Nem védtelen a bérlő

Vaklármának bizonyult a hír, miszerint az önkormányzati tulajdonú bérlakásban élők mostantól fogva fenyegetettségben élhetnek: akár a fejük fölül is eladhatják a lakást, ők pedig földönfutókká válnak. A Belügyminisztérium illetékese szerint súlyos tévedés a lakástörvény ilyen értelmezése.Valóban az idén jár le a lakástörvény értelmében a bérlők öt évig tartó védettsége, de akik eddig nem tudták vagy nem akarták megvásárolni önkormányzati tulajdonú bérleményeiket, továbbra is nyugodtan alhatnak, mivel ez a bérlői jogviszonyukat nem érinti – mondja Vargha Aurélné, a Belügyminisztérium lakásügyi és hatósági osztályvezetője, a tárca szakmai főtanácsadója.A lakástörvény 1994. március 31-től tette lehetővé, hogy az önkormányzati tulajdonú lakásban élő bérlő megvehesse bérleményét. Természetesen számos lakóingatlanra elidegenítési tilalom vonatkozott, például a műemlékek, a bontásra váró vagy felújítás alatt álló lakások ugyanúgy a kivételek közé tartoztak, mint a nyugdíjas- vagy garzonházi otthonok. Először csupán fél éve volt a bérlőnek arra, hogy döntsön a rendkívül kedvező feltételek melletti vásárlásról, ám ezt az úgynevezett vételi – opciós – jogot meghosszabbították 1995. november 30-ig. Aki vételi jogán nem tudta megvásárolni a lakását, azt a továbbiakban elővásárlási jog illeti meg, ma is ugyanolyan feltételekkel, mint a vételi jogosultat.A vételárat annak idején a lakottság figyelembevételével kialakított forgalmi értéken határozhatta meg az önkormányzat. Választható volt a huszonöt évi részletfizetés, illetve – ha a bérlő egy összegben fizetett, akkor jelentős – 40-50 százalékos – kedvezményt állapítottak meg az önkormányzatok. A törvény azt is kimondta, hogy 1995 és 2000 között külső vevőnek nem lehet eladni a bérleményt, csak a bérlő hozzájárulásával. Idén ősszel jár le ez a moratórium, ami háromszázezernél valamivel kevesebb bérlakástulajdonost érint az országban – tájékoztatott a főtanácsadó.A moratórium lejártával valóban eladhatja az önkormányzat a bérlőtől függetlenül is a lakóingatlanát, ha a testület úgy dönt, ám számos megkötést tartalmaz a törvény, amely erősen védi a bérlőt. A nyugdíjas bérlő élete végéig jogosult a bérletre, lakását semmilyen körülmények között nem hirdetheti meg az önkormányzat. A nem nyugdíjas bérlőnek az eladási szándék meghirdetése előtt kötelezően föl kell ismét ajánlani a vétel lehetőségét, mert a törvény értelmében továbbra is elővásárlási jog illeti meg. Mind a vételi, mind az elővásárlási jogosultnak módja van arra is, hogy ha ő nem tudja megvenni a lakást, akkor az általa kiválasztott egyenesági leszármazottja, felmenője is megveheti. Ha egyik lehetőséggel sem élt a bérlő, az önkormányzat a rendeletében kialakított feltételekkel hirdetheti meg a lakáseladásokat. A bérlő nem piaci áron veszi meg továbbra sem a lakását, ha mégis élne elővásárlási jogával, hanem kedvezménnyel. S lényeges: a tulajdonos önkormányzat nem adhatja el egyenként, mintegy titokban bérelt lakóingatlanait a tulajdonra vágyó vevőnek, hanem nyilvános pályázaton kell meghirdetnie azokat, részletes, rendeletben meghatározott feltételekkel.Kétségtelen, hogy a mégis megköttetett adásvételi szerződés birtokában az új tulajdonos megemelheti a lakbért, így revolverezve neki terhes bérlőit, ám azok azonnal bírósághoz fordulhatnak, ha nem értenek egyet az összeg nagyságával. A bíróság határozatáig pedig csak az eredeti lakbért köteles fizetni a bérlő, s nem az emeltet.– A települési igények szerint mindenütt kialakítható a bérlakásállomány struktúrája, az építéshez, vásárláshoz a kormány 2000. július 1-jétől pályázat útján nyújt segítséget. A szerényebb költségvetésű helyhatóságoknak húszszázaléknyi önerő kell ehhez, a tehetősebbektől harmincszázaléknyi önerő szükségeltetik – utal az osztályvezető a további lehetőségekre.