Konvergencia a távközlésben

Lassan elhomályosul ugyan emlékeinkben, hiszen az év elsô felében történt, de két szempontból is a hazai telefónia idei forradalmi újdonsága volt, amikor elôször a Pantellel szövetkezett Pannon GSM, aztán sorra a többiek is bevezették az IP-s – kicsit pongyolán internetesnek is mondott – VoIP (beszéd IP-n, Voice over IP) nemzetközi távolsági telefonhívást. A +0 távhívás egyik jelentôsége, hogy bevezette az adatcsomagos beszédátvitelt, a másik pedig, hogy rést ütött a Matáv és a helyi kis koncessziós telefontársaságok beszédátviteli monopóliumán. Bizonyság az azóta is élô és sok vállalat által igénybe vett IP-s nemzetközi távhívás arra, hogy van értelme a liberalizációnak, az alternatív szolgáltatók beengedésének a telefonhálózatba. Ebben a cikkben azonban a dolog másik oldala a fontos, nevezetesen a beszédátvitel adatcsomagokban. Ma már mindenki, akinek valami köze van a távközléshez vagy az informatikához, egyetért abban, hogy elôbb-utóbb megszûnik a hagyományos analóg beszédátvitel, és amikor telefonon beszélgetünk, a hangunk apró adatcsomagokra szétvagdaltan jut majd egyre közelebb beszélgetôpartnerünk készülékéhez. Összenô, ami összetartozik: mindegy, hogy beszéd, adat, kép, mozgókép vagy valamilyen jel, a lényeg, hogy információ, ami digitalizálható, és aztán adatcsomagokban továbbítható. Ez a konvergencia, ami átstrukturálja a távközlést.A konvergenciát a számítógép-hálózati eszközgyártó óriások indították el, amikor felismerték, milyen hatalmas üzlet a beszédátvitel. Most ott tartunk, hogy mind ôk, mind a régi nagy telefongyárak sorra elôállnak a maguk elképzelésével, koncepciójával az egységes jövôrôl és az oda vezetô útról. Arról, hogyan is fog kinézni, milyen szerkezetû lesz a távközlés új világa, és milyen lépések vezetnek odáig. Mindezt a két táborba tartozók két ellentétes magatartás között egyensúlyozva teszik: hasonlítva és különbözve. Kell hogy hasonlítsanak, mert csak azok a termékek, eszközök férnek bele a megújuló hálózatba, amelyek ugyanúgy kezelik a beszédet, adatot mint a többieké. Vagyis szabványosak. Sebességben, megbízhatóságban, esetleg a felügyelet kényelmességében viszont már vannak különbségek amikre hivatkozni lehet, bár ez önmagában még kevés ahhoz, hogy a potenciális vevôk, a telefontársaságok, ISP-k, újonnan alakuló adatátviteli vállalkozások az egyik vagy a másik szállítót válasszák. Ezért minden gyártó arra törekszik, hogy legyen egy egységes modellje, egy saját neve, ami alá befér a teljes távközlési infrastruktúra. Mi most két ilyen modell, az Ericsson Engine és a Siemens Surpass alapján vázoljuk fel, hogyan is mûködik majd a következô évezred elsô évtizedében a távközlés.Ma a vezetékestelefon-társaságnak van egy PSTN/ISDN-, a mobiloperátornak egy GSM-, az alternatív szolgáltatónak egy adatátviteli, a kábeltévésnek egy kábelhálózata. Mindegyik hálózatban odaillô gépek végzik a kapcsolást, az információ – hang, kép, adat stb. – irányítását, a rendszer mûködésének felügyeletét. Technikailag – sokszor jogilag is – korlátozott, és speciális, egyedi megoldásokat kíván a hálózatok közötti átmenet, a keresztbe szolgáltatás.Ezt a struktúrát vágja át a VoIP meghirdetésével kezdôdött fejlôdés, aminek a vége a teljesen digitális, csomagkapcsolt hálózat. Három rétege van, s ezek nem a bennük mozgó adat tartalma, hanem az adatfolyamban betöltött feladatuk szerint különülnek el egymástól. Legfelsô rétegében találjuk azokat a funkciókat, amelyek a tartalom szerint vezérlik az adatokat, tehát mindenféle szolgáltatást, amit a hálózat nyújtani képes a telefonkapcsolat létrehozásától és fenntartásától a mozgókép-továbbításig, a villámlevél-kezelésig, a videokonferencia fenntartásáig. A középsô réteg a gerinc- vagy maghálózat, amely a biteket és bájtokat szállítja, függetlenül attól, hogy azok éppen milyen és melyik szolgáltatáshoz tartoznak. Legalul találjuk az elérési réteget, a vezetékes