Sikerlista

Jó nyolcvanhárom évvel a kommunizmusnak nevezett szivacsos agylágyulás járványszerű felbukkanása után (1917, Szentpétervár) Oroszországban még mindig Vlagyimir Iljics Lenin a legnépszerűbb ember. A kopasz illuzionistát a bankrablóból többmilliós tömeggyilkossá lett budapesti díszpolgár, Sztálin követi – legalábbis egy most közzétett moszkvai közvélemény-kutatás szerint.Itt tartunk az Úr 2000. esztendejében.Idehaza hál’ Istennek valamivel jobbak a viszonyok, egy tavalyi felmérés arról adott hírt, hogy a magyar lakosság körében Kádár János a listavezető (nagyon szimpatikusan tudott kacsingatni), mögötte – ha jól emlékszem – Lagzi Lajcsi, Friderikusz, Zámbó Jimmy volt a sorrend. Jézus Krisztust a megkérdezettek az ötödik helyre tették.Putyinnak is, Orbánnak is van még mit tennie.Ne menjünk most bele mélyebben az oroszországi viszonyokba, kellően megdöbbentő a hazai tabella is. Ép ésszel nehéz felfogni, hogyan lúgozható át az emberi agyvelő tíz-húsz év alatt ennyire híggá, visszhangosan üressé...Számomra a legérdekesebb, hogy a kommunista agypusztítással azonos méretű sikerre képes a rágógumiban fogant amerikanizált nihil is. A show-műsorokon, hamburgervetélkedőkön, Bochkor-rádiókon felnőtt lakosság szelleme ugyanannyira sérült, mint a szemináriumokon, Szabad Nép-félórákon agyzsugorított elődöké.Hosszú, kitartó és áldozatos munkával lám elérhető, hogy a megkérdezett lakosságnak eszébe se jusson Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Ady Endre vagy Blaha Lujza neve. Helyettük politikai és divatdiktátorokra szavaznak, silány és szánalmas gegmenekre, sajtó által felfújt szappanbuborékokra.Csoda, hogy a hazai pártgrafikon élén még mindig a „megújult” MSZP áll?