Öt esztendő mérlege a taszári bázison

Fél évtized telt el azóta, hogy a boszniai békefenntartásban részt vevő amerikai katonák megjelentek Kaposvárott és környékén. A helybéliek közül sokan komoly aggodalmakkal tekintettek az idegen katonák megjelenésére, ma már azonban mindenki számára természetes a jelenlétük.A Honvédelmi Minisztérium 1995. december 1-jén erősítette meg hivatalosan is, hogy a boszniai békefenntartásban részt vevő amerikai kontingens Kaposvárott, Kaposújlakon és Taszáron építi ki logisztikai bázisát. Az első amerikai katona nyolc nappal később már meg is érkezett Ta-szárra. Az addigi legnagyobb haderő vonult fel a térségben és szállt meg a megyeszékhelyen és környékén. A tökéletes szervezés ellenére azonban a kaposváriaknak, de az idegenből ideérkező katonáknak sem volt egyszerű az öszszeszokás.Aki ma Kaposvárra érkezik, nemigen találja nyomát az amerikai hadsereg jelenlétének. A város híres és a társadalmi élet színterének is számító főutcáján csak nagy ritkán megy végig három-négy katona. Pedig annak idején, a hivatalos bejelentéstől számítva alig két hónap alatt 364 konvoj, azaz több mint tízezer gépkocsi, négyszáz vasúti szerelvény és húszezer amerikai katona vonult át a vidéken Bosznia felé. Közülük háromezren akkor a városban is maradtak. A körülbelül 75 ezer lakosú megyeszékhelyen ez komoly félelmeket váltott ki. A többség már a katonák megjelenése előtt többek közt a bűnözés, a prostitúció és a kábítószer-kereskedelem megugrásától félt. De akadtak olyanok is, akik épp a zavarosnak vélt helyzet nyújtotta lehetőségekben reménykedtek. A terület „felosztásáért” nemcsak a helyi, de más városok alvilága is vetekedett. Az ilyen gondok megoldásáról a megyei rendőr-főkapitányságon még ma sem szívesen mondanak részleteket. Mindenesetre a rendőrség külön apparátust hozott létre az akkori IFOR-erők segítségére.Kimenő nélkül– Féltünk – meséli Molnár Zsolt rendőr őrnagy, akit annak idején rátermettsége és nyelvtudása miatt választottak a SFOR bűnügyi összekötő tisztjévé a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságon. – Arról volt szó ugyanis, hogy húsz-huszonötezren is idejönnek a mi békés kis városunkba. Csak egy-egy kimenő alkalmával több ezer katonára lehetett számítani. Annak alapján, amit olvastunk, hallottunk – illetve ismerve németországi tapasztalatokat –, nem sok jót várhattunk. Ott ugyanis városok ürültek ki az amerikaiak megtelepedése után – sorolja az akkori aggályokat az őrnagy. Molnár Zsolt szerint az ország több pontjáról erősítést ígértek nekik. Végül erre nem volt szükség, de operatív és nyílt információik is voltak arról, hogy Budapestről, a Nyírségből, Sopronból és Békésből is érkeztek a környékre lánykereskedők. Ingatlanokat, szórakozóhelyeket vásároltak, főleg Taszár környékén, s megjelent a Kaposvárra addig nem jellemző útszéli prostitúció is. – Még engem is megkerestek, hogy hozzak össze valamelyik illetékes amerikaival egy találkozót. Volt olyan terv is, hogy több száz prostituálttal, csak amerikai vendégeket kiszolgáló- házat üzemeltetnének. Azt ígérték, nem lesznek hálátlanok – emlékezik az őrnagy.A helyi közvéleményt is megosztotta az amerikai katonák megjelenése. Molnár Zsolt szerint a politika is közrejátszott abban, hogy az amerikaik mindent elkövettek azért: ne legyen összeütközés a lakosság és a katonák közt, s a hadseregről jó kép alakuljon ki. – Bonyolult és jól felépített védelmi rendszerrel rendelkeznek – tette hozzá. Szerinte – a magyarokkal ellentétben – az amerikai katonák megértik, hogy a rendvédelmi szervek nem ellenük, hanem értük