Moszkvának nem kell Milosevics

Miközben az orosz sajtó nagy része keseregve állapítja meg, hogy a Nyugat és Jugoszlávia egymás nyakába borul a belgrádi hatalomváltás után, lapunknak nyilatkozva Pavel Kandel, a moszkvai Európa Intézet Balkán-szakértője a lassú orosz reagálás ellenére sem tart attól, hogy a Kreml befolyása lényegesen csökkenne a térségben. Ráadásul ezt inkább az elkerülhetetlen szerb átorientálódás következményének tartja, semmint az orosz diplomácia hibájának.Moszkva nem készült fel a jugoszláviai változásokra, ezért az október 5-i események igencsak zavarba hozták – bírálja a hazai sajtó az orosz külügyminisztériumot, miközben a lakosság többsége helyesli a belgrádi események kapcsán folytatott politikát. Az elemzőknek mindenesetre szembetűnő, hogy politikusok előbb államcsínyről beszéltek, belgrádi látogatásán Igor Ivanov külügyminiszter még mindig csak az első fordulós győzelemhez gratulált Kostunicának, s csupán Pekinget megelőzve fogadta el legitimnek a hatalomváltást. Mások egyenesen úgy fogalmaznak Moszkvában az orosz diplomácia fáziskéséséről, hogy a budapesti és prágai inváziók óta csupán az változott, hogy míg most a Kreml csak tétován motyogta fenntartásait, addig korábban durván ordítozott. A tartalom viszont ugyanaz.Pavel Kandel azzal egyetért, hogy Moszkva kicsit lassan ismerte el Kostunicát, ezt azonban azzal magyarázza, sokáig nem volt egyértelmű, kinél is van a hatalom. Az ismert moszkvai elemző attól sem tart, hogy Oroszország teljesen elveszíti befolyását a térségben. Már csak azért sem, hívja fel a figyelmet, mert véleménye szerint Igor Ivanov döntő szerepet játszott a hatalom vér nélküli átadásában, amely valójában csak a külügyminiszter látogatása után történt meg. Kandel nem Moszkva diplomáciai vereségéről beszél, inkább a váltás reális és törvényszerű következményeként értékeli Oroszország érezhető visszaszorulását. Mint mondja, egyértelmű volt, hogy az elszigetelt Milosevics inkább támaszkodhatott Moszkvára, mint más országokra. Az sem érhetett meglepetésként senkit, hogy utána bármilyen rezsim sokkal inkább nyugatra fordul majd. Kulcsproblémáit ugyanis – kitörés az elszigeteltségből, visszatérés a nemzetközi szervezetekbe, az újjáépítés segítése – Jugoszlávia jelenleg csakis így oldhatja meg. A moszkvai szakértő szerint igazán az Európai Unió nyújthat komoly támogatást Belgrádnak, Moszkva nincs ebben a helyzetben. Elkerülhetetlen volt tehát az irányváltás – véli, ám figyelmeztet arra is, hogy a Nyugat folyamatos Jugoszlávia-ellenes politikáját, a bombázásokat, Koszovó problémájának kezelését a szerbek nem felejtik el, s így a politika száznyolcvan fokos fordulata sem képzelhető el. Még akkor sem, húzza alá a szakértő, ha azt az új vezetők közül bárki is akarná. Arról nem is beszélve – teszi hozzá –, hogy Kostunica nem olyan ember, aki térden csúszik a Nyugathoz segítségért.Milosevics további sorsa szintén érinti Oroszországot. Már csak azért is, jegyzik meg a kritikusok, mert a Kreml meglepően sokáig kiállt az exelnök mellett. Ezzel kapcsolatban Kandel megjegyzi: a legjobb lenne Moszkvának, ha a jugoszláv exelnök ott maradna, ahol van. Erre ad is némi alapot, hogy Milosevics továbbra is a politikában akar maradni, s Kostunica sem szándékozik kiadni őt Hágának. Más kérdés, hogy a Nyugat nyomást fog gyakorolni rá, s Milosevics sorsa nyilvánvalóan a zsarolás eszköze lesz Koszovó és Montenegró jövőjének felvetésekor is. Az új elnök azonban egykönnyen nem tagadhatja meg választási ígéreteit – véli a moszkvai elemző, – hiszen reputációja ugyancsak esne ezután a nép szemében. Kandel figyelmeztet arra is, hogy a hatalom konszolidálása még a győztesek előtt áll. Egyelőre ugyanis néhány konkrét intézkedés ellenére is csupán az elnöki poszt van a kezükben, semmi több. Kandel nem tartja kizártnak, hogy Oroszországot esetleg a nemzetközi közösség megkéri Milose-vics befogadására – bár szerinte ez esetben reálisabb helyszínnek tűnik Dél-Afrika, Irak, s még Fehér-oroszország is. Egy ilyen felkérés is csak abban az esetben jönne létre, ha a nemzetközi közösség garanciákkal erősítené meg, hogy Milosevics befogadását nem rója majd fel később az ország bűnéül, hiszen ez sem kizárt, s még kompenzálnák is Oroszországot valamivel. Ez esetben el lehetne gondolkodni mindezen, ám Moszkvának ez a fejfájás most valóban nem hiányzik – teszi hozzá a szakértő.