Az esélyegyenlőség a kibontakozás kulcsa

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület immár hagyományossá váló év eleji rendezvényén Orbán Viktor tart ország-értékelő beszédet. A holnap esti ünnepségen a kormányfő várhatóan az elmúlt esztendő eredményeit, a jelen történéseit elemzi. Granasztói György történészt, az egyesület elnökét arra kértük, egy civil szerveződés sajátos nézőpontján keresztül értékelje az ország jelenlegi állapotát. Kifejtette: mind több jel mutat arra, hogy Magyarországon megindult egy egészséges átalakulás, amelynek a gazdasági mutatókon túl a közgondolkodásra gyakorolt hatása a döntő. Úgy véli azonban, hogy komoly gondot jelent az a társadalmi, kulturális szakadék, ami elválasztja a közélet szereplőit. Szerinte ennek felszámolására a jelenlegi kormány is többet tehet.A Magyar Polgári Együttműködés Egyesületet kétfajta, egymásnak ellentmondó kritikával szokták illetni. Az egyik vélemény szerint túlzó mértékben próbál irányt szabni a kormányzat intézkedéseinek, mások viszont úgy vélekednek: mintegy értelmiségi klubként működik, s nem fogalmaz meg markáns álláspontot a társadalomban zajló folyamatokkal kapcsolatban. Ön szerint hol az igazság?– Úgy gondolom, amióta az egyesület Mádl Ferenc kezdeményezésére 1995-ben megalakult, folyamatosan betölti vállalt feladatát. Olyan társadalmi közeget mozgósít és olyan politikai témákat jár körül, amelyek nem tartoznak követlenül a pártpolitika szférájába. Nincsenek tehát pártpolitikai ambícióink, s az ilyen jellegű cselekményekben sem veszünk részt. Vannak azonban olyan közéleti-politikai értékek, amelyek az egyesület törekvéseiben döntő szerepet játszanak. Ilyen 1956 emlékezete, hiszen akkor nagy fordulat ment végbe az ország történetében és ilyenek az 1989–90-es események is, amikor ezek a forradalomhoz köthető történelmi szándékok kiteljesedhettek. Ezeknek a nagy változásoknak a természetét igyekszünk megérteni és megértetni, s egyben segíteni azok megvalósulását. Mindez a polgári értékek hangsúlyozásával történik.– Csakhogy a polgári értékek hangsúlyozása miatt bírálat, sőt a kirekesztés vádja éri önöket...– Nem először, s gondolom, nem utoljára vagyok kénytelen elmondani: a mi értékrendünkben a „polgár” nem osztály típusú marxista kategorizálást jelent, és természetesen mentes mindenfajta kirekesztéstől. A „polgári” ugyanis ebben az értelemben kulturált viselkedésmódot, hozzáállást fejez ki. Mindenki polgárnak érezheti magát, aki néhány alapelvhez pozitívan viszonyul. Mindez természetszerűleg független az eredettől, vagyoni helyzettől és foglalkozástól. A polgár a közösségi létet tekinti fontosnak, s tiszteletben tartja a különböző közösségek értékeit, ha azok követői vállalják a nemzethez mint közösséghez való tartozást is. Így a mi egyesületünk is igen fontosnak tekintia a közösségi szerepvállalást, ezért nagy hangsúlyt helyezünk például a szolidaritásra, a cselekvő jótékonyságra. Egyébként nem vadonatúj gondolatok ezek, hiszen a keresztény eszmerendszerben éppúgy megtalálhatók, mint a francia és az amerikai forradalomtól eredeztethető szabadelvű gondolatkörben. Régóta jelen vannak ezek a motívumok a magyar közgondolkodásban is, ám a háború után elsorvadtak. Az iméntiekből kitűnik, mennyire abszurd a kirekesztésnek még a felvetése is.– Ön szerint milyen légkörben zajlik majd az immár hagyományosnak mondható miniszterelnöki beszéd? A társadalomnak ugyanis nem minden rétege elégedett a változásokkal.– Úgy gondolom, igen sok előrelépés történt, s az emberek egyre inkább érezhetik mindezek gazdasági, életszínvonalbeli hatásait. A társadalom nagyobb nyugalomban, viszonylag jobban él, mint régebben. Ezt a legkülönbözőbb gazdasági és egyéb statisztikák is alátámasztják. A mai Magyarországon megindult egy egészséges átalakulás, amit gazdasági mutatókkal szokás jellemezni, ám a közgondolkodásra gyakorolt hatása az igazán döntő. Mind jobban érvényesül az esélyegyenlőség az oktatás, a családalapítás, az egyéni boldogulás terén, de a szociális ellátások, az idősek helyzetének tekintetében is kedvező tendenciák mutatkoznak a Bokros-csomagot követő mélypont után.