A 2001-es űrodisszea

Hihetetlen csúcsforgalom lesz a Mars környezetében 2003–2004fordulóján: az elkövetkező két-három évben nemcsak a NASA,hanem az Európai Űrügynökség is több szondát indít a vörös bolygó felé, és ekkor éri el célját egy korábban útjára bocsátott,de időközben „eltévedt”, kalandos sorsú japán szonda is.A napokban Helsinkiben tartotta 16. ülését a Nemzetközi Marskutató Munkacsoport (IMEWG, International Mars Exploration Working Group). Az IMEWG (ejtsd: imjug) 1993-ban alakult Németországban. Félévenként tartott ülésein a részt vevő országok képviselői tájékoztatják egymást a Mars kutatásában elért eredményeikről és terveikről, ez utóbbiakat igyekeznek összehangolni. A helsinki tanácskozáson 13 ország 43 szakembere vett részt, néhány éves szünet után ismét eljött egy orosz küldöttség is.Hazánk két éve vesz részt az IMEWG munkájában. Talán kevesen tudják, hogy a magyar kutatók már jó évtizede bekapcsolódtak a vörös bolygó űreszközökkel történő vizsgálatába. Műszereket építettünk a két Fobosz és a Marsz ’96 űrszondára. Nem a magyar résztvevőkön múlott, hogy a Foboszok küldetése csekély sikert hozott, a Marsz ’96 útja pedig kudarcba fulladt.Az első űrszondák már a hatvanas évek elején útnak indultak a Mars felé. Több-kevesebb sikerrel olyan ismereteket tudtak megszerezni, amelyek a földi távcsövek számára hozzáférhetetlenek voltak. Nem minden küldetés volt azonban sikeres. A kudarcokon az oroszok és az amerikaiak igazságosan osztoztak. Csak részben volt sikeres az oroszok, illetve akkor még szovjetek említett Fobosz szondapárosa. Az egyiket még útközben elveszítették, a másik ugyan Mars körüli pályára állt, de tudományos programjának csak a töredékét tudta végrehajtani. Még súlyosabb kudarcot jelentett a Marsz ’96 szonda. A Bajkonurból indított rakéta utolsó fokozata nem működött, így a szonda a Föld körül megtett fél fordulat után a Csendes-óceán mélyén fejezte be pályafutását. Azóta az oroszok nem indítottak újabb bolygókutató szondát. Az amerikaiak is begyűjtöttek jó néhány kínos kudarcot. A kilencvenes évek elején veszítették el nagy reménységüket, a Mars Observert. A tavalyi év végén pedig a csapás kétszeres volt, hiszen szondapárosuk mindkét tagja, a keringő- és a leszállóegység egyaránt megsemmisült.Ez rányomta bélyegét az IMEWG januári ülésére, ahol a főtéma a hiba okainak elemzése volt. Ugyanakkor már az első hivatalos nyilatkozatok alapján világossá vált, hogy a NASA nem adja fel a Mars kutatását, bár a terveket át kell gondolni. Erre fordították az év nagyobb részét. Az új, némileg lelassított, de sokkal átgondoltabb programot októberben sajtótájékoztatón ismertették, majd novemberben az IMEWG-ülésen is bemutatták a terveket.A tíz-tizenöt évre szóló terv nem csupán egymástól független küldetések sorozatát jelenti, hanem szerves egységet alkotó, részleteiben is alaposan átgondolt programot. A vörös bolygó kutatása keringő- és leszállóegységekkel, marsjárókkal és mintavevő felszereléssel folytatódik. A program fő célja továbbra is a bolygó múltbeli környezeti feltételeinek megismerése, a bolygót alkotó kőzetek geológiai történetének felderítése, a víz szerepének tisztázása és az élet egykori vagy még ma is létező nyomainak felkutatása.Mint ismeretes, a Mars kutatására csak huszonhat hónaponként, az úgynevezett indítási ablakokban érdemes űrszondát feljuttatni. Újdonságot jelent, hogy a NASA ezentúl csak minden második indítási ablakban küld leszállóegységet, a közbenső lehetőségek alkalmával viszont keringőegységet indít a bolygóhoz. Így tudják ugyanis maximálisan figyelembe venni az egyes szondák tudományos programjának összeállításakor az előzőek eredményeit.Az amerikaiak jövőre megkezdik a Mars-odisszeát. A szonda keringőegységének fedélzetén helyet kap egy ugyanolyan gamma- és neutron-spektrométer, mint amilyen az 1993-ban elveszett amerikai szonda főműszere lett volna. Ezzel a húsz leggyakoribb kémiai elem felszíni eloszlását mérik. Ezenkívül a bolygó hőmérsékleti sugárzását és sugárzási környezetét is feltérképezik.A 2003. évi indítási ablak csaknem húsz év óta a legkedvezőbb, azaz a bolygók kedvező pálya menti helyzetének köszönhetően a korábbinál kevesebb üzemanyaggal érhető el a Mars. Ezt a lehetőséget több űrügynökség is kihasználja. A NASA két nagy teljesítményű marsjárót küld a bolygóra, amelyek 2004 januárjában a Mars két eltérő jellegű területén szállnak le. A leszállóhelyeket a jelenleg is a Mars körül keringő Mars Global Surveyor és a jövőre