Az idegenlégió menetel tovább

Pontosan érkezik a megbeszélt találkozóra. Ezen nem lehet csodálkozni, az idegenlégió katonájától elvárható a megbízhatóság. Három éve láttam utoljára, akkor szinte cingár srác volt, azóta megemberesedett. Amint zubbonya ráfeszül karjára, a vászon alatt láthatóan kidudorodnak az izmai. Rambo ugyan nem lett belőle, de úgy néz ki, mint egy kisportolt tornatanár. Keveset beszél, úgy látszik, leszokott a csevegésről. Leszokott a dohányzásról is, így elmarad asztmatikus köhögése. Illene zsoldos ismerősömet bemutatni az olvasónak, de az inkognitóját vállalva ezt nem tehetem, mert egy légiós nemigen nyilatkozhat. Bár katonai titokról nem beszél, mégsem szeretné, ha fogdába kerülne. Így nevét elfedve mondja el, amire a nyilvánosság kíváncsi lehet.Légiós barátom is kalandvágyból utazott a Marseille-től húsz kilométerre lévő toborzóhelyre, Aubagne-ba. A szülők nem örültek ennek a kiruccanásnak, magukban abban reménykedtek, a kemény felvételin úgysem állja meg helyét a gyerekük. De minden másképp lett. A vizsgán először hatvan fekvőtámaszt kellett lenyomni, aztán megcsinálták az állóképességet mérő Cooper-tesztet. Többé-kevésbéennyiből állt a fizikai próba. Ennél sokkal nehezebbnek bizonyult a szellemi tusa. Értetlenül nézek ennél a fordulatnál a zsoldos katonára – miközben a kávéját egy nagy csészéből kanalazza –, mert tudomásom szerint a légió nem az akadémia. Hosszú magyarázatba kezd.– Néhány alapszón és kifejezésen kívül többet nem tudtam franciául, ezért alaposan meglepődtem, amikor egy őrmester magyarul kezdett kérdezni. Először arra volt kíváncsi, milyen kiképzést kaptam a magyar seregben és mennyire feleltem meg ott. Majd arra tért rá, voltam-e büntetve és miért akarok idegenlégiós lenni. Hosszasan beszélgettünk, utólag jöttem rá, hogy egy meghatározott forgatókönyv alapján faggatott, amiből ő felépíthette a személyiségemet, pszichikai teherbírásomat. A lélektani tulajdonságok a felvételinél jobban estek latba, mint a fizikaiak, mert végül is az utóbbit épp a légióban célozzák meg.– Mire gondolt, amikor hazájától kétezer kilométerre, egy különleges táborban magyar szót hallott?– Nem lepődtem meg, mert korábban sokfelé utaztam a világban, és mindenütt találkoztam magyarral. Egyébként – úgy tudom – az idegenlégióban több száz magyar szolgál.– A nyolcezres létszámú különleges seregben mennyi a több száz?– Nem tenném le a nagy esküt, de én úgy hallottam, hogy mi, magyarok két-háromszázan lehetünk. Nem szeretnék abba a hibába esni, mint az a légiós szakács, aki miután leszerelt, valótlan dolgokat állított egy lapnak adott nyilatkozatában, amin a bajtársai hetekig röhögtek. Minden században – így az enyémben is – van néhány magyar, de a katonák zöme, körülbelül hetvenöt százaléka kelet-európai, főleg orosz, ukrán, bolgár, szlovák és román.Miután sikeresen továbbjutott a légiós a felvételin, ötéves szerződést írt alá. Ő is azért ment ehhez a sereghez, mint a többi fiatal, mert szereti a kalandot és pénzt akar keresni. Havi zsoldja hatezernégyszáz frank, ami átszámítva több mint kétszázezer forint. Ez az összeg akkor növekszik, ha tengerentúli szolgálatra viszik. Ebben az esetben a járandóság havi tizennégyezer frank, és a távollét legalább négy–hat hónapig eltart, ami a magyar viszonyokra átforgatva egy összkomfortos lakást jelent itthon, hiszen ebben az esetben a négy–hatmillió forintot lehet fél év alatt megkeresi. Sok magyar fiatal ezért vállalja az irtózatos kemény kiképzést, amit a riportalanyom szerint nem mindenki bír ki.– Volt olyan bajtársam, akitannyira megviselt a fizikai terhelés, hogy idegklinikára került. Az alapkiképzés a légióban tízszer annyira nehéz, mint a magyar katonaságnál. Aki azonban a négy hónapos alapszakaszt letölti, az már képes megszokni a különleges katonai szervezet vasfegyelmét. A négy hónapos alapkiképzés után mindenki választási lehetőséget kap, és dönthet róla, megy vagy marad. Később azok közül is sokan megszöknek, akik úgy érzik, megszokták a nehéz életet.Nézzük, hogy telik el egy nap a légiós életben. Reggel fél hatkor ébresztik őket, majd a reggeli után nyolc–tizenöt kilométert futnak. Délelőtt még elméleti tréningben részesülnek és a francia nyelvet is gyakorolják. Egy kiadós ebéd után – amiből nem hiányozhat a zöldség, a gyümölcs és a desszert – újból