Merre fejlődik az Európai Unió és az USA kapcsolata az új évezredben?

Sokak számára magától értetődő, hogy George W. Bush minimális győzelme után nem fog döntően megváltozni az amerikai külpolitika irányvonala. Végül is – állítja több elemző – a választási kampányban a két jelölt többé-kevésbé egyetértett a legtöbb külpolitikai kérdésben. Mindketten hisznek az Egyesült Államok globális szerepvállalásának szükségességében, és támogatják a nemzeti rakétavédelem valamilyen formáját, illetve a szabadkereskedelem kiterjesztését. Az ifjabb Bush és Gore is javasolta, hogy növeljék az Egyesült Államok védelmi költségvetését, és folytassák a NATO bővítését. Mindezek ellenére egyik elnökjelölt sem fogalmazta meg, hogy véleményük szerint melyek az USA stratégiai érdekei az elkövetkező évekre, és ezeket milyen formában gondolják megvalósítani. Jóllehet senki sem vár radikális fordulatot az amerikai külpolitikában, de Bush és Gore között a felszín alatt meghúzódó különbségek elég nagyok ahhoz, hogy Európának fel kell készülnie ezekre.A kampány során Bush és tanácsadói folyamatosan arról beszéltek, hogy „meg kell védeni Amerika stratégiai érdekeit, és fenn kell tartani az USA önálló cselekvőképességét”. A hidegháború után, a globalizáció korában a nemzetállamok szuverenitása fokozatosan olvad. Bushnak éppen ebben a környezetben kell fenntartani az önálló cselekvés lehetőségét.Unilaterális amerikai külpolitika?Várhatóan nő majd az amerikai külpolitika „unilateralista” jellege. Ennek következménye lehet például, hogy az USA nem fogja befizetni a kötelező ENSZ-hozzájárulást. Ez sok olyan európai országnak gondot okozhat, amelyek hagyományos támogatói az Egyesült Nemzetek Szövetségének. Ugyanígy valószínűsíthető, hogy a Bush-adminisztráció nem fog kezdeményezni új – a kyotói egyezményhez vagy a nemzetközi törvényszék létrehozását szabályozó megegyezéshez hasonló – nemzetközi szerződést. Ez sok európai államnak, amelyek hagyományosan támogatják a szerződésen alapuló nemzetközi kapcsolatokat, szintén negatív üzenet lesz. Előfordulhat, bár kevésbé valószínű, hogy az amerikai külpolitika fókusza elfordul Európától, és más térségek (Latin-Amerika, Ázsia, Közel-Kelet) felé irányul.Csökkenő amerikai jelenlét Európában?Sok európai elemző fejtette ki aggályait az amerikaiak csökkenő európai jelenléte miatt, ez azonban nem egyértelműen negatív fejlemény.Természetszerű, hogy Európának képesnek kell lenni megoldani saját biztonsági és politikai problémáit, és rendet tartani saját geopolitikai környezetében. Azoknak, akik Európában már régóta kardoskodtak egy egyenlőségen alapuló EU–USA kapcsolatrend-szerért, most üdvözölniük kellene a várható új helyzetet. A kérdés ma már nem az, hogy mit tehet az USA Európáért, hanem az, hogy mit tehet a két fél együtt a globális problémák megoldásáért. Persze sok minden függ attól, hogy miképpen intézményesül majd ez az új transzatlanti partneri viszony.Az új transzatlanti kapcsolatrendszerben az egyik legérzékenyebb terület az USA európai katonai jelenlétének mértéke lehet. Bush és vezető külpolitikusai (Rice és Powell) világosan kijelentették: csökkenteni akarják az amerikai katonák számát Európában, és nem engedik, hogy azok Koszovó-típusú nemzetépítést felügyeljenek. Felhívták a figyelmet arra is, hogy szerintük Európa nem mozgósított elegendő forrást és katonaságot a balkáni – főleg koszovói – békefenntartásra. Ennek ellenére – és ezt később Bush is elismerte – tény, hogy az európaiak – teljesen érthető okok miatt – a csapatok több mint nyolcvan, a költségek több mint kilencven százalékát biztosítják Koszovóban.Az említett viták fényében Európa teljes joggal aggódik a transzatlanti szolidaritás jövője miatt. Az 1989 utáni időszakban egyre gyakoribbá váltak a béketeremtő és békefenntartó jellegű akciók. Ha a Bush-adminisztráció nem fogja bevetni az amerikai egységeket humanitárius akciókban, sérülhet az USA–Európa stratégiai tengely. Míg bizonyos jellegű munkamegosztás indokolt, sőt hasznos is Európa és az USA között, az amerikaiak teljes kivonulása Európából hosszú távon beláthatatlan következményekkel járna. Ha az amerikaiak többé nem érdekeltek Európa ügyeiben, akkor az európaiak érzéketlenek lesznek olyan, az USA számára elsőrendű ügyekben, mint például Tajvan vagy Észak-Korea. Egy dolog biztos: ha a Bush-kormányzat véglegesen dönt balkáni csapatai visszavonásáról, akkor Európának komolyan