A szocializmus öröksége

Az 1951-es államosított és a termelésből kivont körülbelül 350 hektárnyi híres dűlők Hegyalja legjobb termőterületének több mint az 5 százalékát tették ki – tudtuk meg Dusóczky Tamástól, a tokaji borrendek nagymesterétől. Ezek a déli fekvésű meredekebb hegyoldalakon feküdtek és több mint fél évezrede művelték őket. Magas gátak óvták az értékes földet az eróziótól. A dűlőkön tőkés gazdálkodást folytattak magas hektáronkénti tőkeszámmal és visszafogott termésmennyiséggel. Az ott termesztett szőlő adta a tokaji bor világhírnevét.A kommunista vezetés azonban e dűlőket elvette a tulajdonosoktól, ezzel a területeket kivonta a termelésből – tette hozzá. A telepítéseket levitték a völgybe, ahol csak traktorral lehetett a szőlőkben dolgozni. Emellett átálltak a függönyös és kordonos gazdálkodásra ,alacsony hektáronkénti tőkeszámmal és nagy megterheléssel, aminek egy gyengébb minőségű must lett az eredménye. Természetesen a szakértők már akkor is világosan látták, hogy ez a tokaji nem érdemli meg a kiváló jelzőt, ki is szorult a nyugati piacról. Bebizonyosodott az a régi igazság, amely szerint egy piacot nehéz megnyerni, de nagyon könnyű elveszíteni.Az orosz megszállás megszűntével nyugati borászcégek gyorsan rátaláltak Tokajra, és kiválasztották a relatíve olcsón felújítható jó dűlőket, azokat rendbe is hozták, és ismét ott termelik az igazi tokajit. A helyi borászok véleménye mellett Szegi, Mád, Tarcal és Tokaj polgármesterei, valamint a borturizmus képviselői is úgy gondolják, ha valóban az a kormány szándéka, hogy a legjobb fekvésű szőlők magyar kézen maradjanak, a történelmi dűlők újratelepítését jobban kell támogatni.A szakemberek számításokat készítettek arról, hogy mit vesztett az ország ezen a mintegy 350 hektáron az elmúlt ötven évben. Eszerint kiesett a termelésből hektáronként átlagosan 3000 liter 24 százalék természetes cukorfokú must és háromévente 20-25 százalék aszú.Az évi egymillió üveg szamorodni, 900 ezer üveg furmint, ezenkívül a brandy, valamint a törköly és háromévenként a 300 ezer üveg aszú, összesen 20 millió, az ötven év alatt egymilliárd dollárt hozott volna. A borturizmus kiesése 250 milliós veszteséget jelent, az újratelepítés 20 millióba, a piac újbóli felépítése pedig 80 millió dollárba kerül. Ehhez még hozzájön a technológiai lemaradás a szőlészetben, borászatban és a borturizmusban.