Bemondanak

Televízió-műsorvezetőkről, -bemondókról eddig még nem írtam, holott lenne mit írni róluk, jó téma a teljes csapat, ugyanis a magyar lakosság fele belőlük építkezik, tőlük hallja a közszolgálati híreket a Mol-áremeléstől az Eörsi Mátyás-féle megjegyzésekig.Kik néznek le mireánk a képernyőről nap mint nap?Az attól függ, honnan nézzük a képernyőt. Ha a közszolgálati televíziót vizsgáljuk, ott egyre inkább látni, hogy az alkalmazottak hosszú kihagyás után magát a hírt próbálják – mint közvetítő közeg – a lakosság tudomására hozni. Vagyis, ha teszem azt, Belfastban felrobban egy szemeteskuka, akkor nem Aczél Endre szemeteskuka-jegyzetével indít a hír (ő otthon van a szemeteskukákban is), hanem magát a száraz tényt közlik: volt itt egy kuka, aztán meg nincs kuka, merthogy felrobbantották.Egészen más a kereskedelmi televíziók műsorvezetői stílusa. Megjelenik a képernyőn mondjuk Pálfy István csigatévé-showman, lekönyököl, majd lefekszik az asztalra, utána meg unott, fitymáló hangon elhörög-gargalizál valami beszédfélét, hogy ez történt itt, emberek, tetszik, nem tetszik, borzalmas dolgok vannak a világban, de ezt én csak futólag mondom itt, merthogy nincs időm ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, már megyek is, na, viszlát...Működő demokráciában ilyenkor már mondanák is a műlezser műsorvezetőnek, helyezkedjen el, pajtás, talán a kohászatban vagy a bányagépgyártásban.Most viszont Magyarországon vagyunk, Pálfy Pityuék egyelőre nyeglén könyökölnek, így aztán az ember arrébb kapcsol, hátha ott szerényebb a kiszolgálás.A Duna Televízió kuriózum. Se hörgés, se nyavalygás, a hírbemondó bemondja a híreket, a műsorvezető pedig műsort vezet, a reklámok közül hiányzik az amerikanizált trágárság.Mi lesz szegény Duna Televízióval?