Új stratégiai javaslat

Az újonnan hivatalba lépett amerikai elnök ígéretéhez híven a hét végén bejelentette, hogy Washington egyoldalúan – a START II szerződésen túlmenően – tovább csökkenti nukleáris arzenálját.Az amerikai és az orosz fél elhúzódó tárgyalássorozatot követően állapodott meg a START–II szerződésben, amelyet az amerikai törvényhozás 1996-ban, míg az orosz tavaly ősszel szentesített. A megállapodás 2001 decemberében lép érvénybe. Előírásai szerint 2003-tól 2008-ig a két hatalom 3000-3500-ra csökkenti nukleáris robbanófejeinek számát, és egyben korlátozza, illetve megszabja azok lehetséges hordozóeszközeinek jellemzőit is. Eszerint a szárazföldi indítású interkontinentális-ballisztikus rakéták csak egyetlen fejrésszel rendelkezhetnek. Kizárólag a tengeralattjárókról indítható fegyverek hordozhatnak több fejrészt – összesen mintegy 1500-1500 töltetet a csökkentés után maradó mennyiségből.A Bush-kormányzat ígéretet tett a szerződés továbbfejlesztésére: annak keretszámait csökkentené – egyoldalúan. Megfigyelők szerint mindez politikai gesztus Moszkva felé, hogy az elfogadja, illetve ne tanúsítson ellenállást az amerikai rakétavédelmi (NMD) tervekkel szemben, amelyekhez viszont az amerikai politika határozottan ragaszkodik. Moszkva nem fogadja el azt az érvelést, hogy a rendszer kizárólag kisszámú – Észak-Korea vagy egyes arab országok által, illetve véletlenül indított – rakéta elhárítására lenne alkalmas, és azt állítja, hogy a tervek mögött az orosz elrettentőképesség semlegesítésének szándéka húzódik meg. A tervezett elhárítórendszer paramétereit ismerő szakértők elutasítják ezt a kifogást, mivel az Oroszország rendelkezésére álló robbanófej-menynyiséget az NMD tervezett formájában képtelen lenne elhárítani. Tény ugyanakkor, hogy az ezt korlátozó szovjet–amerikai ABM-szerződés az elhárításhoz szükséges technológia fejlesztésének is korlátot szab. Ezt az amerikai fél – egyes vélemények szerint – már meg is sértette az eddigi NMD-tesztekkel.Megfigyelők szerint bizonytalan, hogy a Bush-kormányzat gesztusnak szánt lépése milyen hatást vált ki, hiszen az elhárítórendszerrel kapcsolatos orosz aggodalmakat éppen a támadórakéták és robbanófejek – a START–II után is jelentős – száma csillapíthatja. Moszkva „biztonságérzetét” az NMD megvalósulása esetén az a tudat szavatolhatja, hogy nagyszámú rakétája adott helyzetben gond nélkül átjutna az amerikai rakétapajzson. Következésképp az elhárítórendszer kiépítésébe történő esetleges orosz belenyugvás és a támadóerők START–II-n túli, további csökkentése egymással szemben álló folyamatok – így nem valószínű, hogy az orosz fél hasonlóan cselekszik – vélik elemzők.