A Tienanmen téri vérengzés titkai

Valós arca tárult a nagyvilág elé az 1989-es Tienanmen téri vérengzéssel az akkor már jelentős gazdasági növekedést felmutató Kínai Népköztársaság politikai hatalmának. A tévéhíradókat bejárt képsorok önmagukért beszéltek. A pekingi kommunista párt- és államvezetés úgy döntött, tankokkal száll szembe a reformokért tüntető fegyvertelen diákokkal. Egyesek több száz, mások több ezer diákáldozatról beszéltek. A pontos adatok mai napig nem kerültek nyilvánosságra, mint ahogy arról sincsenek konkrétumok, személy szerint ki vagy kik állnak a hadsereg bevetéséről szóló döntés mögött.Talán éppen a Tienanmen téri vérfürdőt máig körüllengő titokzatosság miatt keltettek valóságos politikai szenzációt a nemzetközi sajtóban azok a dokumentumok, amelyeket egy névtelenségbe burkolózó kínai köztisztviselő csempészett ki az Egyesült Államokba. Az írások a diáklázadás leverését megelőző politikai konzultációk egyes részleteit tartalmazzák, szó szerint idézve a kommunista párt döntéshozóinak párbeszédeit. A Time magazin által ismertetett, immár könyv formájában is megjelent feljegyzésekből egyértelműen az derül ki, hogy a Tienanmen téri események, azok kezelése mélyen megosztotta az akkori pekingi vezetőket. A dokumentumokból nyilvánvalóvá válik a diáklázadás vérbe fojtását célzó döntés akotmányellenessége is, hiszen a párt hivatalos irányító szerve, a politikai bizottság állandó bizottsága gyakorlatilag elutasította a tüntetés erőszakos leverését, és a diákokkal való egyeztetést szorgalmazta. Ezzel párhuzamosan azonban létezett egy párthatározat, amely a konzervatív politikai vonalat képviselő úgynevezett „vének” hatáskörébe utalta át a döntést. A keményvonalasok vezéralakjának, Li Peng akkori miniszterelnöknek sikerült arról meggyőznie az inkább a párbeszéd felé hajló Teng Hsziao-pinget, hogy a diákmozgalom a teljes vezetés távozását akarja, a reformok követelése pedig nem más, mint egy alibi a hatalom aláaknázására. A Tienanmen-iratokat a tervek szerint áprilisban kínai nyelven is megjelentetik, s Hongkongon keresztül Kínába is eljuttathatják. Kínában továbbra is tabutémának számít a diáklázadás, a leverés irányítói pedig ma is hatalmon vannak.Az iratok tartalmán túl, az elemzők elsősorban arra keresik a választ, miért éppen most szivárogtatták ki az akkori pekingi vezetés megosztottságára utaló dokumentumokat. Egyes vélemények szerint Li Peng lejáratása a tét, hiszen az egykori miniszterelnök ma rendkívül nagy háttérbefolyással bír Pekingben. S bár az ügy kapcsán sokan máris belső ellentéteket emlegetnek a kommunista párton belül, a dokumentum aligha lehet több egy érdekes sajtóhírnél addig, amíg annak eredetisége is erősen megkérdejelezhető. Tény ugyanakkor az is, hogy – mint Orville Schell amerikai Kína-szakértő megjegyezte a Time-beli írásában – az elmúlt ötven esztendőben a kínai valóságot távolról sem a hivatalos pekingi jelentésekből ismertük meg. Ha valóban éleződőben van egyfajta hatalmi ellentét Kínában, és ennek része a Tienanmen téri eseményekkel kapcsolatos dokumentumok közzététele, akkor az elkövetkező időszakban akár egy olyan folyamat kezdetének is tanúi lehetünk, amelynek során a nagy nyilvánosság is megismerkedhet a rejtélyes pekingi kommunista hatalom viselt dolgaival.