Szarvas-bőgés Sopron környékén

Az osztrák vadász arca sugárzik az elégedettségtől. A hatvanas férfi örömét a szemközti fotelnak támasztott két trófea táplálja. Az agancsokat harmincháromezer schilling leszurkolása után hazaviheti, hogy büszkén megmutathassa faluja mindezt értékelni tudó férfi és asszonynépének. Herr Rudi vadászszerencséjét jelzi, hogy a Tanulmányi Erdőgazdaság Rt. Soproni Erdészetének területén az idei szarvasbőgés és az ahhoz kapcsolódó szezon tíz soproni bikaáldozata közül kettőt is saját számlására írhathatott.– Tizenegy gímszarvasbika kilövésére kértünk engedélyt ebben az évben, de úgy tűnik, megállunk a tíznél, hiszen a szokatlanul meleg időjárás miatt idén a szarvasbőgés is korábban kezdődött, így hamarabb is ért véget – mondja Csapó József erdészetvezető.Az elmúlt hetek vadászatai nem csak bevételhez juttatták a gazdaságot. A kilövéseket úgy engedélyezték, hogy a fizetővendégek a tervszerű vadgazdálkodási program megvalósításában is közreműködjenek. A soproni hegyvidék mintegy kétszáz fős szarvaspopulációja a terület eltartóképességének figyelembevételével ugyanis megfelelő méretű. A minőség azonban még javítható, s az erdészek szeme előtt most ez lebeg. Az úgynevezett selejtbikáktól vettek búcsút idén is. Egy hibátlan trófea ugyanis szép hármas koronában végződik. A szerényebb felépítésű agancs értéke jóval kisebb, és az ilyen fejdíszt hordozó hímek genetikai értéke sem éri el a kívánt mértéket.A koronás fők mellett mintegy 25 tehén és borjú kilövése is várható december végéig, ám erre már nem feltétlenül jelentkezik fizető kereslet, így részben a társaság hivatásos vadászaira vár a feladat. A határszéli, hegyvidéki terület nagyvadakban gazdag, ezért is kedvelt célpontja az osztrák és a német vadászoknak. A pontosan célzók csupán a trófeát vihetik magukkal – hacsak a trófeabíráló bizottság nem minősíti nemzeti kincsnek –, miután kifizetik az átlagáron ezermárkás kilónkénti összeget. Ez odaátról nézve nem nagy pénz, így a bérkilövéseket csaknem teljes egészében külföldiek jegyzik, akik visszatérő vendégek. Herr Rudi például még magaslest is épített a területen. Nem is akármilyet. Az osztrák férfiú civilben kárpitos. A Burgenlandból hozott és itt öszszeállított építményt gyönyörű zöld nemezzel bélelte. Még a lehajtható szélfogókat és az ülőke mozgatható deszkáját is meleg kárpit borítja.Köveskuti Zoltánnal, az erdészet helyettes vezetőjével ki is próbáljuk a mesés panorámát kínáló magaslest. Az alkonyi párafelhőből a messzi Sopronkeresztúr házai rajzolódnak ki, balra a Fertő tó hatalmasodik el a tájon. Erdészünk leginkább a mellettünk húzódó völgyecskéket kémleli, hiszen véleménye szerint onnan várható a szarvascsapatok (rudlik) megjelenése. Friss szél borzolja a lombok tetejét, s ez azt jelenti: a vadásznak még várnia kell. A vadmozgás csak szürkületkor kezdődik. Addigra a szél is elül. A szélcsend ugyanis a vadászszerencse nélkülözhetetlen kelléke, hiszen ellenkező esetben a zajoktól tartó s az embert kiszimatoló állatok nem jönnek meg.– A mondás szerint „a szél vadászik, a vadász alszik” – mondja súgva az erdész.A hetven százalékban erdős, mintegy hétezer hektáros terület felett a gazdálkodási jogot teljes egészében, a vadászati jogot nagyrészt a többségi tulajdonos ÁPV Rt. által megbízott erdészeti részvénytársaság gyakorolja. Egy kisebb, ezerhektáros területen vadászgatnak a kisbirtokosok, de a Soproni Egyetemnek is van egy 1200 hektáros szeglete, amely elsősorban képzési, tanvadásztatási feladatokat lát el. Az erdős vidék faállományát korábban főként fenyvesek