elérési vagy elôfizetôi hálózatot, a drót nélküli vagy mobilhálózatot és a többi operátorhálózatát. Azokat a pontokat, amelyeken át a továbbítandó adat bekerül a maghálózatba, illetve ahol kikerül onnan.Fokozatos lesz az átmenet a hagyományos, vezetékes telefonról az univerzális hírközlési rendszerbe. Elsôként a sok-sok hívást együtt továbbító gerinchálózatokban, a városközi gerinchálózatokban jelenik meg az adatcsomag, aztán a városi telefonközpontok között, és lépésrôl lépésre egyre közelebb jut az elôfizetôhöz az a pont, ahol a beszéd is adatcsomaggá válik.Az adatcsomagos, ATM-, Ethernet és az azok fölötti IP-hálózatnak az a lényeges tulajdonsága, hogy a fizikailag egymást követô adatcsomagok közötti kapcsolat teljesen esetleges. Lehet, hogy éppen van közük egymáshoz, az egyik egy beszélgetés 13,456. másodperce, az utána jövô pedig a 13,457., de ez érdektelen. Úgyis az adatcsomag elején, a fejrészben lévô azonosító alapján irányítgatják ôket a gépek a keresztezôdéseknél, ahol a kábelek összefutnak, szétválnak. Azon a ponton pedig, ahonnan már ismét egymást követi a beszélgetés 13,456., majd a 13,457., a 13,458. másodperce, és nincs is köztük semmi más információ, egy másik berendezés, az úgynevezett elérési útválasztó dolgozik. Összeválogatja az egybetartozó adatcsomagokat, hogy aztán a végberendezés – hagyományos vagy IP telefonkészülék, számítógép, ISDN-végpont s a többi – által fogadott jelsorozattá konvertálja ôket.Nagyon jó ez, de van vele egy kis baj. Ma a telefonhálózatban nincs keveredés. Aki egyszer lefoglalt egy vonalat, csatornát, az egyedül van benne. Csak az ahhoz a kapcsolathoz tartozó információ halad rajta, ha analóg beszédjel, akkor az, ha digitális valami, akkor az. Ezen a csatornán könnyû elhelyezni az úgynevezett jelzéseket, azt az információt, ami a beszélgetésrôl mond el valami fontosat. Jelzés a csengetés, a foglalt hang, a vonal, az újabban észlelhetô ki bepityegés, ha más is keres minket. Ezt a jelzést telefonbeszélgetésnél mindenképpen végig kell vinni a hálózaton az adatkapcsolt világban is. Mégpedig még azelôtt, hogy megindulnának az adatcsomagok, hogy az azokat fogadó félnek legyen módja a felkészülésre, tudja, melyiket kell kikapkodni, és melyiket továbbengedni. A végsô állapotban a telefonhálózatban elkülönül majd a jelzéstovábbítás, a jelzéskezelés – a kapcsolás – és magának az adatokból, mozgóképekbôl, illetve a digitalizált beszélgetésekbôl összeállított adatcsomagoknak a forgalma. Az elérési hálózatban dolgozó berendezésrôl, hagyományos telefonközpontból, például vállalati alközpontból vagy helyi központból érkezô jelzés és maga a beszéd útja tehát kettéválik. Az érdemi információ a médiakapun keresztül adatcsomagként kerül a maghálózatba.Felvesszük a telefont, tárcsázunk, a jelzés elindul, és eljut az elsô aktív hálózati berendezéshez, az elérési ponthoz. Ott leválasztódik, és a külön jelzéscsatornán továbbmegy egy hívás és médiavezérlôbe. A program a címtárban (számlázási, elôfizetôi adatbázis, hívószám-hozzárendelés stb.) ellenôrzi, szabad-e nekünk egyáltalán telefonálni (ki fizet?), és ha szabad, akkor körülnéz, merre lehet a hívott szám. Amikor megtalálta az ahhoz tartozó elérési pontot, odaszól, hogy csengessen ki, és amint felveszik, mondja meg, milyen címre menjenek az adatcsomagok, miközben visszaszól a mi elérési pontunkra is, hogy milyen címre kell küldeni az adatcsomagokat. Ezek az IP-címek ideiglenesek. Csengés, a hívott fél felveszi, beleszól, és ebben a pillanatban megindulnak az adatcsomagok. Amik már pontosan meg vannak címezve, tehát legfeljebb véletlenül tudnak eltévedni. Arról pedig, hogy ne tegyenek ilyet, gondoskodnak a szabványos protokollok.A maghálózatban, az adatátviteli rétegben adatkapcsoló gépek vannak. Az adatcsomag-átviteli rendszer rugalmas, ahogy fejlôdik a technika, újabb és újabb protokollok épülhetnek be a kapcsolati rétegbe. Ma még a szállítók ATM-rendszert kínálnak, de