Lendvai még ma is offenzív kommunikációs politikával igyekszik befolyást gyakorolni Európa német nyelvterületén a közvéleményre. Például Orbán Viktor „legjobb ismerőire”, Debreczeni Józsefre, Vásárhelyi Máriára és Bauer Tamásra hivatkozva a Fideszt „a legveszélyesebb pártként” mutatja be írásaiban. – Nem a barna vagy a viszonylag kicsi, erőszakra hajlamos körök az igazán veszélyesek, hanem az Orbán körül csoportosuló politikai jobboldal és – kevés kivétellel – a katolikus és a protestáns egyház tapintatos hallgatása – riogat a demokratikus jobboldal ellen a nyugati lapokban, minden alkalmat megragadva arra, hogy Orbánt „vezérkultusztól elvakult” vezetőként láttassa. A Lendvai-ügy újabb bizonyíték arra, hogy tovább nem odázható a pártállami múlt tisztázása. Példát vehetnénk a demokrácia hazájáról, az Egyesült Államokról, ahol most hoztak nyilvánosságra egy listát, amely hatszáz náci nevét tartalmazza. Nekünk is jogunk van megtudni, hogy kik működtették és kiknek a segítségével a pártállami diktatúrát. Mint ahogy ahhoz is jogunk van, hogy megtudjuk: kik és milyen célból igyekeztek befolyást gyakorolni az elmúlt húsz évben belpolitikai folyamatainkra. Talán választ kapunk majd arra is, a közvélemény-formáló értelmiségiek közül kik és miért kényszerültek érthetetlen pálfordulásokra.
A teljes cikk itt olvasható.
(Magyar Nemzet, 2010. november 19.)
origo.hu
Veszélyes betegséget terjeszthet a klíma
