Sokan kérdezték, hogy miért volt olyan sürgős ez a moszkvai látogatás most a viharosnak ígérkező nizzai EU-csúcs előtt. Az egyszerű válasz az, hogy Tony Blair egyszer már elhalasztotta moszkvai útját, és ő is, Vlagyimir Putyin is nagy súlyt fektet az angol–orosz jó viszonyra. Blair Putyinban fedezte fel azt, amit annak idején Margaret Thatcher Gorbacsovban: olyan orosz vezetőt, akivel „tud üzletet kötni”.Putyin szempontjából hasznos a jó személyes kapcsolat Nagy-Britannia miniszterelnökével, hiszen ez az ország minden más európai hatalomnál közelebb áll az Egyesült Államokhoz, ugyanakkor fontos tagja az Európai Uniónak is. Ráadásul gazdasága a világ legerősebb ötödik-hatodik országa közé emeli, míg politikai befolyása az Amerikai Egyesült Államok és az EU mellett igen erős a harmadik világban is, kivált a Brit Nemzetközösség családjában.Tony Blair választásra készül, és bár a kormányok sorsa inkább gazdasági és belpolitikai megítélésüktől függ, mégsem közömbös, hogy milyen kapcsolatot sikerült teremtenie és fenntartania Európa keleti felének még mindig legnagyobb hatalmával. Ez a kapcsolat növeli Nagy-Britannia súlyát az Európai Unión belül is. Ugyanakkor Blair bizonyos kockázatot is vállal, amikor szoros kapcsolatot teremt Pu-tyinnal.Míg Oroszországban a közvélemény-kutatók szerint a lakosság kétharmada helyesli az új elnök hideg elszántságát és erélyét, a liberális közvélemény Oroszországban és külföldön is attól tart, hogy ez az elszántság és erély esetleg a KGB uralmához vezethet vissza, kommunizmus nélkül. A Times megfogalmazásában: „Nem tudni, hogy Putyin orosz Pinochet vagy orosz Atatürk”. Ha az utóbbi, akkor Tony Blair jó lóra tett. Ha nem, akkor terhessé válhat számára ez a barátság.
Irán aszfalt alá rejti a múltat