– A bírálatok mégis ezeken a területeken a legerősebbek...– Tökéletes megoldások természetesen nem léteznek, így soha nem lesz teljes béke ezeken a területeken.– Azt még a kormányzat ellenfelei is elismerik, hogy a polgári erők következetesen próbálják megvalósítani programjukat. Ők azonban éppen azt róják fel a kormányfőnek és kabinetjének, hogy mindezt túl sok konfrontációval teszik.– Orbán Viktor miniszterelnökként a kormányfői funkció merőben újfajta értelmezését adta. Az emberek jelentős részének ugyanis biztatást, önbizalmat ad, hogy olyasvalaki irányítja az ország ügyeit, akinek tehetségét, rátermettségét még az ellenfelei is elismerik. Természetesen támadják, de ez a politikai élet velejárója. A hétköznapi életben viszont igen sokat jelent az a fajta politikai kiszámíthatóság, ami különféle okok miatt nem általános a közéletben. Nem válik el a beszéd és a tett, nincs ellentmondásban a program és a jellem, s ezek nem csupán az üzleti, de a politikai életben is megbecsülendő tulajdonságok talán még az ellenfelek számára is. Orbán Viktornak a következetességen túl-menőleg azt hiszem, azt a sajátosságát is értékelik az emberek, hogy veszélyhelyzet esetén akár személyes részvételével is helytáll.– Többen azonban az árvíz idején történt szereplést nagyrészt PR-akcióként értékelték.– Mindenkinek joga van a bírálathoz, ám a társadalom döntő része érzékelte: a miniszterelnök nemcsak beszélt, hanem tett is valamit, s ez a személyes kiállás biztató a jövőre nézve is.– Önök mindenben egyetértenek a kormány elképzelésével, vagy vannak olyan pontok, amelyekben eltér az álláspontjuk?– Egyesületünk nem politikai szervezet, nem feladata a kormányprogram támogatása. Tagadhatatlan azonban, hogy van természetes hasonlóság a polgári pártok, a kormányfő és a mi gondolkodásunkban. Mi azonban sok esetben máshová tesszük a hangsúlyt, így rendezvényeinken is megfogalmazzuk: igen komoly gondot jelent az a társadalmi, kulturális szakadék, ami elválasztja a közélet szereplőit. Úgy érezzük, ennek felszámolásáért a jelenlegi kormány is többet tehet. Érzékenyek vagyunk például arra is, hogy a sokszínűség valóban megjelenjen a legkülönbözőbb területeken, hogy például a társadalmi kezdeményezéseket – különösen, ha azok reprezentatív, választott testületekből érkeznek –, kellő tisztelettel, figyelemmel mérlegeljék, éppen mert közösségi szándékot fejeznek ki. Ez a polgári magatartás. A nemzeti öntudat erősebbé tétele sem öncél, a sokszínűség jegyében tud ez is csak kibontakozni, aminek az európai uniós csatlakozás küszöbén különös jelentősége van.– Néhányan azt is az egyesület szemére vetik, hogy szimpátiáit bizonyos pártkötődések vezérlik– Nem pártok szerint különböztetjük meg a politika szereplőit, hanem gondolkodásmódjuk alapján. Az esélyegyenlőség megteremtése ugyanis a mi értékrendünkben fontosabb, mint az örökös segélyezés, támogatás. Ez utóbbi a Kádár-korra volt jellemző, és az embereknek derékba törte az ambícióit azáltal, hogy tartósított egy pesszimista hangulatot, az esélytelenség, a peremhelyzet életérzését. A leszűkült látótér, a közéleti cselekvés lefojtása, az erkölcsi érték eltompulása, a közös emlékezet elsorvadása volt a jellemző évtizedeken át, s mindennek mai is érezzük a következményeit. A magyar társadalom azonban 1990 óta, sok pesszimista jóslattal szemben, azt bizonyítja folyamatosan, hogy nem hiányzik belőle a lelkierő, a műveltségre alapozott törekvés és leleményesség. Tanúbizonyságát adta a rendszerváltozást követő években annak is, hogy megfelelő környezetben az esélyeket feltűnő gyorsasággal tudja a maga javára fordítani. Ez a fordulat lényege. Ma nincs olyan társadalmi feszültség, mint a kilencvenes évek elején, az átalakulás kezdetén. Ezért ma a tíz évvel ezelőttihez hasonló problémák, nehézségek is más megvilágításba kerülnek, nemegyszer leegyszerűsödnek. A jelenlegi kormányzatnak sok egyéb mellett felelőssége, hogy az esélyegyenlőség kiteljesítésével a társadalmi feszültségek további csökkentését szolgálja.