elképzelhetô például, hogy rövidesen az IP V6 lép az ATM-protokoll helyére.Az információ a forrásból – például a beszélôtôl – a legalsó rétegen, az elérési hálózaton keresztül jut be a gerincre, és azon át lép ki. A szükséges átalakításokat a médiakapu végzi. A médiakapu közvetít, fordít a maghálózati ATM-, illetve IP-protokoll és a bármely szabvány szerint mûködô külsô szolgáltatások, hálózatok között. Ott van a médiakapu a maghálózat és a vezetékes, a drót nélküli, a mobil elérési hálózat között, sôt fogadja a másik telefonhálózatból érkezô hívásokat is.Itt tartunk majd telefonilag, ha megvalósul az egységes beszéd-adat-mozgókép átviteli hálózat. Mindent kivettünk belôle, ami jelzés, ami nem az infrastruktúrához tartozó közvetlen információ. Címtár és vezérlôszoftver nélkül az egész nem több, mint egy halom fém és üvegszál, amiben összevissza szaladgálnak az elektronok és a fotonok. Az, hogy mivel mikor mi történjen, egyetlen óriás központban dôl el. E megoldásnak sok elônye van, melyek közül a legizgalmasabb az, hogy ha már mûködik a teljes beszédátviteli szolgáltatáskészlet az adatátviteli hálózaton, akkor megindulhatnak az adat- és beszédátvitelt kombináló multimédia szolgáltatások is.Egy mai, hagyományos vezetékes telefontársaság számára az elsô lépés a sokcélú egységes hálózat felé, ha minden átmenôközpontja mellé települ egy ATM-kapcsoló. Ezzel lehetôvé válik a beszédátvitel szükség szerinti átterelése a csomagkapcsolt hálózatra. Az így megvalósított terhelésmegosztás komoly gazdálkodási elônnyel jár. Miután a telefonhálózat és az internetes csúcsforgalom általában nem esik egybe, a gerinchálózat kapacitása célszerûen dinamikusan megosztható közöttük, a kihasználtság pedig emelkedni fog. Fontos, hogy a vezetékes kapcsolást továbbra is a meglévô központ intézi.Aztán egyszer csak már a teljes forgalom IP-, illetve ATM-csomagokban zajlik a gerinchálózaton, miáltal csökken a vonalkapcsolt technológiájú berendezések iránti igény a rendszerben. Ebben a megoldásban már a telefonhívásokat sem a régi telefonközpont kapcsolja. A központ intelligenciája – a szoftver – önállóan irányítja az aktuális kapcsolást, ami azonban a valóságban már a maghálózati kapcsolókban zajlik.A sokcélú, egységes hírközlési hálózat érezhetôen egy nyitott, mélységében, sebességében, szolgáltatásaiban egyaránt fejleszthetô rendszer. A változó gazdaság által megkövetelt rövid reakcióidôt, a rugalmasság és az új szolgáltatások gyors bevezetésének lehetôségét azzal teremtették meg a fejlesztôk, hogy általánossá tették a hardvert, és az egyedi jellemzôket egyre inkább programban valósítják meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a telefóniában a hardverhez képest felértékelôdik a szoftver, a tisztán szellemi termék.Konvergens adat- és beszédszolgáltatásHa bejön egy hívás internetezés közben, megjelenik egy üzenet róla a képernyôn. A hívás anélkül fogadható a telefonkészüléken vagy magán a számítógépen – ha az VoIP-képes –, hogy az internetrôl le kellene kapcsolódni.Az EWI-telefonon egy erre beállított vonalhanggal vagy – ha van – a kijelzôjére írt üzenettel azonnal figyelmezteti az elôfizetôt, ha villámlevele érkezik. A világháló használata közben a standard PINT (PSTN/Internet Interworking) csatolón át lehet telefonhívást kezdeményezni. Ez a szolgáltatás jól használható például egy ügyfélszolgálat és az elôfizetô közötti kapcsolatban. A szolgáltatás kiszélesíthetô úgy, hogy a tárcsázandó számot beírjuk, vagy egy címtárból vesszük elô a számítógéprôl.Az értéknövelô szolgáltatások közé tartozik, hogy az elôfizetô a számítógéprôl tud ébresztôt, hívásátadást, villámlevélrôl figyelmeztetést és még sok-sok mást elôfizetni, beállítani vagy lemondani.A VoxPortal egy átfogó beszédszolgáltatás tárcsázásos, beolvasásos tallózással, villámlevél-felolvasással. Az elôfizetô tud vele barangolni a világhálón, igénybe vehet különféle e-gazdasági szolgáltatásokat.