Hága árnya Belgrád felett

Szerbia számára elérkezett az igazság órája: meg kell hoznia a csöppet sem könnyű döntést egykori első embere, Szlobodan Milosevics kiadatásáról a hágai törvényszéknek. Azonban az a bökkenő, hogy ott olyan bűnök elkövetéséért kívánják felelősségre vonni, amelyeket hazájában egyáltalán nem rónak fel neki. A döntésnek igen nagy a tétje, amint ezt Miroljub Labusz, a Milosevics-rezsim idején a demokratikus erőket támogató G17 elnevezésű közgazdászcsoport egyik vezetője, az új jugoszláv kormány legfőbb gazdasági szaktekintélye a közvélemény nyilvánossága előtt el is ismerte: Milosevics kiadatásától függ, hogy Jugoszlávia megkapja-e az ígért külföldi hiteleket romokban heverő gazdasága és infrastruktúrája újjáépítésére, vagy sem. Ha a hatóságok március 31-ig nem szolgáltatják ki a volt elnököt Hágának, a különböző kormányok és nemzetközi pénzintézetek adakozókedve minden bizonnyal alábbhagy, s Jugoszlávia számára kedvezőtlen döntés születik ezekről a hatalmas összegekről. A jugoszláv lakosság tehát hónapokkal a rendszerváltás után is ugyanannak az embernek a túsza, aki tizenhárom éven át félrevezette.A közvélemény-kutató intézmények szüntelenül figyelemmel kísérik a szerb lakosság véleményének alakulását az egészen a közelmúltig népszerű politikus sorsáról. A polgárok túlnyomó többsége valóban amellett van, hogy Belgrádban vonják felelősségre, ahogyan ezt a Carla del Pontét vonakodva fogadó jugoszláv államelnök, Vojiszlav Kostunica is hangoztatja. Ez azonban csak részben tudható be a NATO-légicsapásoknak és a sikeres Nyugat-ellenes propagandának. Sokkal inkább arra vezethető vissza, hogy a szerb közvélemény változatlanul nem hajlandó tudomásul venni: Milosevics nemcsak Szerbia, Jugoszlávia népének anyagi megkárosításáért és az ottani választások meghamisításáért felelős, hanem emberek egy sokkal szélesebb körét érintő háborús katasztrófáért is.