Partneri viszony Moszkvával

Jól illeszkedik Igor Ivanov mai budapesti látogatása abba a folyamatba, amely a magyar NATO-csatlakozást követően kialakult helyzetben kétoldalú kapcsolataink új alapokra helyezését irányozza elő – nyilatkozta lapunknak a külügyi tárgyalások előtt Lőrincz Csaba. A Külügyminisztérium területileg illetékes helyettes államtitkára szerint e kapcsolatokat a kölcsönös érdekekre és bizalomra építő, korrekt partneri viszony kell hogy jellemezze.A Külügyminisztérium a magyar– orosz kapcsolatokra a kilencvenes években jellemző – az 1992-es Jelcin-látogatást kísérő élénkülésen kívüli – általános visszaesés, átmeneti időszak után még az évtized vége előtt megfogalmazta keleti politikáját. Melyek ennek fő prioritásai, s miként alakultak az elképzelések a gyakorlatban?– Magyarország – az 1998-as kormányprogramban foglaltaknak megfelelően – változatlanul kiemelt fontosságot tulajdonít a magyar– orosz viszonynak, és érdekelt azok sokoldalú fejlesztésében. A 90-es évek elejétől lezajlott nagy változásokat követően kapcsolataink mára kiegyensúlyozottabbá váltak, széles, szerződéses jogi alapokra épülnek. Fontosnak tartjuk, hogy viszonyunkat nem terhelik politikai feszültségek, és úgy véljük, hogy sem NATO-tagságunk, sem egyes nemzetközi kérdések eltérő megítélése nem gátolhatja kétoldalú gazdasági, oktatási, tudományos, kulturális együttműködésünk kölcsönös előnyökön alapuló fejlesztését. Magyarország az európai biztonsági folyamatok fontos és meghatározó részeként tekint Moszkvára, miközben érdekelt Oroszország stabilitásában és kiszámíthatóságában. Keleti politikánkban ugyanakkor változatlanul nem csekély figyelmet fordítunk Ukrajnára is, mint legnagyobb szomszédunkra, mely geopolitikai összekötő kapocs Magyarország és Oroszország között.– Putyin elnökké választásával érezhetően aktívabbá vált az orosz külpolitika. Érezhető-e ez már a térségünkben is?– A Szovjetunió és a varsói blokk felbomlását követő időszakban, egészen a közelmúltig megfigyelhető volt az orosz külpolitika részéről a távolságtartás Közép-Európától, ami egyrészt összefüggött az új orosz külpolitikai érdekekkel, másrészt talán egyfajta „sértődöttséget” tükrözött. Az új, energikus orosz vezetés érezhetően változtatni látszik a korábbi politikán, és a jelzések szerint nyitni kíván térségünk felé; új, az európai integrációs folyamatokat figyelembe vevő stratégia kidolgozására törekszik. Más kérdés, hogy a gyakorlatban mindennek még viszonylag kevés nyomát tapasztalni.– Ha az orosz külpolitika Közép-Európa-politikája még nem is körvonalazódik elég markánsan, az orosz cégek az uniós csatlakozás közeledtével már újra felfedezték a térséget, így hazánkat is. A vegyipari cégek tulajdonlása körüli viták milyen hatással vannak a kétoldalú kapcsolatokra?– Álláspontunk az, hogy nem célszerű átpolitizálni a kizárólag gazdasági jellegű kérdéseket, az esetleges vitás ügyeknek nem szabad befolyásolniuk a kétoldalú kapcsolatok egészét. Fontos az orosz fél szándékainak megismerése, és annak elérése, hogy például a Gaz-prom, vagy más nálunk befektetni szándékozó orosz nagyvállalat ne ellenséges, hanem jó szándékú tulajdonostárs legyen, és szándékairól meggyőzze üzleti partnereit és a közvéleményt is.– Immár örökzöld témának számít a második világháborúban a Szovjetunióba hurcolt műkincsek ügye. Lát-e esélyt arra, hogy Moszkva mintegy gesztusként belátható időn belül visszajuttatja ezek egy részét, így például a sárospataki könyvtárat? Elképzelhető-e ez akár már a tervek szerint tavasszal Budapesten tartandó, 1995 óta első kormányfői találkozó alkalmával is?– A magyar műkincsek visszaszármaztatását változatlanul szorgalmazzuk, és megítélésünk szerint erre a nemzetközi jog és a vonatkozó orosz törvények alapján lehetőség van. Nagy örömmel vennénk, ha többéves szünet után ismét öszszeülne a műkincsügyekben illetékes vegyes bizottság. Első lépésként szeretnénk elérni a sárospataki könyvtár gyűjteményének visszaszolgáltatását. Többször is jeleztük: kölcsönös gesztusokat is el tudunk képzelni a kérdés megoldásában. Bízunk az orosz fél jóindulatában, a nemzetközi közösség felé egyre nyitottabb orosz társadalom és politikai elit értékítéletében, ám az eredményt illetően több mint bátorság lenne jóslatokba bocsátkozni.