A híres juharszirup

Egyre több nép konyháját élvezhetjük Magyarországon. A közeljövőben a kanadai ízeknek is lesz saját vendéglőjük Budapesten. Ezt a jó hírt a távoli, kétnyelvű ország nagykövete jelentette be abból az alkalomból, hogy a Kempinski Hotel Corvinus megnyitotta kanadai gasztronómiai heteit. Körülbelül negyedmillió magyar származású lakos él Kanadában, sokan tartják a kapcsolatot az óhazával, s egyre többen látogatnak el tőlünk is a rokonokhoz a tengerentúlra. Az ottani konyha tehát nem teljesen ismeretlen számunkra. Akik viszont még nem kóstolták az északi különlegességeket – mint például a sarkvidéki vitéz szemliget meleg zabpehellyel, a grillezett Digbay fésűkagylót cukkinipürén sült póréhagymával vagy a kanadai rénszarvashúst vadrizzsel –, azok nem is gondolják, mennyi kincset rejt a természet azon a vidéken.A kanadai konyha jellegét Québecben a korai telepesek alapozták meg, majd később a világ minden tájáról érkezett bevándorlók alakították tovább a saját nemzeti ételeikkel. Az újonnan érkezett „honfoglalók” eleinte az otthon megszokott receptek szerint, sőt szülőföldjükről hozott élelmiszereket felhaszálva főztek. Egy idő után rájöttek, hogy a helyben termő gyümölcsök, az itt honos halak és vadak kiváló táplálékok lehetnek, a friss alapanyag egyébként is mindig a legjobb. Aztán megismerkedtek a juharfával, elkészítették a juharszirupot, amely azóta nemzeti konyhájuk alapanyaga lett, a juharlevél pedig az ország jelképévé vált.Azt az egyedi ízt, amelyet a juharfa nedve ad a tavasz első heteiben, az indiánok fedezték fel. Amikor a francia telepesek a XVII–XVIII. században elkezdték benépesíteni a Szent Lőrinc folyó környékét, rájöttek, hogy a falvak környékén lévő nagy erdők könnyen hozzáférhető, ízletes édesítőszert rejtenek. Csupán lyukat kell fúrni egy legalább negyvenéves juharfába, vödröt helyezni alá, s várni, hogy a nedű kicsöpögjön. Ezt a műveletet évről évre elvégezhetik anélkül, hogy a fában kárt tennének, ezeken a csapokon keresztül ugyanis a juharfa nedűjének csak tíz százaléka nyerhető ki, ezért nem káros a fára.A juharfa nedve nagyrészt vízből, három-öt százalékban cukorból és egyéb ásványi anyagokból áll. Québec szélsőséges klímája miatt a juharfának a rövid, de gyakran igen meleg nyár alatt kell energiát felhalmoznia, méghozzá keményítő formájában, amely a fa gyökereiben raktározódik el, s tavasszal cukorrá alakul. A juharfa nedvét koncentrálják: negyven liter léből lesz egy liter szirup. A fáktól és az időjárástól függően a szirup többféle ízű és színű, a sötétebbet használják főzéshez, a világosabbat palacsintához. A fák megcsapolásának ideje, a tél után visszatérő tavaszi nap köszöntése volt a cukorünnep. A hajdani földművesek ilyenkor összegyűltek a cukorkunyhókban, ahol a nedvet sziruppá főzték, népdalokat énekeltek, táncoltak és hatalmas mennyiségű palacsintát, sertéshúst és babot ettek, persze mindent dúsan körítve juharsziruppal.Juharszirupos palacsintaHozzávalók 4 személyre: 125g finomliszt, pici só, 1 egész tojás, 1 tojássárgája, 3 deci tej, 1 evőkanál olvasztott vaj, juharszirup. A sót és a lisztet tegyük tálba, adjuk hozzá a tojást és a tojássárgáját, öntsük hozzá lassan a tejet, közben folyamatosan kevergetjük. Mikor hozzáadtuk a tej felét, tegyük bele az olvasztott vajat, és keverjük simára. Végül adjuk hozzá a maradék tejet, és hagyjuk állni egy órát. A kész palacsintákat tálaljuk egy kis darabka vajjal, és bőven körítsük juharsziruppal.