Távol maradhat-e Svájc az Európai Uniótól?

Svájc nemcsak a csokoládéról, a bankokról, óraiparáról, a havas csúcsokról és az ötvenhatos magyar menekültek befogadásáról híres, hanem arról is, hogy következetesen kitartott a függetlenség mellett. Tette ezt olyan paradox módon, hogy míg befogadta a világ minden országát átfogó nemzetközi szervezetet, az ENSZ-t és szakosított intézményeit, addig ő maga soha sem lett az ENSZ tagja. Nem lépett be a NATO-ba és az Európai Unióba sem. A kilencvenes évek második felében azonban a svájci politikusok hamar rájöttek, hogy a függetlenség ára nagyon magas, hiszen a globalizálódó világban kívülálló függetlenként nincs lehetőség arra, hogy részt vegyenek olyan regionális és kontinentális méretű gazdasági, illetve politikai döntésekben, amelyek az alpesi konföderáció elemi érdekeit is érintik. 2000. május 21-e óta – úgy látszik – megtört a jég, ugyanis ekkor Svájc állampolgárai népszavazáson döntöttek hazájuk és az Európai Unió között aláírt szerződések elfogadásáról. Azóta az európai integráció a belpolitikai viták középpontjába került, és a most, januárban indított Igen Európára kampány mögé több párt is felsorakozott, prioritásnak tekintve a teljes körű csatlakozás tervét. Igazi pálfordulásról, vagy csak átmeneti bizonytalanságról van-e szó? Meddig tartható Európában a gazdaságpolitikai függetlenség és a politikai autarkia?Jóllehet a szavazók 67,2 százaléka, azaz több mint kétharmada támogatta tavaly az Európai Unióval kötött szerződéscsomagot, és így megnyílt az út Svájc uniós tagsága felé, ám korántsem biztos, hogy ez az út valóban Helvécia uniós tagságához vezet majd. Svájc egyetlen európai gazdasági közösség tagja, az EFTA-é. Ez már 1992-ben széles körű kereskedelmi megállapodást írt alá az Európai Unióval, amelyet az elkövetkező években Svájc nem ratifikált. Az egységes európai térség (Espace économique euro-péen) létrehozására hivatott szerződés 1994. január 1-jén lépett hatályba. Ez az elsősorban kereskedelmi jellegű szerződés tulajdonképpen a két hullámban meggyengült EFTA-nak nyújtott mankót, hiszen az alapító tagok közül 1972-ben először a legfontosabbak, az Egyesült Királyság, Dánia és Írország, majd 1995 januárjában a svédek, osztrákok és finnek váltak ki az EFTA-ból, hogy belépjenek a sikeresebb Európai Unióba.A nagyvállalatoké az első szóA svájci polgárok által tavaly megszavazott, hét szerződésből álló szerződéscsomag, amely az 1992-es szerződést egészítette ki, jó alkalom a kis ország nemzetközi, és főleg európai szerepének átértékelésére. Csakúgy, mint az Egyesült Királyság esetében, most is a gazdasági szféra nyomására engedett a politika, sőt a kormánykoalíció egyenesen buzdította az állampolgárokat arra, hogy igennel voksoljanak.Mégis az a legérdekesebb, hogy az Igen Európára szlogennel idén január 9-én indított kampány fő támogatói ismét a svájci nagyvállalatok vezérei, akik magánszemélyként, teljes anonimitás mellett ajánlják fel nagylelkű adományaikat. A svájci munkaadók szakszervezete természetesen hivatalosan ellenzi a kampányt, de tagjait nem korlátozhatja állampolgári jogaiban. A legnagyobb problémát a svájci bankokra vonatkozó szabályok eurokonform átalakítása, illetve a kis- és középvállalatoknak nyújtott állami támogatások rendszerének korlátozása jelenti, amit leginkább a svájci agráriumban dolgozók elleneznek.A kampány teljes költsége 1,4 millió svájci frank, aminek eddig csak a felét sikerült összegyűjteni, de a kampány elindítói nem fogytak ki az ötletekből. A szokásos marketingtárgyak mellett matricákat, esernyőket, kitűzőket és európai részvényeket árusítanak az interneten. A természetesen fiktív részvények ára névértéken 40 svájci frank, amit a vásárlók adományként fizetnek be a kampányra. A cél az, hogy ötvenöt nap alatt meggyőzzék az állampolgárokat az európai integráció szükségességéről. A kampány végső célja, hogy a föderális tanács (a konföderáció népképviseleti fóruma) azonnal kezdje meg a tárgyalásokat a csatlakozásról az Európai Unióval, jóllehet senki sem tartja reálisnak, hogy ez a tárgyalás az elkövetkező öt évben eredményesen lezárható lesz.2006 előtt biztosan nem lesz csatlakozásA kampány szervezői óvatosan járnak el, mivel 2006-ig egy elsöprő igen esetén sem tervezik népszavazás kiírását Svájc Európai Unióhoz történő csatlakozásról. Ami pedig a frissen jóváhagyott szerződéseket illeti, azok csak a tagállamok hosszú ratifikációs eljárását követően léphetnek érvénybe, valószínűleg még az idén. A szerződéscsomagban kölcsönös