vannak. Tudatosítják bennük, hogy az USA kormánya megbecsüli és jól megfizeti katonáit. Alaposan meggondolják tehát, hogy kockáztassák-e ezt a karriert. Molnár Zsolt ötlete volt annak idején az a rövid, angol nyelvű tájékozató is, amit időről időre szétosztottak a katonák közt, s ami a magyarországi „veszélyforrásokra” figyelmeztette az amerikaiakat.Sokak szerint a komolyabb bajoktól az óvta meg mindkét felet, hogy 1996-tól a félévente cserélődő parancsnokok nem engedélyezték a katonák kimenőjét. A taszári bázison kialakítottak egy olyan sátorvárost, amelyben a fiataloknak kikapcsolódást nyújthattak. Később pedig – legtöbbször a szolgálatból visszatérő egységeket is – pihenésképpen egyenesen a fővárosba szállították. Mivel akkor országos főkapitányi utasításra a békefenntartókkal kapcsolatos minden rendőrségi ügyben a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság volt az illetékes, az „odafent” történtekről is mindent tudtak Kaposvárott. Főképp garázdaságról szereztek így tudomást, de komoly sérülést nem okoztak. Inkább az volt jellemző – és ezt a későbbi már engedélyezett kaposvári kimenőkről is el lehet mondani –, hogy az amerikaiak szenvedték meg a konfliktusokat.– A kaposvári Discoweri diszkóban történt tavalyelőtti késelés volt az egyik legsúlyosabb eset. Itt is amerikaiak sérültek meg – meséli Molnár Zsolt, akinek előbb a megelőzésnek köszönhetően kevesebb lett a munkája, majd mára meg is változott a munkaköre. – A korlátozott kimenők inkább az amerikaiakat védték. Ezt egyébként 1998-tól vezették be, és a katonák nagyon nem szerették. Kis csoportokban, egy parancsnokkal – mint egy kis nyáj – harmincan sétálhattak a városban. Szigorúan együtt, sehová sem betérve. Nem volt ez igazi kikapcsolódás. A rendszert hamar meg is szüntették. Utána, különböző időpontokban, először kisebb, majd nagyobb létszámban engedték kimenőre a városba a katonákat. A boszniai háborúban teljes volt a harckészültség, még a belső szórakoztatóközpont sem működhetett – mondja Molnár Zsolt.Különleges vizsgálatokAz orosz példa még sokakban élt a városban. Azok számára, akik az amerikai hadsereg képviselőivel együtt dolgoztak, kellemes meglepetés volt, hogy a megszokott távolságtartás és titkolózás helyett nyílt, sőt néha a hazai viszonyokhoz képest könnyelmű felekkel találkoztak. Az első időszak nagyszámú kocsilopásai alapján az amerikai kiszolgáló személyzet is megtanulta, hogy nálunk nem lehet járó motorral az utcán hagyni az autót. A magyarok szerint ma már szinte bosszantó, ahogy az amerikaiak akár egy tízperces megbeszélésre is felrakják a kormánybilincset, váltózárat, és bekapcsolják a riasztót. Sok volt a lopás is. A kaposvári bázison befelé mindenkit szigorúan ellenőriztek az őrt álló katonák. Kifelé viszont háborítatlanul kisétálhattak a dolgozók. Kabát, üdítő, csizma, egyenruha egyaránt szerepelt az eltulajdonított holmik között. A magyar hatóságok figyelmeztették végül a katonaság nyomozóit: ellenőrizni kellene, hogy ki és hogyan jön ki a többmilliós értékeket tároló kaszárnyákból.Később megjelent a drog is a hadsereg mellett. Két éve néhány leszerelt amerikai egy városi szórakozóhelyet szemelt ki a lányok futtatására és a drogterjesztésre. Ezt a kezdeményezést azonban az amerikaiakkal közösen hamar megakasztották a helyi hatóságok. Felszámoltak ezenkívül egy olyan, éppen kiépülő drogútvonalat is, amelybe katonákat is bevontak volna a terítők.A mai napig nem zárult le annak a siófoki balesetnek a vizsgálata, amelyben tavaly egy, az SFOR kötelékébe tartozó amerikai okozott halálos szerencsétlenséget. Sinkovics Ferenc rendőr alezredes szerint az élénk csapatmozgás, az amerikaiak számára szokatlanul szélsőséges időjárás és gyakran műszaki hibák is okoztak kezdetben sorozatos közúti baleseteket. Az esetek nyomán a városban olyan hírek is szárnyra keltek, miszerint egy halálos baleset szemtanúit a rendőrök és a rendfenntartók eltessékelték a helyszínről. Tény, hogy 1996-ban 81 közúti baleset történt a megyében. 