Tantárgy lesz a jövőkép

A felmérések szerint a végzős diákok mindössze három százalékának van pontos elképzelése a jövőjéről. Később ők lesznek a sikeres emberek, míg 97 százalék hozzájuk képest sikertelennek tekinthető. Ezt a többséget idén ősztől hivatalosan elismert program segíti abban,hogy legyenek céljai, és meg is valósítsa őket.A jövő iskolája nevelési terv kidolgozói, a pszichológus dr. Kalamár Hajnalka és a szociológus Kabarcz Zoltán három évig dolgozott Erdélyben, ahol a program végül választható tantárgyként bekerült az iskolák órarendjébe. Idén nyáron megtörtént a tervezet magyarországi akkreditálása is, így szeptembertől az Oktatási Minisztérium (OM) már nemcsak elismeri, de támogatja is a programban részt vevő pedagógusok munkáját.– Ha az iskolások körében feltesszük a kérdést: ki az, akinek megfelelő az önbizalma, akkor egy osztályból csak két-három gyerek jelentkezik, míg ha azt firtatjuk, hogy kinek vannak gondjai az önbizalmával és a terveivel kapcsolatban, akkor az összes kéz a levegőbe emelkedik – összegzi az elmúlt évek tapasztalatát a pszichológusnő, aki szerint a gyerekek majdani boldogsága azzal függ össze, hogy vannak-e céljaik.– Céljai annak vannak, aki lát esélyt a megvalósításukra, ehhez viszont önbecsülésre van szükség – teszi hozzá Kabarcz Zoltán, aki az ambivalens jövőképért és az önbizalom hiányáért a tradicionális magyar pesszimizmuson túl az elmúlt tíz év bizonytalan társadalmi hátterét okolja. Véleménye szerint ebben az időszakban az embereknek szembesülniük kellett azzal, hogy az érvényesülésnek már nincsenek bevált stratégiái és azzal, hogy a felemelkedésnek nem záloga a tanulás. A gazdasági szabadság megjelenése is sokkoló hatású volt, amiként az is, hogy nincsenek nyugdíjas állások, ezért egyre nagyobb a bizonytalanság a családokban. A bizonytalanság átragad a gyerekekre, akik nem biztatást, hanem jobbára aggályokat kapnak otthonról, így a közös beszélgetések is főként a szülők jövővel kapcsolatos félelmeiről szólnak – teszi hozzá.Ezt látszik igazolni az a felmérés is, amelynek során 15 ezer ember életmenetét vizsgálták meg. Kiderült, hogy a karrierépítés szempontjából csak 15 százalékban fontos a diploma, a végzettség, míg a maradék 85 százalékot leginkább a világhoz való viszonyulás, az attitűd határozza meg. A baj az, hogy a viselkedési módokkal, a „hozzáállással” nem foglalkozik az iskola, vagy ha igen, fordítva: ott 85 százalékban a diploma a fontos. A szakértők szerint a tanulók attitűdjével a család sem foglalkozik, mert azt gondolja, hogy e tekintetben nem az ő kezében van a gyerek élete. Az iskola pedig leginkább annak örül, ha eredeti feladatát, az információk továbbadását sikeresen megoldja. A legtöbb tanár egyetért abban, hogy a diákok motiválása a család feladata lenne. Miközben az iskola és a család egymásra mutogat, a terhek – a szociológus megfogalmazása szerint – földre nyomják a gyerekeket.– Ebben a helyzetben viszont nem félteni, hanem felemelni kellene őket, hogy lássák az esélyeket – mutat rá Kabarcz Zoltán, aki szerint az üzenet az kell legyen, hogy mindenki értékes, és vannak lehetőségei. A problémát erősíti, hogy a feladatok, az elvárások és a kötelezettségek megfogalmazásán túl a diákoknak nincsenek szövetségeseik, így nem találnak partnert a társadalom egyetlen csoportjában sem. A közismert statisztikák szerint az iskolán kívüli kezdeményezések, a táborok, a sport, az egyházi mozgalmak csak 3-5 százalékban jutnak el az ifjúsághoz, ezért A jövő iskolája koncepció