jelentették, de a kilencvenes évek elején az Ausztria felől belopódzó szúvak miatt majdnem hatszáz hektárnyi lucfenyvest kellett kivágni. A kártevők ténykedését csak két éve sikerült megfékezni. A kitermelt fenyvesek helyére nagyrészt tölgyet, bükköt ültettek.A fiatal, lombos erdő növekedése a vadállomány szempontjából kedvező körülményeket teremt. Az őzek kifejezetten elszaporodtak, s nem lehet panasz a vaddisznó-populáció méretére sem, sőt. Inkább vigyázni kell, hiszen könnyen felborulhat a kényes egyensúly. Emiatt az elmúlt két évben már magasabb keretszámokkal folyt a vadászatuk is. A kívánatos létszámokról egyébként az eltartóképesség alapján készülő, hosszú távú célokat rögzítő ütemterv rendelkezik, míg az aktuális feladatok meghatározásában a tél végi állományszámlálás adatai segítenek. A területen naponta járó erdészek mondhatni személyes ismeretségben vannak a vadakkal – így nagy pontossággal képesek megállapítani a csapatok korát és összetételét.Az erdészet vezetői a Sopron környéki vadminőséget átlagosnak tartják. Közrejátszik ebben, hogy csekély a mezőgazdasági terület, illetve azok távol helyezkednek el. A potyatakarmányt kínáló kukoricaföldeket nem nagyon érik el az állatok. Mindennek hasznát is élvezi a társaság, hiszen nekik nem kell küzdeniük a megkárosított gazdák haragjával. Az idén kifizetett vadkár alig százezres nagyságú.Ha magaslesen ül az ember, nem árt néha hátrapillantani. Errefelé ugyanis az erdész tervez, a vad meg végez. Zoltán oldalról várta a rudlik érkezését, de a lassan leereszkedő sötétségben az első csapat a hátunk mögött, az erdőszélen tűnik föl. Távcsővel jól látható a makkoló állatok csoportja. Középütt egy szép, hatkilós agancsú bika, elöl a legidősebb tehén. Összesen öten bandukolnak ráérősen, fejüket a földre szegezve. A szarvasok gyanútlanul, teljes nyugalommal kínálják fel oldalukat a távcsőn keresztül pásztázó tekintetnek. A pompás menetet azonban húsz perc alatt elnyeli az erdő.A következő rudli viszont a remélt irányban jelenik meg. Gyanútlanul legelésznek, pedig közöttük már ott ácsorog az a fiatal tehén is, amely zsákmányul választatott. A három nőnemű és a társaságukban lévő ifjú bika föl-föltűnik a sűrű bokrok között, de sokáig nem kínál pontos célzási lehetőséget. Zoltán hosszasan várja az alkalmas pillanatot, mielőtt meghúzná a ravaszt. A csendet fölverő dörrenés nem okoz különösebb riadalmat. A meglőtt tehén azonnal összerogy, szétrebbenő társai viszont szemlátomást nem tudják, mire véljék a dolgot. Százméteres vágta után megtorpannak, tanácstalanul forgatják fejüket, majd lassan elügetnek.– Később keresik a társukat, de egyelőre még nem fogták fel, mi történt – magyarázza a vadász, aki rögtön fel is kerekedik, hiszen az elejtett szarvast a sötétség teljes beállta előtt szeretné előkészíteni a szállításhoz.A munka azonban elhúzódik, a zsigereléshez már elkel a zseblámpa fénye. A belsőségek a vadászt illetik, a hús az államé, az értékesítésről a központi vadforgalmazó gondoskodik. A kilőtt állatot szabályos zárjeggyel szerelik föl, s ezt a billogot csupán fűrésszel lehet eltávolítani. Szezon előtt pontosan annyi zárjegyet kap a társaság, amennyi a kilövésre engedélyezett egyedszám. Az utolsó lövések december végén dörrennek el. Az osztrák–magyar határon átnyúló, egyre inkább egységben kezelt vadászterületeken az év eleje a születés jegyében zajlik. A borjadzás előtt álló tehenek és „férjeik” egészséges fejlődését ugyanis a szükséges rostát követően a harmonikus takarmányozás segíti elő leginkább. No meg a teljes, háborítatlan nyugalom.