1997-ben 29-ből 4, 1998-ban 12-ből egy súlyos balesetben voltak érintettek az IFOR-, később SFOR-katonák vagy -alkalmazottak.– Ilyenkor különleges eljárást kérnek tőlünk – mondja Sin-kovics Ferenc. – Ennek egyik oka az eltérő jogrend. A NATO-egyezmény alapján a baleseteknél értesítési kötelezettségünk van. A vizsgálatokat az amerikaiakkal együtt folytatjuk le. A siófoki baleset után a vétkes sofőrt – aki egyébként saját kocsiját vezette – két hétre más országba szállították. A vizsgálat végén valószínűleg megbüntetik, de nem bocsátják el a hadseregtől – fogalmazott az alezredes. Szerinte az esetek többségében a konvojban haladó kocsik sofőrjeinél az elalvás, a fáradtság okozhatta, hogy gyakran az árokban kötöttek ki. A javuló baleseti statisztikák annak köszönhetőek, hogy a katonák és civilek is megtanulták az itteni közlekedési rendet, és megszokták az időjárási viszonyokat.Mulatni csak módjávalSokan már az amerikai hadsereg megjelenése előtt kész aranybányát véltek látni Kaposvárban. Tapasztalat volt már, hiszen a megyeszékhely hagyományosan katonaváros. A legvérmesebb remények is hamar letörtek azonban. A szórakozásra kialakított sátorvárosban minden kapható, az aranytól a cipőig. Nem szükséges tehát a városba vagy Taszárra menni érte. Ráadásul a „belső piacon” minden lényegesen olcsóbb is, mint a magyar kereskedőknél.Kaposvár kevés éjszakai szórakozóhelyeinek egyikébe szinte csak amerikai katonák és civilek járnak. A bejáratnál kaputelefon, bejutni nem egyszerű. Kovács Zsuzsa, a tulajdonos hathatós baráti közbenjárásra ül le velem beszélgetni a diszkó egyik sarkában. – 1997-ben, amikor megvettem ezt a helyet, nem gondoltam, hogy kizárólagos vendégeim lesznek az amerikaiak. Egy vagyont költöttem hirdetésre, de a magyarok nem jönnek. A katonák rokonszenvesek. Ideszoktak, sokan közülük visszajárnak akkor is, ha már máshová helyezték őket. Itt nincs verekedés. Ezek nem olyanok, mint a magyar srácok, akik, ha van egy kis pénzük, azt hiszik, övék a világ, és szétvernek mindent. Érdekes viszont, hogy a feketék és a fehérek külön mulatnak. Nem láttam még köztük barátságot. Hogy a lányok? Csak én négy vegyes esküvőn voltam tanú. Prostituáltak is megjelentek, de nem futtatja őket senki. Aki gyanús, azt be sem engedjük. Arra volt már példa, hogy megfenyegettek, ha nem engedek, baj lesz, de megvédem magam. A rendőrséggel is jó a kapcsolatunk. Ott még nem tartok, hogy védelmi pénzt fizessek – mondja a tulajdonos. Kovács Zsuzsa szerint a katonák visszafogott költekezésének az az oka, hogy a zsoldot többnyire a családjuknak küldik haza.Egy elemzés szerint az öt évvel ezelőtt ideérkező békefenntartók sok mindenre nem lehettek felkészülve Magyarországon. Elég ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a térség néhány évvel azelőtt még a Varsói Szerződés tagja volt. Az akkori – sok esetben negatív – tapasztalatok alapján felerősödhetnek azok a nézetek, amelyek általában véve is elleneznek minden idegen katonai jelenlétet országunkban – olvasható az elemzésben. Azóta eltelt öt év. A kaposvári utcán sétáló vagy a vendéglőkben megforduló, fekete vagy fehér, terepszín ruhás férfiak és nők ma már nem keltenek feltűnést.