Háztartási energiánk ára

Az elmúlt napokban egy rádióinterjúban meghallgattam dr. Járosi Márton, a Magyar Villamos Művek volt vezérigazgató-helyettese fejtegetéseit energiaiparunk problémáival kapcsolatban. Tény, hogy eddig is számtalan újságcikk, tévéműsor foglalkozott e témával, de bevallhatom – mivel teljesen laikus vagyok e téren – ebből az előadásból értettem meg végre világosan az energiaipar, s ezen belül főleg a villamosipar helyzetét.Az előadó ismertette a szélsőségesen liberális gazdaságpolitika azon elvét, hogy az állam lehetőleg semmilyen téren ne avatkozzék be a gazdaság ügyeibe. Így az energiaellátást és annak forrásait is lehetőleg magáncégek kezébe kell adni; a piac majd maga kialakítja a megfelelő feltételeket és a megfelelő fogyasztói árakat – idővel. De hát ehhez valóban több évtizednyi idő kell egy friss demokráciában, ahol eddig minden az állam monopóliuma volt. S amíg a kívánatos helyzet kialakul, addig vajon mi lesz a kisfogyasztókkal, a kiskeresetűekkel, a nyugdíjasokkal? Liberális elv: aki nem tudja kifizetni energiaszámláit – még az esetleges csekély mértékű kompenzáció segítségével sem – annak a háztartásában kikapcsolják a villanyt, a gázt; világíthat majd esténként a régi petróleumlámpával, s fűthet és főzhet a nagyszülőktől örökölt sparhelten, rőzsével vagy aprófával. Mindenesetre szép bevonulás lenne ez a harmadik évezredbe!Azt is megemlítette az előadó, hogy évekkel ezelőtt Angliában– az ultraliberális felfogás kerekedvén felül – ezt privát kézbe adták az angol államvasutakat. Azóta a vasúti szolgáltatás árai jelentősen emelkedtek, a szolgáltatás minősége romlott, gyakoriak a súlyos vasúti balesetek, mivel a privatizátor a keletkezett hasznot saját zsebébe söpri, és nem teljesítette a beígért fejlesztéseket sem.Dr. Járosi szerint a legfőbb bajt az okozta a villamosenergia-ellátás terén, hogy 1995-ben a Horn-kormány alatt külföldi kézbe adták energiaiparunk nagy részét. A Budapesti Erőmű Rt.-ben először egy finn és egy japán vállalat lett a tulajdonos, amelyek aztán továbbadták azt egy francia nagyvállalatnak; mindenesetre érvényben van a szerződés azon pontja, amely biztosítja e külföldi cégeknek az évi nyolcszázalékos hasznot. Magyar tulajdonban csak a Paksi Atomerőmű és a Vértes Erőmű maradt, azonban a kormány – követve az eddigi energiapolitikát – foglalkozik azzal, hogy ezeket is privatizálják, legalább fele részben. Nem kell mondani, ha ez megvalósul, természetesen a magyar kisfogyasztó fizet majd többet az áramért. Hiszen az első privatizálás után – 1996-ban –, ha visszaemlékszünk rá, egyből csaknem 25 százalékkal emelkedett a villamos áram díja.Hasonló a helyzet a gázenergia frontján is, ahol a Mol az egyeduralkodó. A világpiaci olajár-emelkedés miatt a Mol még az ősz elején jelentősen emelni akarta a gázszolgáltatás árát. Mint tudjuk, a kormány itt azonban közbelépett, mivel tisztában volt azzal, hogy a lakosság nagyobb része gázfűtésre van berendezkedve, s az ilyen nagy áremelés milliókat lehetetlenítene el anyagilag. Így esett meg, hogy a nagyfogyasztóknál a gáz árát több mint 40 százalékkal emelték, a lakosság viszont január 1-jétől csupán hatszázalékos emeléssel lesz terhelve. Ez a határozat egy cseppet sem tetszett a ellenzéknek; nekik az volt a véleményük, hogy a nagyfogyasztók az áremelést majd termékeik árának emelésében újra a lakosságra hárítják, növelve ezzel az inflációt. Ez persze csak részben helytálló, hiszen ha nincs rá pénzünk, legfeljebb nem veszünk meg egy új háztartási gépet – fűteni azonban mindenképpen kell.Simon Istvánné (Budapest)