át kell gondolnia saját biztonsági helyzetét.Nemzeti rakétavédelmi rendszerTalán a legérzékenyebb terület, ahol megnyilvánulhat az új amerikai külpolitikai doktrína, az a nemzeti rakétavédelmi rendszer kérdése. Kampányában Bush többször is kifejtette, hogy hatalomra jutása esetén, amint lehet, kifejlesztik és hadrendbe állítják ezt a rendszert. Ez a gyakorlatban a nemzetközi ABM-szerződés (rakétavédelmi egyezmény) egyoldalú felmondását és az Oroszországgal és Kínával fennálló stratégiai egyensúly megbomlását jelentené. Ennek Európa számára is felmérhetetlen következményei lennének mind a fegyverzetkorlátozás, mind más, kiemelkedő jelentőségű területeken. Többnyire Európában is úgy gondolják, hogy a rakétavédelem a legjobb esetben is csak részleges megoldást nyújthat, és inkább destabilizálja a jelenlegi egyensúlyt, mintsem végleges megoldást nyújtana a kérdésre. Mégis, a legtöbb európai vezető, elsősorban Tony Blair, kínosan ügyel arra, hogy ne kerüljön nyílt összetűzésbe Washing-tonnal.Ha a közeljövőben minden technikai akadály elhárul a terv megvalósítása elől, az európai nemzetek kénytelenek lesznek közös véleményt kialakítani a rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatban. A kiindulópontnak azt a felismerést kell tekinteni, hogy habár Európa nem képes megakadályozni az amerikaiak tervét, egy közös európai álláspont azonban jelentős súllyal bír Washingtonban. Tehát az amerikaiakat meg kell győzni arról, hogy szükséges az ABM-szerződés újratárgyalása, és ennek kell a közös európai álláspont egyik alappillérének lennie. Ugyanakkor meg kell értetni Washingtonnal, hogy olyan veszélyes és instabil országoknál, mint Észak-Korea és Irak, tárgyalásokkal és gazdasági segélyekkel is lehet csökkenteni a Nyugat-ellenességet. Azaz: elvi szinten meg kell győzni az amerikaiakat arról, hogy ilyen államok esetében a párbeszéd hatékonyabb, mint a fegyveres erő fitogtatása.Globális kereskedelmi tárgyalásokNem kétséges, hogy a Bush-adminisztráció masszívan szabadpiaci ideológiát fog követni. Mivel semmilyen ígéret nem köti a szakszervezetekhez, Bush várhatóan további globális kereskedelmi liberalizációt fog javasolni a WTO-tárgyalásokon. Az új amerikai kormányzat megkísérli majd a NAFTA kibővítését Latin-Amerika irányába. Ez összességében azt jelenti, hogy az USA alapvető érdeke a globális kereskedelmi tárgyalások felgyorsítása, és azok minél előbbi lezárása.Természetesen a Bush-kormányzat sem lehet majd közömbös a nemzetközi nem kormányzati szervek és szakszervezetek környezetvédelmi és munkahelyi normák betartatására irányuló nyomásával szemben, azonban jóval nagyobb mozgástere lesz, mint a leköszönt demokrata adminisztrációnak, és álláspontja jóval elfogadhatóbb lesz majd a harmadik világ országai számára is. Minden jel arra mutat, hogy az új amerikai kormányzat sikeresebb lehet elődjénél a WTO-tárgyalá-sokon, és képes lesz a speciális amerikai lobbiérdekek – például amerikai acélgyártók – elleni hatékony fellépésre. Ez mindenképpen jó hír az európai gazdasági érdekek szempontjából.Aktív Európa vagy passzív AmerikaMa még nem lehet tudni, hogy milyen irányban indul el az új amerikai gazdasági kormányzat. A Bush-adminisztráció – republikánus elődjeihez hasonlóan – szabadpiaci meggyőződése miatt valószínűleg nem szán nagy szerepet az állami szabályozásnak. Az IMF és a Világbank reformjával kapcsolatos tárgyalásokon e szervezetek szerepének csökkentése mellett fognak majd kiállni. Bush pénzügyminisztere, Lawrence Lindsey már többször is kijelentette, hogy ellenzi a G7 csoport közös pénzpiaci intervencióit. Valójában a világgazdaság jelenlegi állása nagymértékben érinti az amerikai gazdaságot, s ez még inkább igaz lenne egy globális pénzügyi krízis esetén. A Bush-kormányzat minden ideológia tiltakozása ellenére is rá fog jönni, hogy az erős intézményekkel alátámasztott globális gazdasági szabályozás igenis amerikai érdek is. Ha ez így van, akkor a transz-atlanti együttműködésnek ezen a téren is erősnek kell lennie.Az euró és a dollár árfolyama folyamatosan változhat. Talán Bush hatalmas adócsökkentési terve is elhalaszthatja az amerikai kamatcsökkentést. De középtávon minden jel arra mutat, hogy az amerikai gazdaság lelassul, ez pedig megkérdőjelezi az USA adócsökkentési törekvéseit. Az amerikai gazdaság mérséklődése növeli majd a költségvetési deficitet, így várhatóan növekszik majd az euró árfolyama is.