kereskedelmi engedményekről, a környezetvédelemre nagy súlyt fektető Svájcnak kiemelten fontos közlekedéspolitikai intézkedésekről, Svájc részvételéről az uniós kutatási programokban, illetve a személyek szabad mozgásáról esik szó.Amíg a huszonhat kantonból csak a konföderáció egyik alapítója, Schwytz és a később csatlakozott olaszajkú Ticino kantonokban szavazták le 2000 tavaszán a szerződéscsomagot, addig előreláthatólag a perspektivikus csatlakozás támogatására irányuló március 4-i kampányzárásra már csak hét kantonban biztos az elsöprő igen. Ezek közül természetesen a franciaajkú kantonokban támogatják egyértelműen a csatlakozás gondolatát, míg a zárkózottabb németajkú kantonokban és a többnyire rétoromán nyelvű Graubündenben várhatóan nagy lesz az ellenállás.Svájc nem hiába védi privát bankjai érdekeit. Európában a negyedik legnagyobb tőzsdével, a harmadik (UBS) és negyedik (Crédit Suisse) legnagyobb bankkal büszkélkedhet, míg a világon sorrendben London, New York, Boston és San Francisco után Zürichben kezelik a világ legnagyobb törzstőkeállományát (491 milliárd USD). A világon a negyedik (Zürich), illetve a tizedik (Swiss Re) legnagyobb biztosítótársaság svájci. Az UBS-nek csak külföldön több mint ötvenezer alkalmazottja van.A világban bonyolított tőkeforgalom négy százalékát intézik Zürichben, és kétszer annyi bank van Svájcban, mint nagy szomszédjánál, Franciaországban. Svájc az off-shore banki szolgáltatások terén is első marad: a világ minden harmadik milliomosának tőkéjét ott kezelik.A svájci bankok arany- és készpénzkészleteinek ügye azonban a világtól hermetikusan elzárt kis svájci társadalmat már több éve megosztja. A kormány által felkért amerikai, izraeli és svájci kutatókból álló Bergier-bizottság negatívan ítélte meg az ország második világháborús határlezárási politikáját, illetve a holokauszt áldozatai bankszámláinak kezelését. A két évvel ezelőtti jelentést valamivel később, 1999 decemberében ugyancsak a svájci kormány kezdeményezésére közzétett Volcker-jelentés már lényegében tartalmilag vitatta.Svájc indokolt felelősségtudatára enged következtetni azonban, hogy 1995-ben és 1999-ben is bocsánatot kért a kormány a zsidóüldözés áldozataitól, amiért nem biztosított menekültstátust a csaknem negyvenezer kérelmezőnek. Ugyanakkor az is tény, állapította meg a Bergier-jelentés, hogy huszonegyezer zsidó menekült telepedett le az országban. A bankszámlák ügye azonban – a bankok felajánlásai ellenére – továbbra is komoly feszültségeket idéz elő.SzigeteffektusA tét nem kisebb, mint Svájc lakosságának kétharmadát meggyőzni arról, hogy a magasan az Európai Unió átlaga feletti gazdasági mutatókkal rendelkező Svájcnak érdeke lebontani a kereskedelmi és a gazdaságpolitikai korlátokat, jelentős összeggel hozzájárulnia a közös költségvetéshez, sőt mi több, sokáig féltve őrzött nemzeti határainak megszüntetését vállalni azért, hogy hatékonyabban részt tudjon venni a kontinentális szintű döntéshozatalban, és az így keletkezett gazdasági hasznot a kis konföderáció fejlődésére fordítsa.De mi lesz az erős és stabil svájci frankkal, amely Japán után a legkisebb inflációs rátát tudhatja magáénak? Milyen hatással lesz az egységes piac a különösen magasnak tekinthető svájci bérpolitikára? Hogyan őrizheti meg Svájc a külföldi tőketulajdonosok bizalmát a szigorú közösségi jogharmonizáció mellett és az OECD folyamatos kezdeményezései mellett, amelyek közvetlenül a banktitkok feloldására irányulnak? Nem jelent-e az évszázados szokások, kisközösségi felfogás és szabadságjogok mellett elkötelezett állampolgárok számára egyfajta identitásválságot, ha a tradicionális függetlenség és semlegesség elveit fokozatosan átruházzák Brüsszelre?A kontinentális szigeteffek-tusból a helvét konföderáció rendkívüli sikereket tudott kovácsolni magának mind a múltban, mind a jelenben. Ki tudja garantálni, hogy továbbra is fennmarad a külföld bizalma a precíz számlakezelésben és a megbízható adminisztrációban a közösségi vívmányok átvétele után? A svájci politikusok természetesen állítják, hogy nem fognak könnyen engedni, ha a tárgyalásokra kerül a sor, például a közösségi költségvetéshez történő hozzájárulás, a szabad tőke és személyek áramlása, a környezetvédelem, a közlekedés és a kiemelten fontos területek állami támogatása terén. Az integrációs kampány szervezői szerint azonban vállalni kell az új nemzetközi körülményekből adódó kihívást, hiszen nem arról van szó, hogy az Európai Unió akar a konföderációhoz csatlakozni, hanem fordítva.