Ha lúd – legyen kövér!

Tizenhét esztendeje foglalkozik Marik Jánosné szárnyasokkal. Csirkével kezdte, ám hat éve, jó békéscsabai szokás szerint, átpártolt a libatenyésztéshez.– Nehezen szoktam meg őket, mert egészen más törődést kívánnak, mint a csirkék. A legfurcsább a libák helyigénye volt, mert megdöbbentő, hogy ezeknek az állatoknak mekkora területre van szüksége – emlékezik az asszony az első időszak kínkeserveire.De most, amint a Békéscsaba–Póstelek határában üzemelő telepen Marik Jánosné a jószágok közé lép, mindebből semmit sem látni. Becézi, szólongatja a szürke, pihés madarakat, s azok lelkesen válaszolnak. Egyszerre azonban véget ér az idill, mert a libák megriadnak, s egymás hegyén-hátán iramodva, hason csúszva, csőrre bukva célba veszik az udvar legtávolabbi sarkát. Természetesen tőlünk ijedtek meg.– Ez semmi, látnák, mit művelnek, amikor nagy ritkán elrepül erre egy repülőgép. Meg akkor is óriási a riadalom, ha dörög és villámlik.A béke azonban csak nem akar helyreállni, ezért az egyébként szintén pósteleki szárnyastenyésztő további szakmai titkokról rántja le a leplet.– Egyszer fent, egyszer lent – jellemzi a libázás hétköznapjait –, de a lényeg a közösségi munka. És nagyon oda kell figyelni az első perctől fogva. A libának jól kell éreznie magát, tehát aki csak a pénzre hajt, és csak a nyereség érdekli, az el se kezdje a lúdtenyésztést.Odakint a falka ismét megriad valamitől, s ezt hangos gágogás jelzi. Pedig itt jó helyük van, a pósteleki farmról akárki példát vehetne.– Ennyi állatot nem szabad ennél kisebb helyen tartani – figyeli Marikné is az ismét sebesen menekülő szárnyasokat. – A liba lefetyel, pancsolgat a vízben kényelmesen, s ha nincs hely, akkor hamar egymásnak esnek. És akkor meg lehet nézni a súlyeredményeket.A lúdtenyésztés szakmai finomságait a Viharsarokban szinte mindenki ismeri, hiszen a térség egyik legnagyobb üzeme a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat. A cég 1992 januárjában vált részvénytársasággá, abban az időszakban, amikor a régió az ország gazdasági átalakulását nyögte. A felvásárolt baromfi mennyisége 1990-től fokozatosan csökkent, ezért egyik napról a másikra háromszáz fővel csökkentették az alkalmazottak számát. 1992-ben az Állami Vagyonügynökség pályázatot írt ki a társaság vagyonkezelésére, amelyet a Bábolna Rt. nyert meg, így 1993. július 1-jétől 1996. szeptember 30-ig a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Rt. a Bábolna Rt. vagyonkezelésében működött.A szerződés biztosította a Bábolna Rt. számára az elővételi lehetőséget, így 1996. október 1-jétől a feldolgozó tulajdonosa a részvénytársaság lett, méghozzá új, Bábolna Baromfi Békéscsaba Feldolgozó Kft. névvel. Egy esztendővel később újabb névváltozás következett, az rt. az önálló kft.-t megszüntetve teljes jogutódlással beolvasztotta, s létrejött a Bábolna Rt. Békéscsabai Baromfifeldolgozó Gyára.A békéscsabai gyár termelése exportorientált, az évi mintegy harmincezer tonnányi termék hetven százaléka a külhoni piacokon talál vásárlóra. A legmeghatározóbb megrendelő továbbra is Németország és Franciaország, de egyre jelentősebb a Kelet-Európába exportált áru mennyisége is. S a viharsarki gazdák, köztük a pósteleki Marik Jánosné mindehhez kiváló nyersanyaggal szolgál.A szürke landik – így nevezik a hétköznapokban a bábolnai szürke landesi ludakat – azonban még csak nem is sejtik nyersanyag mivoltukat: elégedetten lefetyelnek, pancsolgatnak, amint az a lúdtenyésztők nagykönyvében meg van írva. Feltehetően az igazság, miszerint öthetes korukban elérkeztek életük feléhez, soraikban egy Békéscsaba–Póstelek fölött elhúzó Tu–154-nél is nagyobb riadalmat okozna. Mint ahogy arról sem tudnak semmit, hogy Magyarország lúdtenyésztésben a világ élvonalához tartozik, s Európában egyértelműen meghatározó a szerepe. A májhasznú szürke lúd előállításában pedig a Bábolna Rt. 35 százalékos piaci részesedést szerzett.A siker minden bizonynyal annak is köszönhető, hogy a részvénytársaság az utóbbi években úttörő szerepet vállalt a genetikai munka és a tartástechnológia javításában. A tevékenységhez a PATE Kaposvár Diagnosztikai Központja és a gödöllői KÁTKI szakembergárdája nyújt segítséget. A szakemberek szerint az ágazat fejlesztésében kiemelt fontosságú a bábolnai emdeni fehér hústípusú ludak szelekciója. Az emdeni fehér középnehéz súlykategóriájú pecsenye, illetve húsliba. A fajta színe – mint az neve is mutatja – fehér, csőre és lába narancssárga, szeme színe kék, szemárnyéka piros. Feje vékony, nyújtott nyaka hosszú, enyhén ívelt, közepesen vastag. A törzse, a háta széles, a farka pedig rövid. Tollazata sűrű, tömött, ám a háton az első tépésig öt százalékban halványszürke tollak fordulhatnak elő.Manapság az egymilliónál is több naposlibát jellemzően a Dunától keletre gazdálkodó tenyésztőkhöz helyezik ki. A naposlibákból hozzávetőleg 950-980 ezer tömőalapanyagnak titulált jószág fejlődik ki, ezek az állatok a 900 ezres májlibaexport alapjai. Azon idő alatt, amíg a naposlibából keresett májkonzerv válik, a szárnyasoknak sok mindent le kell nyelniük. Mert hiába a kistermelők állatszeretete, a ludak tenyésztése mégiscsak egyfajta termelési folyamat, amelynek szerves része például a libatömés.A tömési idő huszonegy nap. Régen kézzel, az asszonyok nótázás közben végezték, mostanság géppel, futószalagszerűen. Ebben a műfajban is hódít a technika, Békésben például már senki sem juttatja húszcentis vascsővel a libabendőbe a tápanyagot.A békési családi ház udvarának hátsó traktusából hangos gágogás szüremkedik a kapu felé, ám hiába vizsgálódunk, csak valamiféle garázst látunk. Pedig az egy tömőház. A szárnyasok fakkokra osztva várakoznak, jól tudván, hogy közeleg a gyakori táplálkozás órája, mivel már kényszeretetésük utolsó szakaszába érkeztek. De tűrik, mert ilyen a baromfisors. És még szerencsésnek is vallhatják magukat, hiszen nagyüzemi társaik magányos „kalickákban”, igaz, légkondicionálóval felszerelt helyiségekben nyelik a dúsított kukoricát.A tömőház éke a hidraulikus rendszerű tömőgép, amelyet természetesen a honi libamáj-specialisták álmodtak s valósítottak meg. A masina egy óra alatt kétszáz jószágot képes megetetni. A nagyüzemben a gépé a főszerep, de itt, a kisgazdaságban elengedhetetlen a tenyésztő szakmai jártassága, hogy minél kíméletesebben juthasson a táp a gumicsövön keresztül az állat gyomrába.Mint megtudjuk: ezt is csak szeretettel szabad csinálni, még akkor is, ha a töméssel tulajdonképpen a vágást készítik elő. Marik Jánosné is állítja, hogy oda sem tud nézni, amikor egy-egy falkát elszállítanak a telepről.– Ilyen az élet – mondja nagyot sóhajtva –, az emberek imádják a libamájat, nekünk meg valamiből meg kell élnünk.