tanulnak és edzenek. Délután hat órától szabadok, eltávozást kapnak a laktanyából. Azonban sokan a körletben maradnak, mert spórolnak, nem akarnak költekezni. Aki a seregben lecövekel, annak szeme előtt mindig az lebeg, hogy a civil életre kell spórolnia. Ezért aztán szívesebben maradnak a laktanyában, videóznak, tévéznek, automatákkal játszanak. A kelet-európaiakon kívül a világ minden tájáról összeverbuvált fiatalok sokáig tudnak újat mesélni hazájukról. A nemzetközi kommunikáció nem okoz gondot. Egyébként a légiós körlet olyan, mint bármelyik más seregben, a katonák hatágyas, egyszerűen berendezett szobákban laknak, amelyek minden szempontból összkomfortosak. A hétköznapok része akkor következik, amikor terepre mennek gyakorlatozni.– Képzelje el, milyen kondícióban kell lennie a légiósnak, hogy húsz-huszonöt kilogrammos szereléssel napi nyolc-tíz órát gyalogoljon hegynek fel és le. Nagyon sokszor a Pireneusok 2000 méter magas hegyoldalain gyakorlatozunk. Ha megyünk, több napra megyünk. Előfordul, két-három napon át megszakítás nélkül menetelünk. Ha pihenünk, leterítjük a hálózsákot a hideg földre, és úgy alszunk, hogy az alacsony hőmérséklet görcsbe rántja az izmokat.– Egy megrögzött civilnek ez úgy hangzik, mintha emberkínzás lenne, vagy nem az?– Azt még senki sem mondta, hogy a légiósélet könnyű. De mindent ki lehet bírni. Akinek nincs ereje, azt különböző módszerekkel állítják talpra. Egyszer magam is láttam, amint a gyengélkedő bajtársat a bakancsukkal „segítették”, amíg nem szedte össze magát. Csak így bírták rávenni, hogy ne adja fel. Olyan körülményeket is el kell viselni, amiről álmomban sem gondoltam, hogy kibírom. A Pireneusokban történt velem, hogy beleestem egy patakba és teljesen eláztam. Nem elég, hogy a ruhámat nem tudtam megszárítani, de a havas eső is áztatott, és egy hétig aludtam hálózsákban a szabad ég alatt. Semmi bajom nem lett.– Miért teszik ki a légióst ennyi próbának, hiszen a modern háborút már nem izomerővel, hanem magas technikával vívják?– Sokáig nem értettem, miért kell nekünk annyira edzettnek lenni. Magamtól jöttem rá a megoldásra. Megfelelő fizikai erőnlét nélkül lassabban dönt a katona, és kiélezett helyzetben nemcsak a gyorsaságán múlik az élete, hanem azon is, hogy mennyire állóképes lelkileg. Higgye el, nem felesleges a fizikai terhelés, és nem véletlen, hogy a tisztek is végigcsinálják velünk a gyakorlatokat. Fanatikusak az elöljárók. Egy idősebb bajtársam mesélte, amikor Guamra mentek, a negyvenöt éves ezredes azt mondta a katonáinak, lőjék le, ha nem bírná ki, amit a beosztottainak végig kell csinálniuk.Hirtelen elhallgat a légiós, tekintete a távolba réved, és hosszasan töpreng. Kis időre csend telepszik közénk, amit ő tör meg azzal, hogy elmeséli, egyszer nagyon kibukott, közel volt az összeomláshoz. Egy háromnapos hegyi menet után éjszakai őrségbe küldték, és megparancsolták, reggelre tanuljon meg kívülről egy francia szöveget. Minden utasítást végre kell hajtani, mert megszegéséért büntetés jár. Azon az éjszakán legalább ötvenszer csukódott le a szeme, alig bírt fennmaradni a monoton tanulástól, de reggelre tudta a memoritert. Egy légiós sokoldalúsága megmutatkozik abban is, hogy elveszti a bölcsességfogát. Amikor aláírja a szerződést, azonnal kihúzzák, nehogy a sivatagban törjön rá a kínzó fogfájás, a sivatagban, ahova a zsoldos sereg minden tagja eljut egyszer. Légiós barátom eddig csak az európai kontinensen szolgált, de mindennap várja, hogy a rendfenntartásra alkalmas alakulatát a Föld valamelyik harcos tartományába vezényeljék.– Nem fél a haláltól? – kérdezem tőle, amire egykedvűen válaszol.– Nem gondolok rá, de ezzel a kérdéssel a katonának bármilyen alakulatnál szembe kell néznie.– Mit csinál, amikor magára tör a honvágy?– Ez leginkább akkor esik meg velem, amikor a zubbonyomon a csíkokat vasalom. Fene nehéz, hiszen megfelelő távolságra kell lenniük egymástól. Ilyenkor azonnal eszembe jut édesanyám, hiszen otthon ő vasalta a cuccomat. Akkor elmúlik a honvágy, ha odamegyek a magyar bajtársakhoz és jót beszélgetünk.– Meddig akar zsoldosként dolgozni?– Ha lejár a szerződésem, hazamegyek. Addigra összejön annyi pénz, hogy otthon egy jó lakást és kocsit vegyek. Rokkantnyugdíjas szüleimtől anyagi segítséget nem remélhetek, ezért is vállaltam a nagyon kemény életet.