyér örömeiben. Hát arról nem hallottak az ilyesmiket irkáló személyek, hogy a legtöbben éppen a munkásosztályból, a fiatal generációkból estek áldozatául a vérgőzös öldöklésnek? Hogy éppen azzal akartak Kádár és kiszolgáló pribékjei félelmet gerjeszteni, hogy az egyszerű proletárokon torolták meg legjobban a „fasiszta elhajlást”?
(Magyar Nemzet, 2010. október 19.)
origo.hu
Egy milliárdos fegyverkereskedő, egy volt vezérkari főnök és az ukrán kémbotrány
