Tisztelt Szerkesztőség!

Az EU is a kisfogyasztót védiCivilek egyeztessenek a gáz fogyasztói árárólUgyanazok, akik a nyár elején azt kifogásolták, hogy a kormány nem engedi a gáz árát a piaci viszonyoknak megfelelően megemelni, most a gázfogyasztókat féltik az árnak a Mol javaslata szerinti megemelésétől. Mindkét esetben azt kifogásolták, hogy a lakossági fogyasztók gázára nem növekszik az általuk indokoltnak tartott mértékben – ezt ugyan ilyen nyíltan nem írták le...Ma már nem gázgyárakban előállított, úgynevezett városi gázt fogyasztunk, hanem földgázt. Ez a nemzetközi kereskedelemben forgó, piaci árucikk. Az importált gáz árában nem a termelési költségek a döntőek, hanem benne foglaltatik a földgáz tulajdonáért a termelőhely államának fizetendő ár, valamint a kitermelővállalat profitja is. Mivel a fogyasztók nagy részénél a gázt csak olajjal lehetne helyettesíteni, a gáz termelői profitjára (s így az áfára) kihat az olaj árváltozása is. A hazai gázellátást azonban nem tisztán importból fedezzük, hanem számottevő részben hazai termelésből is. A hazai gáz olcsóbb, mint a külföldről beszerzett.Eddig a hatósági fogyasztói árat a különböző eredetű gázok beszerzési árának átlaga alapján állapították meg. Amióta az import és a hazai gáz ára nagy mértékben különbözik egymástól, azóta a gáz eladási ára kisebb, mint az import beszerzési ára. Mivel azonban a hazai kitermelés mennyisége csökken, a többletigényt importból kell fedezni. A többletfogyasztásra a Mol ráfizet.Mi lehet a megoldás? Gazdaságilag az lenne kézenfekvő, ha az állam – mint a természeti kincs tulajdonosa – annyit kérne az itt kitermelt gázért, hogy annak hazai ára megközelítse a nemzetközi piaci árat. Ez valamennyi gázfogyasztónak tetemes drágulást jelentene, amit az állam némiképp ellensúlyozhatna, ha az így elért többletjövedelméből segélyezné a rászorulókat. Ez azonban bonyolult és költséges adminisztrációt igényelne, s korrupciót teremtene. A másik megoldás a kettős árrendszer. Ezt ki lehetne úgy is alakítani, hogy bizonyos gázmennyiséget mindenki olcsóbban (a hazai termelésű gáz ára alapján) kapna. Ennél egyszerűbb a Mol javaslata, amely szerint a lakossági fogyasztók, valamint a lakosságot ellátó szolgáltatók olcsóbban, a többiek drágábban kapják a gázt. Az ezt ellenzők egyrészt arra hivatkoznak, hogy a gáztörvény tiltja a fogasztók indokolatlan megkülönböztetését, másrészt arra, hogy ez ellenkezik az EU-irányelvekkel.Mindkét érv könnyen cáfolható. Egyrészt a törvény csupán az indokolatlan megkülönböztetést tiltja, márpedig itt az indokoltság nyilvánvaló, másrészt az EU-normákkal való egyezés csupán fogalmazás kérdése. Az Európai Unió ugyanis a gázfogyasztás liberalizációján azt érti, hogy a fogyasztók közvetlenül szerződhetnek a termelővel, s a szolgáltató köteles a csőhálózathoz szabad hozzáférést adni. Ennek alapján elegendő, hogy a hazai termelők kapacitása elsősorban a lakossági fogyasztók ellátását szolgálja, s ezzel az EU-törekvések éllovasaivá válhatunk.Lehetséges, hogy ezt nem rendelettel, hanem szerződéssel kell elérni. A két fél egyike adott, mert a Mol a gáztermelői részleget különálló vállalattá alakítja át. A másik fél a fogyasztók valamilyen tömörülése lehetne. Két, erre alkalmas országos civil szervezet is van: a budapesti székhelyű Magyar Energiafogyasztók Szövetsége (MESZ) és a szegedi székhelyű Vezetékes Energiafelhasználók Szövetsége. Az pedig már a Magyar Energiahivatal által az új Mol-vállalat részére kiadandó engedélyokirat kérdése, hogy ez a vállalat kötelezettséget kapjon az ezek által képviselt fogyasztók részére történő gázeladásra.Kádár Aba mérnök-szakértő, a MESZ elnökségi tagja