szerint az iskola az egyetlen olyan terep, ahol a jövő generációja felnevelhető, ahol a szükséges értékek széles körben közvetíthetők. Ennek jegyében dolgozták ki a programot, amelynek legfontosabb eleme az énkép, az önbizalom erősítése, túl azon, hogy megtanít célokat kitűzni, megvalósítani, és az időszervezés és a személyes hatékonyság ellenőrzésében is segít. A fenti okok miatt elsőként a pedagógusok számára rendeznek a minisztérium által is támogatott tanfolyamokat, majd ezt követően a családokat próbálják megszólítani. Ezt leginkább rendhagyó szülői értekezletek segítségével sikerül elérni, bár az iskolákon kívül is szerveznek csoportokat, ahol a kisebb közösségek vezetőinek (például papok, orvosok, szociális munkások) bevonásával folyik a képzés.– A szülői értekezletekre azért van szükség, mert az igazi erő és a nagy érzelmek a családban vannak – mondja a pszichológusnő, és arra emlékeztet, hogy az embereket leginkább az érzelmeik motiválják. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elmúlt évek kutatásai nyomán egyértelművé vált: a család szerepe sok helyen a pénzügyi felelősségre és a fizikai gondoskodásra (a vasalt ruhára, meleg ételre) korlátozódott.A több vidéki iskolában szeptemberben megkezdett munka tanfolyamszerűen halad: a harmincórás alapprogram elsős korban indítható, de több szinten megismételhető és továbbvihető. Ez azért szükséges, mert a sikerről másként gondolkodik egy hét- és egy tizenhét éves gyermek.– A személyiségfejlődés gondjai miatt a kamaszkorban lehetőség szerint kizárólag ezzel kellene foglalkozni, bár az is nagy eredmény lenne, ha minden évben tíz osztályfőnöki óra tenné ezt – teszik hozzá a szakértők, akik négy gyerekük révén maguk is többször megélték a kritikus időszakot.A programhoz ezekben a hónapokban csatlakozó további hat intézmény sem tesz másként, amikor kihasználja az ilyen célra elkülöníthető osztályfőnöki órákat, lehetőség szerint a szülőket is bevonva a munkába. A tapasztalatok szerint a helyreállított vagy megerősített önbizalom nyomán a gyerekek kinyílnak, fogékonyak lesznek, elhiszik, hogy meg tudják tanulni az új dolgokat, ami a személyes fejlődésbe vetett hittel azonos. Kabarczék szerint ez a személyes fejlődés viszont egyenlő kell hogy legyen a hivatalos szinten is sokat hangoztatott permanens tanulással, amelynek köszönhetően a fejekben meglévő – de kihasználatlan – szellemi tőke csodákra képes. Erre jó példa Japán, ahol a gazdaság a II. világháború után az oktatás révén állt talpra, amiként az sem véletlen, hogy az Egyesült Államokban is dollármilliárdokat költöttek ilyen célokra.– Az olyan családokban, ahol megpróbáltak célirányosan gondolkodni, már vannak jó példák – mutat rá Kabarcz Zoltán, ám társadalmi szinten sokak szerint megvalósíthatatlan az elképzelés. Ehhez képest már sokat haladtunk, annál is inkább, mert sokak számára kiderült, hogy a program kiválóan alkalmas közösségépítésre is – teszi hozzá, miközben arra emlékeztet, hogy a parlamenti szinten jóváhagyott nemzeti drogstratégia első lépése ugyancsak a közösségépítés és a közösségi szinten történő egészségmegőrzés. A pedagógusok személyes hatékonyságát fejlesztő program részeként ezért az olyan tanerők speciális képzésével is foglalkoznak, akik drogkoordinátori vagy szabadidő-szervező státusban tevékenykednek.– Mindemellett a boldogtalan élet is kábítószer, rossz dolog, kötődés – hívja fel a figyelmet a szakember. – Ezért is választottuk könyvünk címéül a sokat ígérő mondatot: Nyerd meg az életed!