felküldendő Odüsszeusz felvételei alapján jelölik ki. A 136 kilogrammos mozgó laboratóriumok legalább kilencven marsi napon keresztül napi száz métert tesznek meg a felszínen, miközben bonyolult műszereikkel a kőzetek összetételét mérik, és a víz nyomait kutatják.Az Európai Űrügynökség (ESA) ugyancsak 2003-ban indítja Mars Express nevű keringő szondáját a brit Beagle–2 leszállóegységgel. A Mars Express 2003 decemberében érkezik a vörös bolygóhoz, és küldetése a sikertelen orosz Marsz ’96 program ismétlésének tekinthető. Az orosz szonda programjában ugyanis jelentős volt az európai részvétel, ezért a kudarc után az ESA-tagországok úgy döntöttek, hogy a Marsz ’96 kísérleteit önálló küldetés során megismétlik. A tudományos program összeállításakor egyébként messzemenően figyelembe vették az IMEWG 1996. decemberi ajánlásait. A hét mérőműszer a felszín és a légkör kölcsönhatását, a bolygó felszíni alakzatait, geológiáját és az élet esetleges nyomait vizsgálja.Véletlenül e küldetésekkel egy időben érkezik a Marshoz egy kalandos sorsú japán szonda is. Az 1998-ban indított Nozomi navigációs hiba miatt nem tudta a tervezett időben megközelíteni úti célját. A japán szakemberek azonban felismerték, hogy bonyolult bolygóközi manőversorozattal a hiba korrigálható, így szondájuk csaknem ötéves késéssel, 2004 januárjában mégiscsak Mars körüli pályára áll.Az IMEWG mostani ülésén többen felhívták a figyelmet, hogy 2003–04 fordulóján hihetetlen csúcsforgalom lesz a Mars környezetében. Attól nem kell félni, hogy a szondák egymásnak ütköznek, az azonban már most látszik, hogy az óriási adattömeg fogadása meghaladhatja a rendelkezésre álló rádiótávcsövek kapacitását. Ezért az IMEWG felkérte a tagországokat, keressenek lehetőséget újabb nagy rádiótávcsövek átmeneti bevonására, nehogy az értékes adatok egy része amiatt vesszen el, hogy nem győzzük fogadni őket. Hosszú távon megoldást jelenthet, hogy az Olasz Űrügynökség önálló, távközlési átjátszó műhold Mars körüli pályára állítását tervezi, ám ez csak 2007-re készülhet el.A 2005. évi indítási ablakban a NASA nagy teljesítményű keringőegységet szándékozik a vörös bolygó felé indítani. Ez a tervek szerint 20–30 centiméteres felbontású képeket készít, vagyis az űrszonda kamerája a strandlabda méretű szikladarabokat is észreveszi. Az említett rendezőelv szerint 2007-ben a következő lépés ismét egy leszállóegység, azaz egy nagy hatótávolságú, hosszú ideig működő, mozgó tudományos laboratórium eljuttatása lesz a Mars felszínére. A guruló labor legfőbb célja a későbbi talajmintagyűjtő küldetések előkészítése. Emellett a NASA szeretne egy kisebb, úgynevezett felderítő (scout) kategóriájú programot is végrehajtani, amelybe a Mars légkörébe szálló repülőgépek, kis leszállóegységek vagy kutatóplatformok tartozhatnának.A NASA kutatói nem titkolják, hogy tudományos szempontból gazdag, ám az adófizetők számára is vonzó, izgalmas, jól eladható Mars-programot szeretnének végrehajtani. Tisztában vannak azzal, hogy a tudósok részéről a Mars felszínén gyűjtött talajminták Földre szállítása iránti igény a legnagyobb. A küldetés a látványos elemeket sem nélkülözné. A vállalkozás biológiai kockázattal is jár: ha valóban létezik a Marson az élet valamilyen kezdetleges formája, akkor talajának lejuttatása veszélyt jelenthet a földi élőlényekre. Emiatt a program mai áron 1,9 milliárd dollárosra tervezett költségvetéséből jelentős összeget, 300 millió dollárt – nagyjából egy automataküldetés teljes árát – a biológiai kockázat minimálisra csökkentésére kívánnak fordítani.Az ülésen az orosz küldött is ismertette országa terveit. Sajnálatos, hogy a nagy múltú orosz űrkutatás az elkövetkező évtizedre mindössze egyetlen bolygókutató programot tervez. (Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy Japán 2005-ig négy kisebb és egy nagyobb, 2005–15 között pedig nyolc kisebb és négy nagyobb bolygókutató és csillagászati űrszonda indítását tervezi.) Az orosz program azonban legalább nagyszabású. Az öttonnás űrszondát a „mérsékelten sikeres” Foboszok utódának tekintik, most azonban talajmintát is akarnának hozni a Mars nagyobbik holdjáról. A küldetés meglehetősen hosszúra nyúlna, mert az oda vezető úton egy napelemekkel táplált ionhajtóművet szeretnének kipróbálni. A startot 2004-re tervezték, majd 2006-ra tolták, de az előadónak még az utóbbi időpontot illetően is voltak kétségei. (A szerző Magyarországot képviselte az IMEWG november 9–10-én Helsinkiben megtartott tanácskozásán.)