Milyen téveszmék élnek a magyar gazdaságpolitikában?

Szakítani kell azzal a gazdaságpolitikai elképzeléssel, hogy csak magas hozzáadott értéket képviselő és teremtő munkahelyeket érdemes létrehozni idehaza. Magyarországon ugyanis közel egymillió, gyenge vagy semmilyen munkakultúrával nem rendelkező, szakképesítés nélküli ember él. Utóbbiaknál ötven százalék a valószínűsége annak, hogy soha életükben nem találnak maguknak munkát. Cél, hogy közülük is minél többen munkából és munkabérből élhessenek segély helyett – derült ki Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének a Duna Televízió kedd reggeli műsorában elhangzott interjújából.

Sokan élnek abban a téveszmében a magyar gazdaságpolitikában, hogy csak jelentős hozzáadott értékű munkahelyet érdemes teremteni. Csakhogy a magyar társadalomban közel milliós nagyságrendben élnek emberek minimális munkakultúrával és szakképesítés nélkül. Az ő fenntartásuk ma segélyből történik – emlékeztetett Parragh László. Hozzátette: ha más nem is történne, csak a saját létfenntartásukat tudnák e rétegek biztosítani – minimális hozzáadott értékkel akár – , de nem segélyből, hanem munkabérből, már ettől is egészségesebb lenne a magyar gazdaság és a magyar társadalom szerkezete.

„Mi azt mondjuk, hogy egy olyan világban, ahol a termelékenység napról napra nő és a hatékonyság egyre javul, ott kétféle munkahely létezhet. Egyfelől a magas hozzáadott értékű, amelyből nem lehet nagy tömeget teremteni. Másfelől a vidékfejlesztés során, kistérségi szinten törekedni kell arra is, hogy az alacsony munkakultúrájú és alacsony tudású embereknek is sikerüljön valamilyen munkát biztosítani” – érvelt koncepciójuk mellett Parragh. A húsz és huszonöt év közötti szakképzetlenek 75 százaléka munkanélküli ma Magyarországon – sorolta a riasztó adatokat az iparkamara elnöke. A szakképesítés nélkülieknél 50 százalék az esély arra, hogy életük végéig nem fognak munkát találni maguknak. Éppen ezért társadalmi minimumként szakképesítést kell adni a fiatalok kezébe.

Megérje a tanulók képzése

Kétféle modellben képzelhető el a szakképzés, az európai környezetben a legsikeresebb a német és a brit duális modell, ahol a gyakorlati képzést nem az iskola tanműhelyében, nem fiktív környezetben, hanem valós munkahelyen végzik. A gyakorlati képzésbe tehát ismét nagyobb arányban kell bevonni a cégeket, de fontos, hogy utóbbiaknak megérje a tanulók foglalkoztatása. Ezért a szabályozásban is ösztönözni kell a tanulók befogadását – például az oktatásra használt eszközök gyorsabb leírhatósága révén, illetve direkt támogatással is. „Legyenek olyan előnyei is a rendszernek, amelyek hosszú távon megérik az adott cégnek a tanulók képzését – teszem azt elsőként ő fog választani közülük, és a legjobbakat, legügyesebbeket munkaerőként magánál tarthatja” – sorolta a lehetséges ösztönzőket Parragh.

Ma már más a magyar iparszerkezet, mint húsz évvel ezelőtt volt, amikor is az szétesett, a szakképzés pedig megroppant – mondta a kamarai elnök. Mára más világ alakult ki körülöttünk: sok nemzetközi cég van jelen az országban, amelyek igénylik a jobban képzett szakmunkásokat. „Ők az egyik kör, amely hatalmas nyomást fejt ki azért, hogy a képzési rendszert megváltoztassuk” – mondta Parragh. A másik bázis a hazai kkv-szektor, amelynek szintén szüksége van felkészült szakmunkásokra. „Azt gondolom, hogy erre a két bástyára lehet építeni, a bevonásukkal pedig komoly duális modellt lehet megteremteni” – nyilatkozta Parragh a Hattól nyolcig stúdiójában.

(DunaTV)