Fischer valótlant állított?

Nem gördít akadályt a német parlament mentelmi bizottsága a frankfurti törvényszék elé, s így az megindíthatja tervezett vizsgálatát Joschka Fischer ügyében. A Zöldek domináns politikusa ellen több feljelentés érkezett a bírósághoz azt vetve szemére, hogy valótlan tanúvallomást tett a „Vörös Hadsereg Frakció” (RAF) hajdani tagja, Hans-Joachim Klein tárgyalásán. Fischer lemondott arról, hogy ügyvédi támogatást vegyen igénybe – a jogi tanácsadó azonban minden bizonnyal figyelmeztette volna, hogy csak a vádlottal szorosan összefüggő kérdésekre kell válaszolnia, nem pedig a kísérőjelenségekkel kapcsolatos feltevésekre.Az államügyész arról faggatta Fischert, hogy mint a parlamenten kívüli ellenzék és a szocialista diákszervezet tagja megosztotta-e frankfurti lakását huszonnyolc esztendővel ezelőtt a RAF-terroristák közé sorolt Margit Schillerrel? A külügyminiszter határozott nemmel válaszolt, majd később bizonyos fokig módosította álláspontját és kijelentette: lehet, hogy együtt reggeliztem vele azt követően, hogy a szomszéd lakásban töltötte az éjszakát.Ez a retusáló megállapítás adott okot a most kezdődő eljárásra és vonta maga után az államügyészség vizsgálatát. Ennek során azt kellene bebizonyítani, hogy a német diplomácia vezetője tudatosan akarta-e félrevezetni az igazságszolgáltatást. Amennyiben ezt nem sikerül megerősíteni, úgy a büntetés kiszabása sem lehetséges. Más lenne a helyzet, ha Fischert a bíróság feleskette volna – ebben az esetben hamis tanúzásért a törvénykönyv egy és öt esztendő között terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé.A feltételezett „hamis tanúvallomás” utójátéka mellett továbbra sem tisztázott végérvényesen a fiatal és bár az erőszakról lemondó, de forradalmi eszméket képviselő Fischer szereplése az Algériában megrendezett kongresszuson 1969 decemberében, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) támogatására. A Der Spiegel hírmagazin állítása szerint a jelenlegi külügyminiszter jelen volt azon a kongresszuson, amelyen az arab világ küldöttei megszavazták azt a határozatot, amely a zsidó állam megsemmisítését tűzte zászlajára, a német fülekben borzasztó disszonanciát kiváltó „Endsieg” (végső győzelem) jegyében. Az akkori öttagú SDS-küldöttség egyik tagja így foglalt állást: a konferencia Palesztina fegyveres felszabadítását szolgálta, a harcászati eszközök és hadműveletek kiszélesítésével. Állítólag Joschka Fischernek még 1984-ben is problémát okozott az algériai jelenlét, mert az Egyesült Államokba készülve az amerikaiak nem akartak beutazási vízumot adni neki. A Külügyminisztérium államminisztere, Ludger Vollmer – az Oroszországban járó Fischer helyett – a parlamentben felszólalva válaszolt a főnökét ért támadásra és közölte, hogy az unalmasnak tartotta a konferencia menetét és mindössze rövid időt töltött a teremben, ezen túlmenően pedig így fogalmazott: „Fischer magánemberként sem mutatott soha semmi hajlandóságot arra, hogy Izrael létjogosultságát kérdőre vonja.”A hírmagazinok egyébként minden bizonnyal továbbra is napirenden tartják a Fischer-ügyet, fenntartva a parlamenti ellenzék előtt annak lehetőségét, hogy a külügyminiszter lemondását követelje – Joschka Fischer azonban egy ilyen lépést mindeddig a leghatározottabban visszautasított.