Közlekedési káosz fenyeget Nagy-Britanniában

Jotischky László (London)
2000. 12. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Stevenson, Rocket, Stockton, Darlington... Négy angol név, amely elválaszthatatlan a történelem legfontosabb közlekedési fejleményétől, az angol ipari forradalom büszkeségétől, a vasúti közlekedés megteremtésétől. A skót Stevenson építette az első, forgalomban használható mozdonyt, amelynek a Rocket nevet adta. A híres lokomotív 1825-ben indult első útjára személykocsikkal, a világ első vasútvonalán, Stockton és Darlington között.Ma Nagy-Britannia vasúti közlekedése ziláltabb állapotban van, mint a második világháború bombatámadásainak idején. Egyes pályaszakaszokon nem sokkal gyorsabb, mint 1825-ben, és vannak vonalak, amelyeken fel kellett függeszteni a menetrendet, így az utasok nem tudják, mikor indul a vonatjuk és mikor érkezik. A tévében nap mint nap hallani, hogy újra kisiklott egy-egy szerelvény, negyedórás utak olykor több mint egy óráig tartanak.Egy alkalommal kettő helyett kilenc óráig tartott az út; egy utasnak nyolc órájába telt, míg Yorkból a mintegy 170 km távolságban levő Birminghamig eljutott. A szerelvények hatalmas kerülőket tesznek, így gyakori, hogy egy úton kettő helyett hét vezető viszi a vonatot kiindulási pontjáról rendeltetési helyére. Ilyen körülmények között érthető, hogy a vasutak három-négy hét alatt elvesztették utas- és áruforgalmuk harmadát.Ez nemcsak a vasútvállalatokat hozta veszedelmes pénzügyi helyzetbe, hanem az autópályákon is lelassította a közlekedést. A vasutat elhagyó utasok java része kénytelen-kelletlen autóját használja hosszabb utakra, a belföldi repülőjáratok pedig zsúfoltak. A hetenként megjelenő gazdasági és politikai folyóirat, az Economist velős megállapítása szerint „Nagy-Britannia közlekedési rendszere káoszba fulladt”.Nem meglepő, hogy a különböző fórumokon folyik a vita a válság okairól, megoldási lehetőségeiről. A közvetlen ok az októberi vasúti katasztrófa. London közelében, Hatfieldnél egy kisiklott szerelvény belefutott egy másikba. Négyen meghaltak, harmincnégyen megsebesültek.Ezzel betelt a pohár, hiszen alig egy évvel korábban Nagy-London területén történt még súlyosabb szerencsétlenség, amelynek 31 halálos áldozata volt, akik közül sokan elevenen elégtek. A hatfieldi baleset után indított vizsgálat megállapította, hogy a kisiklást egy törött sín okozta. A kormány szerint elfogadhatatlan, hogy ilyesmi előfordulhat. A Railtrack, a pályatesteket a vasúttársaságok rendelkezésére bocsátó magántársaság országszerte 3000 pályaszakasz és 850 váltó felújítását – a legtöbb esetben teljes kicserélését – rendelte el.Sokak szerint az a baj, hogy a privatizáció előtti években, sőt évtizedekben túl keveset fordítottak a vasúti közlekedés korszerűsítésére. A magánosítás a gördülőállományt a hozzá tartozó műhelyekkel és egyéb létesítményekkel a különböző vonalakon működő társaságok kezébe juttatta, amelyek a menetrendért, a díjszabásért, az utasok biztonságáért és kényelméért felelősek, míg a pályatesteket egyetlen vállalat, a Railtrack vásárolta meg és kezeli, a vasúttársaságoktól kapott használati díj fejében. Valamennyi cég a kormány felügyelőszervének felelős az egész rendszer zavartalan, biztonságos működéséért, és a méltányos díjszabásért. A Railtrack csak most kezdi felfedezni, hogy az elfogadható biztonsági szint fenntartása milyen sokba kerül.Jó néhány közlekedési szakértő véli úgy, hogy a társadalom már így is aránytalanul sokat költ a vasúti közlekedés biztonságára. Rámutatnak, hogy a közutakon tizenkétszer annyian halnak meg közlekedési balesetben, mint a vasúton. A statisztikai és pénzügyi adatok összevetése arra mutat, hogy a vasúti közlekedésben ötmillió fontot költenek egy-egy emberélet megóvására, míg a közutakon mindössze százezret. Mások azt mondják, hogy a Railtrack által lefektetett átmeneti szabályok még valószínűbbé teszik a baleseteket, mert a vonatvezetőknek egy-egy út előtt 16 oldalnyi utasításgyűjteményt kell betanulniuk, ennél fogva gyakrabban esik meg, hogy véletlenül nem állnak meg a piros lámpánál.A közlekedés tárca csúcsminisztere, John Prescott miniszterelnök-helyettes. Valóságos közigazgatási birodalom fölött uralkodik, hiszen a közlekedés minden válfaja mellett az ő tárcájához tartoznak az önkormányzati, városrendezései, s az ezekkel kapcsolatos környezetvédelmi ügyek is. Bírálói szerint nem csoda, ha nem tudja szolgáltatni, amit évek óta ígér: összefüggő országos közlekedési politikát. Legutóbbi közlekedéspolitikai törvényjavaslatát a lordok háza elvetette. A javaslat a légi forgalom irányításának részleges privatizálását célozta. Prescott ezzel magántőkét akar bevonni a Nagy-Britannia légterében egyre sűrűsödő forgalom irányításába, amelynek jókora befektetésre van szüksége, ha nem akarják a légi utasok életét veszélyeztetni. A lordok háza az esetek túlnyomó részében a közvéleményt képviseli az alsóház jogalkotásával kapcsolatban. A közvéleményt aggasztja, hogy teljes vagy részleges privatizációval üzleti érdekek érvényesülhetnek a biztonsági szempontokkal szemben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.